Mivel az oroszellenes nyugati szankciók az energiahordozókra is kiterjednek, ezért Oroszország exportjának legnagyobb része Ázsia felé, főként Kínába és Indiába irányul, s ezután vélhetően még inkább, a közel-keleti válsághelyzet nyomán. A napi kínai import például eléri a 2,1 millió hordót. Ezt Zelenszkij is pontosan tudja, ezért teljesen hiteltelen e tekintetben hallgatni Magyarország és Szlovákia alapvető nemzetgazdasági érdekeiről, s ehelyett az oroszok háborújának finanszírozásáról beszélni.

Az ukrán elnöknek alábbi cinikus megjegyzése pedig egészen elképesztő volt: „Hallott bárki is Orbántól vagy Ficótól olyat, hogy »nagyon hálásak vagyunk Ukrajnának«, vagy hogy »nagyon sajnáljuk a sérültek családját, hozzátartozóit«? Egyetlen szó sem hangzott el azon kívül, hogy mi ismét tartozunk nekik.” 

Magyarország a háború kezdete óta példátlan humanitárius segítséget nyújt Ukrajnának. Ugyanakkor Zelenszkij és kormánya az elmúlt években számos barátságtalan lépést tett hazánkkal és a kárpátaljai magyarokkal szemben. Hosszan sorolhatnánk az eseteket, mint például az elfogadhatatlan nyelvtörvényt, a munkácsi turulszobor ledöntését, a magyarellenes atrocitásokat és a kényszersorozásokat. Ezekre erősített rá Zelenszkij az orosz kőolajvezeték elzárásával, valamint a magyar belpolitikába, a választásba történő durva beavatkozással.

Amúgy pedig nem a magyar és a szlovák kőolajvásárlás készteti Oroszországot a háború folytatására, hanem az a könyörtelen és ostoba politikai magatartás, amely ma a brüsszeli és az ukrajnai vezetést jellemzi.

A szerző író, újságíró