Másfél évtizede a fősodor csúcsát képviseli a kecskeméti Fekete gólya

A kecskeméti Fekete Gólyában a nagy befogadóképesség dacára foglalás nélkül helyet kapni szinte lehetetlen.

Egy vendéglátóhely sikeréhez alapesetben jócskán hozzájárul a pozicionáltság. Jócskán, de nem meghatározó mértékben. Lám, a DiVino Gozsdu udvarbeli egysége tavaly bezárt, pedig ennél jobb helyszín nem sok van a Kárpát-medencében. Jó volt a koncepció, a brand, a személyzet. Valami mégsem működött, kézenfekvő magyarázatnak tűnik, hogy a bulizó fiataloknak a bortól való elfordulása lehet a megszűnés mögött.

Másik oldalról ott van egy sor sikeres vendéglő városon kívül, ahol az átmenőforgalom minimális, üzleti modellt csak a célirányosan érkező vendégekre lehet építeni. Különösen nehezített a pálya azoknak az éttermeknek, ahol megváltozott hirtelen az egység előtt elhaladó gépjárművek száma, mondjuk egy autópályamegnyitás miatt. De tudunk pozitív példákat ezesetben is. A szeged külterületén található Fehértói halászcsárda annyira dübörög, annak dacára, hogy az autóforgalmat elvitte az M5-ös autópálya, hogy magasabb árakon tudja értékesíteni a kínálatát, mint a belvárosi testvéregység, a Sótartó. Vagy ott van szintén az 5-ös út mentén az Öreg Tanyacsárda, ahol, ha biztosak akarunk lenni abban, hogy jut hely nekünk is, célszerű asztalt foglalni. Az ehhez hasonló, megbízható, régóta működő hagyományos éttermek sorát gyarapítja a városházától kilenc kilométerre fekvő kecskeméti Fekete Gólya, ahol a nagy befogadóképesség dacára foglalás nélkül helyet kapni szinte lehetetlen.

 

A vendéget virágágyás, boroshordók, szódásüvegek és „Pacal, Kisfröccs, Világbéke” felirat fogadja esztétikus elrendezésben.

Amikor a bejáratnál álló felszolgálóknak említettem, hogy mennyire tetszik ez a hármas jelszó, azt a frappáns választ kaptam, „ebből kettőt tudunk biztosítani”. Abban hamar megegyeztünk, hogy a harmadik óhaj napjainkban igencsak veszélyeztetett, de bízunk legjobbakban. Sok más rokonszenves dekorációs elemmel is találkozhatunk még itt. Az asztalon vázában levendula-csokor, az egyik falon látható egy Rózsa Sándorra vonatkozó, eredetinek tűnő elfogató parancs, valamint egy ódon étlap a Kéményseprő étteremből. A gyermekeket játszótér és beltéri játszósarok várja.

A konyha a magyar gasztronómia ízeit kínálja átlag feletti szinten, széles választékban. Tartanak ezidőtájt többek között májgombóclevest, bográcsgulyást, ropogós kacsacombot párolt lilakáposztával, burgonyapürével, cigánypecsenyét, vörösboros marhalábszárpörköltet, harcsapaprikást túrós csuszával, érlelt steakeket, mákos lütyüt akácmézzel és vaníliafagylalttal, palacsintavariációkat és csokifelfújtat.

 

A borlap a magyar élvonal nedűiből áll össze a Bortársaság válogatásában, a pezsgőkkel együtt több, mint harminc tételt integrál. A nemes nedűk többségét decire is kimérik. A sörök nagyipariak, tartanak viszont szép számmal kitűnő pálinkákat és házi szörpöket.

Első ízben nem sokkal a járvány előtt tértünk be hozzájuk. Kértünk első körben egy csésze filézett pontyhalászlét, valamint libamájat körte-tócsnin, cigánymeggymártással. A halászlé ízletes leve turmixolt volt, egy fokkal sűrűbbre állították be az optimálisnál, de ezt ellensúlyozta a jó ízű, szálkátlan halhús, mely nem egyszerűen súrolta, hanem kimerítette a tökéletesség fogalmát. Ideális állag, kiváló íz.

A máj is megelégedésünkre szolgált, ízre, állagra egyaránt. Zöldfűszeres olajjal dresszingelt, koktélparadicsomos vegyes levélsalátával tálalták.

Vegyes folyami haltálat is rendeltünk, a friss, jó ízű halakat panko morzsába forgatták, és ügyesen sütötték meg. Jó volt a petrezselymes krumpli köret, a helyben készült tartár is remekül sikerült.

Desszertképpen mangós túrótortát kértünk, mely az újhullámos cukrászdák desszertjeit idézte, „old school” stílusban, de szépen tálalva.

Másodízben a minap ültünk be, azzal az evidens céllal, hogy megkóstoljuk a körmös pacalpörköltet. Már első alkalommal is csábított e kultikus fogás, de akkor felülírta azt a hal iránti rajongásunk.

S ha már ott voltunk, megkóstoltuk az Újházy tyúkhúslevest s rendeltünk egy desszertet is.

 

A leves kifogástalan volt, a zöldségek nem főttek túl, a húsmennyiség megfelelő, a lé szép színű, jó ízű, sóssága optimális. Már első látogatásom idején meglepődtem, hogy ilyen konyhai teljesítmény mellett ipari borslisztet tartalmazó borsszóró van az asztalon, ez azóta sem változott. Szerencsére kérésre hoztak borsdarálót.

 

A pacal kifejezetten ízletes, állagra is megnyerő, bár színe lehetne pirosabb, leve kicsit sűrűbb, a pacalcsíkok szélesebbek, de összességében átlag feletti ez a produkció is. Az adag igen komoly, ketten ettünk belőle s még csomagoltattunk belőle. Korrekt sósburgonyát adnak mellé és ropogós héjú ipari kenyeret.

 

A marcipános somlói galuska lehetne szaftosabb és könnyedebb, de így is jobb a mai csárdakínálatnál, a csokimártás karakteres, a tejszínhab állaga a flakonosra emlékeztet, viszont ami a legfontosabb: tejszínből készült és nem valami növényi pótlékból, mint annyi helyen. A dió sem hiányzik a kompozícióból.

Első alkalommal úgy távoztam, hogy ez a hely a fősodor csúcsát képviseli Magyarországon s e meggyőződésem csak erősödött. Ideje lenne, hogy a Gault-Millau kalauz is foglalkozzon vele, mely kiadvány egyébként a „hírös várost” igencsak mostohán kezeli. 

A Fekete gólya teljesítménye egyértelműen jobb, mint több, a kalauzban értékelt egységéé, mint például az általam egyébként kedvelt és látogatott szegedi Régi Hídhoz címzett vendéglőé vagy a szintén odavalósi Kiskőrőssy halászcsárdáé. 

Nem véletlenül kapták meg a Street kitchen étteremkalauzától a hagyományos vendéglők és csárdák kategóriában az első helyezést, aminek trófeája a kijáratnál látható. Jó szívvel ajánlom a helyet mindazoknak, akik a hagyományos magyar ízeket újragondolásmentesen kedvelik.

Elérhetőségek:

Fekete Gólya étterem

Kecskemét, Borbás 50 (a 44-es út mellett)

Telefonszámok: [phone], [phone] 

Honlap: https://www.feketegolya.hu/ 

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila