Nyugati hazugságok egykor és ma

Vélemény

Nyugati hazugságok egykor és ma

Az első világháború történetéről és fő felelőseiről több mint egy évszázadon keresztül sikerült elfedni az igazságot.

Bánó Attila

nyugat - európa monarchia németország négyek tanácsa első világháború hazugság békekonferencia 2026. 02. 23. 5:47

Fotó: AFP

Az Oroszország elleni gyűlöletkampány, illetve az a híresztelés, hogy az oroszok Európa megtámadását tervezik, feltűnően emlékeztet Nyugat-Európa vezetőinek első világháború előtti magatartására. Ezt a magatartást mutatja be a Gerry Docherty és Jim Macgregor skót szerzőpáros A titkos elit című, nagy feltűnést keltő könyvében. A szerzők ebben kifejtik, hogy

az első világháború történetéről egy évszázadon keresztül sikerült elfedni az igazságot. A terjedelmes, sokáig lappangó dokumentumok és levéltári források információira is támaszkodó mű rávilágít arra a „Titkos Elit”-nek nevezett társaságra, amely befolyásos gazdasági, politikai és közéleti szereplőkből jött létre Nagy-Britanniában, 1891-ben.

A titkos társaság tagjainak fő célkitűzése az volt, hogy hosszú távon elősegítsék a Brit Birodalom világpolitikai elsőségét. Ennek érdekében elhatározták egy komolyabb háború kirobbantását, mivel úgy ítélték meg, hogy a feltörekvő Németország veszélyezteti a britek világhatalmi pozícióit. A britek és a franciák 1904-ben megkötötték az Entente Cordiale szerződést, miközben a sajtó hathatós közreműködésével meggyőzték a közvélemény nagy részét, hogy Németország háborúra készül.

A háború kitörésében érdekelt nagy hatalmú provokátorok pontosan tudták, hogy a nyugati szövetségesek katonai ereje jelentősen meghaladja a Német Császárságét, valamint a hozzá húzó Osztrák–Magyar Monarchiáét, mégis az Európát fenyegető német veszéllyel riogatták saját polgáraikat.

A németgyűlölet lángját sikerült olyan mértékűvé szítani, amelyhez hasonlót manapság látni Oroszországgal szemben.

A Nagy Háború lefolyását, végső kimenetelének történetét ismerjük. Tudjuk, hogy az első világháborút lezáró békekonferenciát 1918 végén Párizsba hívták össze. Az ünnepélyes megnyitót Versailles-ban tartották 1919. január 18-án. Kevésbé köztudott, hogy a békekonferenciát előkészítő Négyek Tanácsa szakbizottságot állított fel a háborús felelősség „felderítésére”. Ennek tagjait kizárólag a győztes hatalmak képviselőiből választották ki. A konferencia főtanácsa 1919 márciusától a négy szövetséges nagyhatalom legfőbb vezetőiből állt (előtte ezt a szerepet a Tízek Tanácsa töltötte be). Az Egyesült Államokat Woodrow Wilson elnök, Nagy-Britanniát Lloyd George miniszterelnök, Franciaországot Georges Clemenceau miniszterelnök, Olaszországot pedig Vittorio Emanuele Orlando miniszterelnök képviselte. A Négyek Tanácsa időnként kiegészült Japán képviselőjével, illetve a külügyminiszterek ötfős tanácsával.

Ez a függetlennek nem nevezhető grémium alig két hónap után megállapította, hogy a világháborút a központi hatalmak előre megfontolt szándékkal készítették elő. Az „eredményt” a szakbizottság amerikai tagjai is elfogadták, és így indokolták véleményüket: „A világháború Ausztria–Magyarországnak és Németországnak abból az előre megfontolt szándékából indult ki, hogy Szerbiát megsemmisítse, mivel elzárta útjukat a Dardanelláktól, és megakadályozta nagyravágyó terveiknek megvalósítását.”

A szakbizottság véleményéből adódott volna, hogy a világháborút kiprovokáló Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd ellen 1914. június 28-án Szarajevóban végrehajtott merénylet is a későbbi vesztesek előre megfontolt szándékának következménye volt. Ilyen összefüggést azonban nehéz lett volna megállapítani.

A Négyek Tanácsa ülésein „természetesen” Magyarország háborús felelőssége is felmerült. Paul Mantoux, a francia delegáció tolmácsa és jegyzőkönyvvezetője 1955-ben beszámolt a Négyek Tanácsának tárgyalásairól. A jegyzőkönyvekből jól kiolvasható, hogy magyarellenesnek nevezhető álláspontot elsősorban a franciák foglaltak el,

közülük is leginkább Stephen Pichon külügyminiszter. Pichon a március 31-i ülésen többek között ezeket mondta: „Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a magyarok a legádázabb ellenségeink közé tartoznak. A magyar kormányt arányos felelősség terheli a háború kirobbantásáért. Elég, ha Tisza szerepére utalunk. A Monarchia politikáját a magyar politika irányította, és a magyarok harcoltak ennek fenntartásáért.”

Pichon úgy tett, mintha semmit sem tudott volna gróf Tisza István hadüzenet-ellenes felfogásáról, a szarajevói merényletet követő, mérsékelt hangú parlamenti beszédeiről. Szemrebbenés nélkül kijelentette: „Mi el vagyunk kötelezve Romániának, hiszen megígértük neki az erdélyiek felszabadítását. Meghúztunk egy vonalat, amelyet igazságosnak tartunk.”

Ma már jól tudjuk:

az erdélyiek felszabadítása a Pichon-féle virágnyelven azt jelentette, hogy a győztesek Romániához csatolják Erdélyt a Partiummal, a Bánsággal és Máramarossal együtt. Egy olyan országhoz, amelyhez hosszú történelme során soha nem tartozott. Nyugat-Európa vezetői ma is hazudnak, és akadályozzák a békekötést.

Ráadásul álomvilágban élnek. Arról álmodoznak, hogy győztesen kerülhetnek ki egy oroszellenes háborúból. Pedig ha ez atomháború lesz, akkor ők is csak a másvilágon ébredhetnek fel.

A szerző író, újságíró