Idegállapotban vagyunk, Péter!

Vélemény

Idegállapotban vagyunk, Péter!

KÉT MAGYARORSZÁG – Ilyen nagyüzemi, szisztematikus, beteges hazudozáshoz még nem volt balszerencsénk.

Pilhál Tamás

Magyar Péter tiszás gyűlölet harag plakát kampány hazugság 2026. 03. 19. 4:40

Fotó: Havran Zoltán

Apróság, tulajdonképpen lényegtelen is, de pár hete valami olyasmit ígért a Nemzet Lehallgatótisztje, hogy: „Nekünk nem lesznek plakátjaink, mert az vizuális környezetszennyezés.” Már akkor furcsállottam e vállalását, hiszen

egy narcisztikus ember létezésének célja és értelme, hogy önmaga dicsfényében fürdőzhessen, önmagában gyönyörködhessen. Miért hagyná hát ki a választási kampányt, ezt a ritkán adódó, remek lehetőséget, hogy teleszórja az országot önmagával meg a formatervezett búrájával? Na ugye. Végül nem is hagyta ki.

Pár nappal az ígérete után elkezdték földíszíteni Magyar Péterrel a hont. Minden bizonnyal már az ígéret elhangzásának pillanatában kinyomtatva, stócban álltak a plakátjai a raktárakban. A mi környékünkre is került belőlük pár száz, elugrani sem lehet előlük. Jártunkban-keltünkben néz le ránk a Kistérségi Adonisz, a szavazatunkat kunyerálva. Kunyeráljon, nézzen, ezzel nincs baj, ilyen a kampány.

És az is csupán lábjegyzet, hogy Péterkének az összes tiszás plakáton ott kell virítania, neki mindenképpen be kellett furakodnia a hót ismeretlen jelöltjei mellé – részben talán pont azért, mert amazok hót ismeretlenek. És azok is maradnak, hiszen fővesztés terhe mellett le vannak tiltva mindenféle nyilatkozatról. Élőlánc, asszonykórus és szekuriti emberek gyűrűje oltalmazza őket, nehogy valami ökörséget mondjanak. (Ami olykor ennek ellenére is megesik. A minap az egyik Zala vármegyei tiszás jelöltet, bizonyos Nagy Mártát kérdezte Gulyás Márton főpartizán, hogy gyógyszerészként milyen konkrét javaslatai lesznek majd a törvényhozásban gyógyszerárügyben, szegény Márta meg csak annyit tudott kinyögni, hogy ez jó kérdés...)

Szóval az összes tiszás plakátról két arc tekint le ránk. Egyet fizet, kettőt kap. Vagy ahogyan a módszerváltás előtti rendőrviccben: „Miért járnak a rendőrök párban? Mert az egyik tud írni, a másik meg olvasni.” Mondjuk, a tiszás jelölteknek egyik sem szükséges. Ők csak egy nárcisz bosszúhadjáratának biodíszletei. „Kólásdobozok”, „fakockák”, „agyhalott Soros-ügynökök”.

Kissé elkalandoztunk. Magyar Péter „vizuális környezetszennyezés” elleni fölszólalásával indítottunk, amiről aztán fél pillanat alatt kiderült, hogy ugyanannyit ér, mint az összes többi mondata. Fabatkát sem. Ilyen kampányt még tényleg nem láttunk. Bár a nosztalgia képes elfátyolozni emlékeinket, megszépíteni a múltat, de

ilyen nagyüzemi, szisztematikus, beteges hazudozáshoz, mint amilyet Magyar Péter elővezet, még nem volt balszerencsénk. Gyurcsány is csupán ártatlan ipari tanuló volt hozzá képest. És ami a legletaglózóbb, az a teljes következmények nélküliség.

Ahogyan a Tisza nevű gyűlöletszekta hívei rituálisan kántálják vezérük marhaságait, és nemhogy mi, de még a tiszás szaksajtó időközönkénti figyelmeztetései sem képesek kizökkenteni őket katatón révületükből.

Legújabb kedvencem az a tiszás úriember, aki a Hír TV kamerái előtt csinált magából bohócot. A benzinárstopról kérdezte őt a riporter, mire emberünk öntudatosan rávágta, az rossz, káros, nem segít és a többi. Mire a riporter visszakérdezett: Akkor is rossz, ha pár hete maga Magyar Péter követelte az ársapkát? Ja nem, úgy már jó, felelte megszeppenve a tiszás. Ha Péterke javasolja – akkor zseniális, korszakalkotó ötlet. Ha Orbán megcselekszi – akkor világvége, diktatúra és Putyin. Nem tudom, sírjunk vagy nevessünk? (Arra pedig ki se térjünk, hogy a védett árakat évek óta alkalmazza a kormány a magyarok terheinek enyhítésére – tehát nyilván puszta gonoszságból –, amikor a világjárvány vagy épp a multik profitéhsége miatt ez szükséges.)

