Amióta Donald Trump 2025 januárjában másodszor is átvette az elnöki tisztséget, új megközelítést alkalmaz az amerikai globális vezető szerepre. Ez az új globális politikai megközelítés, amelyet eddig Trump-doktrínának neveztek, nem egy szokványos, korlátozott célok elérésére irányuló amerikai elnöki doktrína. Míg a Reagan-doktrína az antikommunista ellenállók támogatását irányozta elő, és a Bush-doktrína a demokrácia előmozdításával az iszlám terrorizmus totalitárius alapjainak aláásására törekedett,
a Trump-doktrína elvek átfogó halmazát rögzíti, amely újradefiniálja az Egyesült Államok globális szerepvállalását. Ez egy szélesebb körű elképzelés a változó világrendben való cselekvésre. A február végén megkezdett és egyre inkább regionális konfliktussá fejlődő, Irán ellen folyamatban lévő katonai művelet része ennek az új doktrínának.
Ez az új nagystratégia öt új elvre épül, amelyek legvilágosabban Trump második elnökségének első évében körvonalazódtak.
Először is, az amerikai külpolitika elsődleges érdeke az államok közötti stratégiai verseny. Ezt az elvet először a Trump-adminisztráció első, 2018-as nemzetbiztonsági stratégiája hirdette ki. Ez az új elv az amerikai politika XXI. századi kudarcaira, valamint a globális versenytársak, nevezetesen Oroszország és Kína felemelkedésére adott válaszként született. A hidegháború vége óta, különösen 2001. szeptember 11. után az amerikai külpolitika a globális terrorizmus elleni küzdelemre, valamint a liberalizmus előmozdítására irányult külföldön; még olyan helyeken is, ahol az nem volt kívánatos.
Míg az Obama-kormány jelentette be először a „fordulat Ázsia felé” stratégiát, Trump az Indo-csendes-óceáni térségben Kína visszatartását tette külpolitikájának központi elemévé.
Másodszor, az amerikai vezetésű, szabályokon alapuló rendet át kell alakítani. A hidegháború vége óta Amerika egy nagystratégiát követett, amelyet liberális hegemóniának neveztek, és amelynek keretében az Egyesült Államok arra törekedett, hogy minél több országot magához hasonló „liberális demokráciává” alakítson át, még akkor is, ha ez tarthatatlan körülmények között történt. Ezen téves politika miatt – ahogy azt Marco Rubio külügyminiszter a februári müncheni biztonsági konferencián kifejtette – a hidegháború végének eufóriája néhányakat arra késztetett, hogy kikiáltsák a „történelem végét”, melynek keretében minden ország liberális demokráciává válik, a kereskedelem és a gazdaság által kialakított kötelékek felváltják a nemzeti identitást, és a szabályok felülírják a nemzeti érdekeket. Rubio azonban kijelentette, hogy ez ostoba ötlet volt.
Trump első évében szétzúzta a szabályokon alapuló rend szent teheneit: többek között megszüntette a USAID-et, átalakította a NATO-t egy olyan szövetséggé, amely a területen kívüli műveletek és a liberális értékek terjesztése helyett az elrettentő erőre és Európa saját védelmére összpontosít, és megkérdőjelezte az ENSZ-t a Béketanács létrehozásával, amelynek célja a konfliktusok hatékonyabb megoldása.
Függetlenül attól, hogy ezek a változások tartósak-e, precedenst teremtettek azzal, hogy jelezték Amerika elégedetlenségét az elmúlt harminc évben kialakult nemzetközi rendszerrel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!