Mit szeressünk 2026-ban – év eleji merengések

Számomra igen jól kezdődött ez az év. Egyrészt azért, mert itt vagyok, hálával tekintve vissza az elmúlt évre. Másrészt azért, mert egy különlegesen érdeklődő és nagyszerű csapatot vezethettem be a borkóstolás és nemzetközi borföldrajz rejtelmeibe. Ez önmagában is öröm, de tetézve azzal, hogy a csapatban jócskán voltak a harmincas éveik első felében járók – nos ez tette fel igazán örömömre a koronát. Mert igenis lehet hatni a fiatalokra. Nem igaz, hogy nem nyitottak, nem érdeklődők, nem intelligensek – sőt! Tudom, kimondottan szerencsésnek érezhetem magam, amiért a boros szakma jobbik oldalát láthatom nap mint nap. Hála az Égnek, 2026-ban is van kinek tovább adni a tapasztalatokat, csak adjunk lehetőséget nekik, hogy találkozzanak jó borokkal. Segítsünk megtalálni közös pontokat.

Villány

De legalább ennyire fontosnak tartom, hogy termelőink is kapjanak visszajelzéseket erről az oldalról. Nagyon sokan bevásároltak annak idején – 90-es évek, majd a 2000-es évek remek évjárataiból – például komoly villányi tételeket. Számos borgyűjtő érzi ma tehernek ezeket a borokat, pedig nem kellene. Sőt. Most kell elővenni a 2003, 2002, 2006, 2007, 2009, 2011, 2012-es évek vastagabb, erőteljesebb borait. Ha valakinek normális klímájú és hőmérsékletű pincéje van, minimális hőingadozással és viszonylag magas páratartalommal, az nekiállhat hívogatni a barátait jó kis kóstolókra. Magamat nem nagyon kellett erről győzködnöm, hiszen rendszeresen kóstolom ezeket a tételeket. Mégsem érzem azt, hogy a hazai borfogyasztó réteg értékelné és helyén kezelné ezeket a borokat. Volt szerencsém a héten több mint negyven igazán szép villányi bort megkóstolni. Zömmel cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, syrah vagy ezek házasításai kerültek elő a pincékből, legnagyobb örömömre sok termelőtől 2006-ig visszatekintve. Ez a kissé furcsa és nehéz évjárat, vagy a kiegyensúlyozottabb de egyértelműen száraz meleg 2007, az izgalmakat kínáló 2008 és konszolidált, kissé decens 2009 épp úgy komoly borokat adott, mint a két hőséget hozó év, 2011 és 2012. Megtartott és valódi izgalmakat kínáló savak, finom és érett tanninok, gazdag tercier aromák – mind ott voltak a poharakban. Gere Andrea, Bock Valér, Gere Zsolt, a Malatinszky borok, Vylyan és Sauska borok, Streit-Zágonyi, Szende Gábor kínálat adta a gerincét a kóstolónak, ahol nem csupán az érett borok dicsérete kapott teret, de úgy éreztem kezd egy jó irányba indult stílus is kialakulni a borvidéken. Sokkal intellektuálisabbnak tűnt most a fiatal kínálat is, hordóhasználata, gyümölcsössége és egyáltalán mindaz, amit egy komoly potenciállal rendelkező vörösbortól elvárunk.

Malatinszky Csaba. Fotó: A szerző felvétele

Tudom, hogy manapság nem könnyű vörösbor termelőnek lenni. Épp ezért örültem a lehetőségnek és bíztatok mindenkit: kezdje elővenni az érleltebb palackjait, ne várjunk az idők végezetéig. Valójában ezek a borok pont azért készültek, hogy a legjobb állapotukban kóstoljuk őket. Nem akkor, amikor még nem jók és ne is akkor, amikor már kezdenek hanyatlani. Malatinszky Csaba borai fejlődnek a leglassabban a palackban, de a 2000 – 2012 közötti tételeket nyugodtan vegyük elő. Érdemes a palackok tartalmát ellenőrizni és annak megfelelően dönteni az esetleges dekantálásról. Ne higgyünk rég túlhaladott – vagy tán igaz sem volt – tanácsoknak, miszerint minél öregebb egy bor, annál több levegőt kér. Ez egyáltalán nem így van. Egy bizonyos fejlettségnél már többet árt a levegő, mint használ. Akkor adjunk hosszabb levegőztetést a borainknak, ha azt érezzük, hogy még zárkózottak. Ha palackbontáskor már úgy érezzük, hogy a csúcsokon jár, hagyjuk békén és csak a kötelező húsz percre adjunk neki egy kis levegőt. Meghálálják a törődést.

Nem csak errefelé cél az egyedibb, elegánsabb karakter elérése. A kiemelkedő minőség és egyediség ma már kötelező eleme a borkészítésnek. A legelső lépés gyakorta a szüret időpontjának tökéletes kiválasztása. Az erjesztési hőmérséklet, az érlelési folyamat nyomon követése legjobb pincészeteinkben ma már – hála a jóirányú fejlődésnek- megkerülhetetlen tudatosságot feltételez.

Az erjesztő és érlelő edényzet használata is sokkal és kifinomultabbá vált. Legjobb borászaink erőteljesen csökkentették borkészítés során az új fa mennyiségét, hordóikat is sok helyen nagyobbra cserélték. Jóval nagyobb gondot fordítanak ma már a fa minőségére és eredetére is. A fás és intenzív fűszeres ízek, a nem finom tapintási érzet ma már közel nem annyira domináns, a borok karaktere összességében sokkal elegánsabb. Jó hír, számomra nagy öröm.

