Ezekből a jelekből kiderül, biztonságosan kötődünk-e kapcsolatainkban

Kapcsolódunk, kapcsolatba lépünk, kapcsolatban élünk. Jól vagyunk, megvagyunk, kapaszkodunk, elhúzódunk, vagy menekülünk. Olyan is van, aki egyszerre közeledne, aztán ha szorosabbnak érzi a helyzetet, nem tud mást, mint távolodni, mert félelmei irányítják. Kötődési mintázatunk már gyermekkorunkban kialakul, felnőttkori kapcsolódásunk és viselkedésünk visszautal arra, milyen légkör vett körül minket csecsemőként, gyermekként, milyen volt a viszony a szüleinkkel, elsődleges gondozóinkkal.

Illusztráció Fotó: (Fotó: Pexels)

A kötődés jelensége mindig is foglalkoztatta az embereket, igazán az 1960-as években került a szakemberek látóterébe, és innentől az érdeklődés töretlen a téma iránt. A kötődéselméletet, elsősorban a szülő-gyermek közötti kapcsolatból kiindulva alkotta meg John Bowlby és Mary Ainsworth. Az elméletet azonban a felnőttkori párkapcsolatokra is kiterjesztették később. Cindy Hazan és Phillip Shaver az 1980-as évek végén arra a következtetésre jutottak, hogy a felnőtt párkapcsolati partnerek közötti interakciók hasonlóságot mutatnak a gyerekek és gondozóik közötti interakciókhoz. A kötődéselmélet azt vizsgálja, hogy a gondozóinkkal szerzett gyermekkori tapasztalatok hogyan befolyásolják a felnőttkori kapcsolatokat. Alapkoncepciója az, hogy a kötődés az elsődleges mechanizmus minden kapcsolatunkban, legyen az szerelemi, családi vagy baráti. 

Segítséget és támogatást nyújtanak egymásnak a biztonságosan kötődő emberek a párkapcsolatokban. Fotó: Pexels. 

A párok megnyugszanak egymás közelében, szeretnek közel lenni a másikhoz, igénylik, hogy ne töltsenek túl sok időt külön. A felnőtt párok az ideális párkapcsolatban a másikra hátországként tekintenek, úgy, hogy a másik jelenlétén kívül akár annak a tudata is fontos, a másik létezik, számítani lehet rá. Amikor távolabb kerülnek egymástól, hiányoznak egymásnak. Legszívesebben párban oldják meg az élet nagyobb kihívásait, vagy akár az egészen egyszerű dolgokat, a lényeg, hogy segítséget és támogatást nyújtanak egymásnak. A felnőttkori párkapcsolat, intimitás több szempontól más, mint amit a gyermek a szülővel él meg, a kötődéselmélet nem is ezt kívánja bebizonyítani, csak rávilágítani arra, hogy az elmélet alapelvei mindkettő típusú kapcsolatban működnek. 

Mint ahogyan korábban megírtuk, a felnőttek esetében négy kötődési típust azonosítottak: 

1. biztonságos, 
2. szorongó, 
3. elutasító-elkerülő, 
4. félelemteli-elkerülő. 

Biztonságos kötődés

Thais Gibson, Kötődési problémák és megoldások című könyvéből kiderül, a biztonságos kötődési stílusúak:

• Biztonságban érzik magukat a kapcsolatokban.
• Általában támogatóak, elérhetőek és nyitottak a barátjuk vagy partnerük számára. 
• Segíthetik a más kötődési mintázattal rendelkezőket egy biztonságosabb térbe kerülni, és a megfelelő eszközökkel biztosíthatják, hogy teljesen biztonságos kötődésűvé váljanak. 

A szerző szerint olyan gyermekkor eredménye a biztonságos kötődés, melyben

 a szülők rendelkezésre állnak és támogatást nyújtanak gyermekük számára. 

A gyermeknek megtanították a szülők, hogy biztonságban vannak, lehetnek sebezhetőek, és a szükségleteik jogosak. 

Ahogyan a kötődési stílusok létrejönnek, úgy át is alakíthatóak – írja könyvében Thais Gibson. Az író megerősítette: „A cél az, hogy a biztonságos kötődési stílus felé haladjunk”. A szerző szerint „az, hogy valaki más kötődési stílussal bír, nem jelenti azt, hogy eredendően hibás, de ez állandósíthatja az egészségtelen szokásokat és megerősítheti a negatív hiedelmeket.” 

Thais Gibson reményt is ad a jövőre nézve: „A különböző kötési stílusok megismerésével, valamint azzal, hogy megfigyeljük, ezek hogyan változnak különböző kapcsolatainkban, megtanulhatjuk, hogyan javíthatjuk meg a társunkkal és a legközelebbi hozzátartozónkkal való dinamikát. Ezáltal minden eszközt megkapunk a tudat alatti mechanizmusaink feltárására, és akár át is programozhatjuk az elménket. Ezzel a tudással felvértezve a fejlődés útjára léphetünk.” 

Hogyan törekedjünk a stabilitásra?

A kötődés a nem verbális érzelmi jelek dinamikus, kölcsönös cseréjén keresztül alakul ki. Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy a baba biztonságban és jól érezze magát. A baba a szülő jelzéseit – például a mozdulatokat, hangszínt, arckifejezéseket – folyamatosan érzékeli és értelmezi. Ugyanakkor a baba is jeleket küld: sírással, mimikával, mutogatással, gagyogással vagy nevetéssel kommunikál. Ha a szülő ezekre gyengéden és szeretettel reagál, az erősíti a biztonságos kötődést – írja az Egészségvonal. 

Az újszülöttek még nem beszélnek, de a nem verbális jeleik megértésével a szülő elismerést, megnyugvást és biztonságérzetet adhat nekik.

A biztonságos kötődést erősítő nem verbális kommunikáció elemei:

• testtartás: nyitott, ellazult;
• szemkontaktus: szeretetteljes, figyelmes;
• arckifejezés: nyugodt, érdeklődő;
• érintés: gyengéd, megnyugtató;
• hangszín: meleg, törődő, megértő.

A kötődés mellett szerepet játszhatnak még:

• a kulturális normák;
• az egyéni személyiségjegyek;
• az érzelemszabályozás képessége;
• a stresszre adott válaszok;
• a problémamegoldó készségek.

A biztonságos kötődési stílusúak támogatóak, elérhetőek és nyitottak a barátjuk vagy partnerük számára. Fotó: pexels

A biztonságosan kötődő emberek általában könnyen tudnak közel kerülni másokhoz, kapcsolatot kialakítani. Nem rettegnek attól, hogy valaki átveri őket, nem okoz gondot nekik a közelség, a bizalom, nem érzik rosszul magukat egyedül sem. Túlnyomó részt megtalálják a nyugalmat, a biztonságot és a harmóniát kapcsolataikban, de tudnak egyedül is létezni. Kapcsolataikban is fontos számukra egyéniségük, egyediségük megtartása, személyiségtől függően, de képesek egyensúlyt teremteni saját magukra szánt idejük és a párjukkal együtt töltött idő között.