És ezer hasonló példát szedhetnénk össze, ha lenne rá időnk, erőnk, gyomrunk. Magyar Péter átlagban napi tíz Facebook-bejegyzéssel és öt platós szónoklattal támad. Napi több száz mondatában pedig több száz hazugság, rém- és álhír rejlik, amelyekkel megmérgezi hívei lelkét. Egy külön munkacsoportnak is beletörne a bicskája, ha valamennyi valótlanságot megpróbálna helyre tenni.

De azért mégis: nézzünk párat, kínozzuk kicsit magunkat!

„A rezsicsökkentés humbug.” Annyira humbug, hogy az elmúlt évtizedben valamennyi Eurostat-ábra szerint Magyarország az első háromban van az olcsó rezsi terén. „Magyarország a legszegényebb uniós tagállam.” Ez még a hivatkozási alapnak használt fogyasztási statisztikák szerint sem igaz. Ám a fogyasztási görbék legfeljebb a szekta etetésére alkalmasak. Hiszen a románok és a többiek nem azért fogyasztanak többet, mert jobban élnek, mint mi, hanem mert kénytelenek sokkal többet fizetni lakbérre, rezsire.

Ha valami tükrözi egy ország vagyoni helyzetét, inkább a megtakarítási adatsor. Hogy mennyit tudnak félretenni az emberek. Eszerint az unióban mostanság a harmadik helyen állunk. A háztartások pénzügyi eszközállománya terén pedig a régió éllovasai között vagyunk. De azért köszönjük szépen, hogy Magyar Péter a Kútvölgyi úti rezidenciájáról aggódik a magyarokért. Éppen ő, akinek olykor egy csokor virágért a nevére íratnak egy gellérthegyi kéglit.

De nézzük tovább!

„Nem leszek politikus.” Igen, látjuk. „Az európai parlamenti képviselőség a legnagyobb kamuállás havi nyolcmillióért.” Jó tudni. „Nem veszem föl az EP-mandátumot.” Szuper! „Megszüntetjük a mentelmi jog intézményét.” De azért egyelőre jól jön a telefonlopási meg egyéb büntetőügyekben. „Nem hallgattam le a feleségemet.” Dehogy tenne ő ilyet!

„Megnyitjuk a Tisza Pártba a tagfelvételt azok előtt, akik legalább három hónapig előfizetnek a rendszerváltó kártyára.” Ezek szerint vagy senki sem fizetett még elő, vagy elnök úr nem bontotta ki az igazság minden részletét. „Nem nyúltam a tálcán lévő kábítószerekhez.” A fő kérdés inkább az, hogy egy országvezetésre ácsingózó „államférfi”, aki (sajnálatosan) európai parlamenti képviselő, miért megy be egy drogtanyára. „Nem neveztem Erdélyt román földnek.” Akkor nyilván a Tóni mondta. „Nincsenek testőreim.” Azok a sárgamellényes, egybenyakú előemberek csupán eltévedt bútorszállítók lehetnek. „Nem Tseber Roland testvérem szervezte az ukrajnai utamat.” Akkor talán az extrémzongorista? „Nem is írtam alá az Ukrajnának fegyverszállítást követelő uniós határozattervezetet. Valaki odahamisította a nevemet.” Biztos a Tóni volt ez is. Esetleg a Putyin. „Ruszin-Szendi Romulusz nem lökdösődött.” Sőt, a riporter örüljön neki, hogy nem lett lepuffantva. „A vendégmunkások aranyhalat meg kacsát esznek az állatkertben.” Ha ez így lenne, akkor is: legalább kifizetik az 5900 forintos belépődíjat. „Aszad különgépe szállt le Ferihegyen. Orbán idehívta.” De ha nem, akkor is Orbán bűne, hogy egy ilyen rémhír kipattanhat bizonyos (beteg) elmékből. „Miért nem hívnak sosem az ATV-be, Egon úr?” A híváslistával pedig ne tessék terhelni elnök urat, viszont adja át az üdvözletét Németh Sándornak.

„Kétezer titkosszolga van rám állítva. Kémtollat csempésztek az irodámba. Internetzavarókkal zavarják az élőzésemet. A kormány különgépei járó motorral várják Tóniék lemondását.” És, gondolom, már a hangok is megsúgták Péternek, hogy ő teljesen normális.

És így tovább, a végtelenségig. S ez a hazugság- és összeesküvés-kupac jó, ha az egy ezreléke mindannak, amivel Magyar Péter az elmúlt két esztendőben megmérgezte a közéletet. De leginkább: a saját híveit. Ehhez egy történet a végére. A szövege, gyér szókincse és agresszivitása alapján tiszásnak tűnő gázóra-leolvasó ember bement egy idős hölgy (nem mellesleg: a rokonom) lakásába, és támadóan számon kérte őt, miért hallgat Kossuth rádiót. Hiszen az „ner”-es... Íme, Övcsatos úr olyan idegállapotba hergelte híveit, amilyenben a néhai Mónika-show legföldúltabb szereplői voltak. Mi lesz szegényekkel április 13-án?