És még valami: Villány talán a legkönnyebben végig kóstolható boros város. Nem kell autó, hegyet-dombot sem kell mászni, mégis mindenhová elérünk. Ez pedig nagy előny!

 

Célkeresztben a természetes borok és alapanyagok

A fogyasztók egy része, itthon és külföldön egyaránt, sokkal nagyobb valószínűséggel keres ma már olyan szőlőfajtákat, amelyek nem tartoznak az ismert világfajták közé. Így a Kárpát-medence - ha képes kiváló minőséget kínálni ezekből a ritka magyar őshonos és nemesített fajtákból - komoly előnyt szerezhet. A furmint, hárslevelű, kéknyelű, juhfark, leányka, ezerjó fajta, vagy a bakator, a budai zöld, a szerémi zöld, a kadarka, a purcsin, a kékfrankos - mind olyan szőlőfajta, amely remekül érzi magát a Kárpát-medencében, ha értő és gondos kezekbe kerül. 

Malatinszky Csaba Ördög árok 

De talán a mai viták és érdeklődés legfontosabb eleme nem más, mint a „természetes” borok világa. Ez a kifejezés sokak fejében nem hordoz önálló tartalmat. A hátterét tekintve ezeknek a borkészítési eljárásoknak, mindenütt megtaláljuk az igényességnek és elkötelezettségnek a megnyilvánulását. Az organikus, biodinamikus, natúr vagy éppen narancs borok minőségben jó esteben nem különböznek egymástól, alapvetően egyik sem jobb a másiknál. A világ bor ízlése leginkább az elmúlt 10-15 évben fordult intenzívebben feléjük. Az egyre szaporodó, szőlőültetvényeket pusztító járványok után - és talán előttük is - mi emberek vagyunk a magyarázat arra, miért is váltak ezek az eljárások ilyen fontossá világszerte. Magyarország még nem tartozik az abszolút nyertesek közé, de sok termelőnk fordult ezek felé a termesztési és borkészítési módok felé. Ahhoz persze, hogy ez még nagyobb körben érvényesülhessen, szükség van a fogyasztók gondolkodásmódjának megváltoztatására is. Nyilvánvaló, hogy a jó minőség nem mindig elegendő a borpiaci sikerek eléréséhez. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem tehetünk egyenlőségjelet a természetes borok és a jó borok közé. Az igényes vásárlói réteg csak a legjobbakat keresi, ők egészség- és környezettudatos emberek. De bármilyen gondolkodás vezérel is bennünket be kell látnunk, nincs más módszer a környezeti összeomlás elkerülésére.

Az Ördög árok

Bármelyik módszert vizsgáljuk is, egyre több termelő fordul hazánkban is a fenti megoldások felé. Részben piaci elvárás – részben a józan ész diktálja…

Gere Attila Kopar – így, már ékezet nélkül, régebben ékezettel írva. Bárhogyan is írjuk, kétséget kizáróan a hazai vörösbor kínálat talán legelső ma is élő és létező ikonikus darabja. 1997-ben készült először. Akkor még volt benne vásárolt szőlő. Ettől függetlenül bomba volt, a cabernet sauvignonnál többet mutatott, főleg komplexitásban. A bor először márkanévként viselte a dűlő nevét, ma már egyre több benne a csak innen származó szőlő. (Változott a szabályozás, azért kellett jó a Kopár dűlő nevét Kopar-ra változtatni a címkén.) Az 1999-es évjárat volt az első minőségi ugrás, 2000 viszont soha nem látott csúcsot jelentett. A Wine Spectator magazinban amúgy James Suckling meg is írta, hogy egy adott napon egy igényes és képzett kóstoló csapat jobbnak találta egy jó évjáratú Petrusnél. Ezt az élményt többen megéltük Bécsben is, de ott a Solus volt a „tettes”. A 2003-as nem sokkal palackozás után került bírálatra, de már a gyümölcsös fázis időszakában is komplex volt, cizellált és arányos. A bor kiemelkedő érzékszervi értékei mellett azt a konstans és követhető minőséget is, amit a bor hordoz. Hat évjáratot sikerült megkóstolni, mind remek formában volt, kitűnően hordozva az évjáratok lenyomatát.

Gere Tamás és Zsolt Várerdő Cabernet franc 2016

Nagy előny ennél a bornál a kissé hűvösebb évjárat. Meleg és fűszeres az illata, leheletnyi eukaliptusszal, hecsedlivel. Szájban még most is fiatal, savai érezhetően lendületesek, tanninja még kissé érdes. Nagy testű, koncentrált és komplex bor, ma is azt mondom: a jövő bora. Savai igazi elegáns vonalat képviselnek.

Bock Pince Cabernet franc Fekete hegy Selection 2015

Sok évjáratát kóstoltuk már ennek a bornak. A cabernet franc-ok melegebb vonalát követi ez a tétel, teltségben talán a 2007-es évjárathoz hasonlítható. Céltudatosnak tűnő bor, kitűnő arányokkal, még most is kissé erőteljes tannintartalommal. Cserzőanyaga érett, sima, lassan érdemes lesz elővenni, kóstolgatni. Aromatikája leheletnyi eukaliptusszal indul, majd cédrus, grafit és enyhe zöldfűszeres karakter érkezik. Hosszú és tartós bor, még most is nagyon fiatal.

Fotók: A szerző felvételei