Nem a magyarok és a szlovákok az ukrajnai háború felelősei

Zelenszkijnek nem áll szándékában átengedni a kedvező árú kőolajat a Barátság vezetéken.

ukrajna magyarország volodimir zelenszkij Barátság kőolajvezeték brüsszeli nyomás orbán viktor 2026. 03. 05. 5:40

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök − nyilvánvaló brüsszeli támogatással a háta mögött − egyre szemtelenebb és valótlanabb kijelentéseket enged meg magának Orbán Viktorral és Robert Ficóval szemben, amiért a két miniszterelnök követeli az orosz kőolajszállítás folytatását a Barátság vezetéken. Mint ismeretes, a vezeték − valamilyen háborús cselekmény következtében − feltehetően megsérült.

Zelenszkij a javítás elhúzódásával indokolta a hosszadalmas leállást, de bizalmas forrásokból, illetve műholdfelvételekből nyert információk alapján sejthető volt, hogy az ukrán elnök nem mond igazat. És valóban, nemrég egyik elszólásával ő maga ismerte be, hogy a lezárásnak politikai oka van.

A beismerés előtt árulkodó jel volt, hogy Ukrajna elutasította egy uniós vizsgálóbizottság beutazását a károk felmérésének, a vezeték állapotának elvégzésére, pedig a Financial Times szerint ezt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság és António Costa, az Európai Tanács elnöke is kérte. Nem tudjuk, hogy a kérés a két ukránbarát politikus részéről mennyire volt komoly, de ezután nem csodálkozhatunk azon, hogy a magyarok és a szlovákok hasonló kérését Zelenszkij lesöpörte az asztalról.

Amikor Orbán Viktor műholdfelvételeket bemutatva bejelentette, hogy a Barátság vezetéken a kőolajszállítás újraindításának nincs technikai akadálya, az ukrán elnök válaszában azzal érvelt, hogy miniszterelnökünk nem láthatja, mi történt a föld alatti berendezéssel. Csakhogy ezt a vizsgálóbizottság sem láthatja a helyszínen. Vajon miért?
Zelenszkij a Robert Ficóval folytatott múltkori beszélgetésével kapcsolatban akaratlanul is elárulta magát.

A vezeték helyreállításáról szólva ugyanis kijelentette: „Ha azt kérdezi, van-e akarat az ukránok részéről ezt megtenni – akkor én megkérdeztem: mit megtenni? Az orosz kőolaj tranzitját? Egyszerűen az orosz kőolaj tranzitját, hogy az oroszok pénzt keressenek, és aztán az idei háborúra költsék? Erre senkinek sincs szándéka.”

Vagyis az ukránoknak nem áll szándékában átengedni a kedvező árú vezetékes kőolajat a magyaroknak és a szlovákoknak, mert az oroszok az olaj árából fedezik a háborút. Zelenszkij sajnos „elfelejtette” megemlíteni, hogy a Barátság vezetéken érkező olaj ellenértéke csupán töredéke az orosz költségvetés olaj- és gázbevételeinek, nevezetesen a tavalyelőtt mért 11 ezermilliárd rubelnek, vagyis a hozzávetőleg 142 milliárd dollárt kitevő éves bevételnek.

Mivel az oroszellenes nyugati szankciók az energiahordozókra is kiterjednek, ezért Oroszország exportjának legnagyobb része Ázsia felé, főként Kínába és Indiába irányul, s ezután vélhetően még inkább, a közel-keleti válsághelyzet nyomán. A napi kínai import például eléri a 2,1 millió hordót. Ezt Zelenszkij is pontosan tudja, ezért teljesen hiteltelen e tekintetben hallgatni Magyarország és Szlovákia alapvető nemzetgazdasági érdekeiről, s ehelyett az oroszok háborújának finanszírozásáról beszélni.

Az ukrán elnöknek alábbi cinikus megjegyzése pedig egészen elképesztő volt: „Hallott bárki is Orbántól vagy Ficótól olyat, hogy »nagyon hálásak vagyunk Ukrajnának«, vagy hogy »nagyon sajnáljuk a sérültek családját, hozzátartozóit«? Egyetlen szó sem hangzott el azon kívül, hogy mi ismét tartozunk nekik.”

Mi viszont éppen Zelenszkijtől szeretnénk hallani végre valamit a saját felelősségéről, arról, hogy makacs rugalmatlanságával miért akadályozza a háború befejezését és küldi nap mint nap vágóhídra jobb sorsra érdemes honfitársait.

Magyarország a háború kezdete óta példátlan humanitárius segítséget nyújt Ukrajnának. Ugyanakkor Zelenszkij és kormánya az elmúlt években számos barátságtalan lépést tett hazánkkal és a kárpátaljai magyarokkal szemben. Hosszan sorolhatnánk az eseteket, mint például az elfogadhatatlan nyelvtörvényt, a munkácsi turulszobor ledöntését, a magyarellenes atrocitásokat és a kényszersorozásokat. Ezekre erősített rá Zelenszkij az orosz kőolajvezeték elzárásával, valamint a magyar belpolitikába, a választásba történő durva beavatkozással.

A szándék nyilvánvaló: nehezíteni hazánk gazdasági helyzetét, növelni a belső elégedetlenséget, s ezzel javítani az ukránbarát Tisza Párt választási esélyeit. De nem kellene ennyire kétségbe vonni a magyar választók többségének józan ítélőképességét. Ők ugyanis felismerik és nem kedvelik a hazaárulókat.

Amúgy pedig nem a magyar és a szlovák kőolajvásárlás készteti Oroszországot a háború folytatására, hanem az a könyörtelen és ostoba politikai magatartás, amely ma a brüsszeli és az ukrajnai vezetést jellemzi.

A szerző író, újságíró