Ezekből a jelekből kiderül, biztonságosan kötődünk-e kapcsolatainkban

Kapcsolódunk, kapcsolatba lépünk, kapcsolatban élünk. Jól vagyunk, megvagyunk, kapaszkodunk, elhúzódunk vagy menekülünk. Olyan is van, aki egyszerre közeledne, aztán ha szorosabbnak érzi a helyzetet, nem tud mást, mint távolodni, mert félelmei irányítják. Kötődési mintázatunk már gyermekkorunkban kialakul, felnőttkori kapcsolódásunk és viselkedésünk visszautal arra, milyen légkör vett körül minket csecsemőként, gyermekként, milyen volt a viszony a szüleinkkel, elsődleges gondozóinkkal.

Illusztráció Fotó: (Fotó: Pexels)

Ahogyan a kötődési stílusok létrejönnek, úgy át is alakíthatóak – írja könyvében Thais Gibson. Az író megerősítette: „A cél az, hogy a biztonságos kötődési stílus felé haladjunk”. A szerző szerint „az, hogy valaki más kötődési stílussal bír, nem jelenti azt, hogy eredendően hibás, de ez állandósíthatja az egészségtelen szokásokat és megerősítheti a negatív hiedelmeket.” 

Thais Gibson reményt is ad a jövőre nézve: „A különböző kötési stílusok megismerésével, valamint azzal, hogy megfigyeljük, ezek hogyan változnak különböző kapcsolatainkban, megtanulhatjuk, hogyan javíthatjuk meg a társunkkal és a legközelebbi hozzátartozónkkal való dinamikát. Ezáltal minden eszközt megkapunk a tudat alatti mechanizmusaink feltárására, és akár át is programozhatjuk az elménket. Ezzel a tudással felvértezve a fejlődés útjára léphetünk.” 

Hogyan törekedjünk a stabilitásra?

A kötődés a nem verbális érzelmi jelek dinamikus, kölcsönös cseréjén keresztül alakul ki. Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy a baba biztonságban és jól érezze magát. A baba a szülő jelzéseit – például a mozdulatokat, hangszínt, arckifejezéseket – folyamatosan érzékeli és értelmezi. Ugyanakkor a baba is jeleket küld: sírással, mimikával, mutogatással, gagyogással vagy nevetéssel kommunikál. Ha a szülő ezekre gyengéden és szeretettel reagál, az erősíti a biztonságos kötődést – írja az Egészségvonal. 

Az újszülöttek még nem beszélnek, de a nem verbális jeleik megértésével a szülő elismerést, megnyugvást és biztonságérzetet adhat nekik.

A biztonságos kötődést erősítő nem verbális kommunikáció elemei:

• testtartás: nyitott, ellazult;
• szemkontaktus: szeretetteljes, figyelmes;
• arckifejezés: nyugodt, érdeklődő;
• érintés: gyengéd, megnyugtató;
• hangszín: meleg, törődő, megértő.

A kötődés mellett szerepet játszhatnak még:

• a kulturális normák;
• az egyéni személyiségjegyek;
• az érzelemszabályozás képessége;
• a stresszre adott válaszok;
• a problémamegoldó készségek.

A biztonságos kötődési stílusúak támogatók, elérhetők és nyitottak a barátjuk vagy partnerük számára. Fotó: Pexels

A biztonságosan kötődő emberek általában könnyen tudnak közel kerülni másokhoz, kapcsolatot kialakítani. Nem rettegnek attól, hogy valaki átveri őket, nem okoz gondot nekik a közelség, a bizalom, nem érzik rosszul magukat egyedül sem. Túlnyomórészt megtalálják a nyugalmat, a biztonságot és a harmóniát kapcsolataikban, de tudnak egyedül is létezni. Kapcsolataikban is fontos számukra egyéniségük, egyediségük megtartása, személyiségtől függően, de képesek egyensúlyt teremteni saját magukra szánt idejük és a párjukkal együtt töltött idő között.