Azt nem tudni, hogy Forsthoffer Ágnes házelnök miért döntött így. Vagy kényelmetlennek ítélte a történelmi elődök által 124 éve használt, tölgyfából készült asztalos remekművet, vagy pedig egész egyszerűen régimódinak, ósdinak, idejét múltnak ítélte meg. A történelmünk egy darabjának a helyére kerülő gurulós alkalmatosság bizonyára részét képezi annak a szép, új világnak, amit a Tisza meg akar valósítani Magyarországon.

Korábban ennek a fiatalos, laza stílusnak a jegyében üldögélt a képviselői asztalon, lábát székkarfákra helyezve Forsthoffer párttársa, Ruzsa Diána képviselő asszony is. De maga a miniszterelnök járt elől példát mutatva, amikor lezser, könnyed, trendi módon cigizgetett és iszogatott a beiktatási buli után a Parlament ablakában.

Ez a viselkedés lenne az új, a menő?

Úgy tartja a mondás, aki a múltját nem becsüli, az nem érdemli meg a jövőjét.

Ide kívánkozik a történtek kapcsán egy sokat idézett Márai-szöveg, amely így szól:

Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús lesz, aki szép.
És aki tehetséges.

És akinek jelleme van…

A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!…

Mert most ők jönnek…
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.

És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.

Bízzunk benne, hogy a zseniális Márai korabeli gondolatai ezúttal nem válnak valóra. Mert, ha igen, akkor borzasztó évek elé nézünk.

Borítókép: Magyar Péter és Forsthoffer Ágnes (Forrás: Facebook)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!