Ez a függetlennek nem nevezhető grémium alig két hónap után megállapította, hogy a világháborút a központi hatalmak előre megfontolt szándékkal készítették elő. Az „eredményt” a szakbizottság amerikai tagjai is elfogadták, és így indokolták véleményüket: „A világháború Ausztria–Magyarországnak és Németországnak abból az előre megfontolt szándékából indult ki, hogy Szerbiát megsemmisítse, mivel elzárta útjukat a Dardanelláktól, és megakadályozta nagyravágyó terveiknek megvalósítását.”
A szakbizottság véleményéből adódott volna, hogy a világháborút kiprovokáló Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd ellen 1914. június 28-án Szarajevóban végrehajtott merénylet is a későbbi vesztesek előre megfontolt szándékának következménye volt. Ilyen összefüggést azonban nehéz lett volna megállapítani.
A Négyek Tanácsa ülésein „természetesen” Magyarország háborús felelőssége is felmerült. Paul Mantoux, a francia delegáció tolmácsa és jegyzőkönyvvezetője 1955-ben beszámolt a Négyek Tanácsának tárgyalásairól. A jegyzőkönyvekből jól kiolvasható, hogy magyarellenesnek nevezhető álláspontot elsősorban a franciák foglaltak el,
közülük is leginkább Stephen Pichon külügyminiszter. Pichon a március 31-i ülésen többek között ezeket mondta: „Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a magyarok a legádázabb ellenségeink közé tartoznak. A magyar kormányt arányos felelősség terheli a háború kirobbantásáért. Elég, ha Tisza szerepére utalunk. A Monarchia politikáját a magyar politika irányította, és a magyarok harcoltak ennek fenntartásáért.”
