Ha nem tudnánk, hogy miféle ember ez a zilált idegzetű politikus, azt hihetnénk, hogy fontos számára a krisztusi szeretet, a humánum és a hazafiság, hiszen időnként előszeretettel jelenik meg a nemzeti zászlóval. Gyanút kelthet viszont, hogy miközben az ukrajnai háborút elítélő körlevelet bírálja, azonközben egyetlen alkalmat sem ragad meg a kárpátaljai magyarokat sújtó tragédiák, a törvénytelen kényszersorozások elleni tiltakozásra. Ezekkel kapcsolatban feltűnően hallgat.

A Tisza Párt elnökének hallgatása azért is döbbenetes, mert igen jó barátai vannak Ukrajnában. Igaz, őket nem a kényszersorozott magyarok közül válogatja. Nem volt barátja a botfalvai illetőségű, háromgyermekes Kolbász Miklós, aki nemrég hunyt el az ukrán fronton. És nem volt a barátja Komóci György sem, aki tavaly halt meg szolgálat közben (a beregszászi járásban fekvő, Gát nevű községben temették el). Továbbá nem volt a barátja Sebestyén Józsefnek sem, akit a szadista módszereikről elhíresült ukrán sorozó tisztek Beregszászról hurcoltak el. Őt Munkácson, a 128. különálló hegyi rohamegységtől egy erdőbe vittek, majd vasrudakkal ütlegelték. A később is bántalmazott férfi pár napon belül belehalt a sérülésekbe.

Ez csupán három név a száznál több magyar áldozatból, akik Magyar Péter barátai lehettek volna, ő azonban inkább egy Tseber (Ceber) Roland Ivanovics nevű barátot választott, akit ráadásul a testvérének nevezett.

Roland „testvér” egészen véletlenül a kárpátaljai katonai közigazgatás tisztje, továbbá a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, valamint a Zelenszkij által alapított, a Nép Szolgája párt tagja. Mellesleg kémtevékenység miatt hazánkban nem kívánatos személy. Ő valamiért nem került ki a frontra, viszont vezetője lett egy helyi Tisza-szigetnek, amely a Tisza Kárpátaljai Magyarok Társasága Polgári Szervezet nevet viseli. Ez a testvéri kapcsolat lehet a magyarázat Magyar Péter hallgatására.

Szégyenszemre ide jutott.

A szerző író, újságíró