Amit talán érdemes mégis megismételni: 2004-től 2017-ig soha, senki nem írt ki semmiféle tendert, és hosszú éveken át egy OLASZ MULTICÉG, a KEDRION vitte a magyar vérplazmát, mindenféle versenyeztetés nélkül, gyakorlatilag üveggyöngyökért, továbbá mindenféle kikötés nélkül – már ami a hazai gyógyszerellátást illeti. Ez alatt az idő alatt valamiért nem érdekelte a hazai sajtót s benne a rágalomhadjáratot elindító Élő Anitát, hogy mi lesz a magyar vérplazmával, melyik multi viszi, mennyiért. Majd megérkeztek feleségemék, és az OVSz fennállása óta ELŐSZÖR tendert írtak ki a vérplazma értékesítésére. A tendert legmagasabb árat ajánló cég nyerte, ennek köszönhetően az OVSz bevétele megháromszorozódott, az OVSz bevétele pedig az állam bevétele.

Számszerűen: míg a Kedrion 18 ezer forintért vitte a plazmát, a feleségemék által első ízben kiírt tendereztetés után előbb 25 800 majd 28 150 forintért kelt el a plazma. (Ma ez az ár 57 ezer forint!)

És akkor mégis csak megismétlem az akkori cikkem vonatkozó részeit a tisztánlátás végett:

„S hogy ez mit jelentett az OVSz – vagyis a magyar állam – bevételeit tekintve éves szinten? Azt, hogy a feleségem, aki »titokban, áron alul adja el a magyar vérplazmát a multiknak«, három év alatt megháromszorozta az OVSz – vagyis a magyar állam – vérplazma-értékesítésből származó bevételeit. Ez a feleségem bűne! Ezért normális helyeken dicséret és kitüntetés jár. A ballib médiában a gazemberek rágalmazásai.

S hogy mi is volt a baj, mivel rágalmazzák az OVSz vezetőjét?

Élő Anita azzal állt elő, hogy az International Blood/Plasma News (IBPN) című kiadvány szerint a fagyasztott, teljes szűrésen átesett plazma világpiaci ára 110-113 euró volt 2019-ben, vagyis az OVSZ a 78 eurós árral a világpiaci árnál 32 euróval olcsóbban értékesítette az FFP-t a Vascular-Octapharmának.

Akkor lássuk itt is a tényeket – még egyszer.

Először is fölöttébb elgondolkodtató, hogy Élő Anita 2004 és 2017 között valamiért soha nem követte nevezett szaklap világpiaci árra vonatkozó iránymutatásait. Csak akkor lett ez fontos neki, amikor a feleségemet, /a regnáló kormányt/ kellett megrágalmazni.

Másodszor: a vérplazma esetében egészen egyszerűen nem létezik olyan, hogy »világpiaci ár«. Az Élő által előásott szaklap kapcsán a The Marketing Research Bureau piackutató cég magyar nyelvű változatának Plazmaipar című fejezete így kezdődik:

»Ennek a dokumentumnak a tartalma a nyilvánosság számára általánosan elérhető vagy az említett vállalatok által közzétett információk elemzését tartalmazza. Nem tartalmaz ügyfeleink által bizalmasan megadott információkat. Mivel a tanulmányban található információk nagy része különféle forrásokon alapul (amelyeket megbízhatónak tartunk), beleértve a szubjektív becsléseket és az elemzői véleményeket, a Marketingkutató Iroda nem garantálja a tartalom pontosságát, és nem vállal felelősséget a pontatlan forrásanyagokért.«

Nahát! Milyen érdekes! De ez még csak a dolog eleje! Ugyanis a plazma értékét jelentősen befolyásolja az is, hogy mely országból, milyen módszerrel, és főként, milyen populációtól gyűjtik, valamint átesett-e előszűrésen, és ha igen, akkor milyen tesztelési eljárásokkal szűrték az esetleges fertőzőképességét. S azt se felejtsük el, hogy a terápiás felhasználásra nem kerülő friss, fagyasztott plazma (FFP) értékesítése külön jogszabály alapján történik, amely a hazai betegellátás biztonságát és a nemzeti önellátást szem előtt tartva szigorú korlátozásokat határoz meg. Csak gyógyszeralapanyagként lehet értékesíteni, és a felhasználónak elkülönítetten kell kezelni a gyógyszergyártás folyamata során. A világpiaci ár azért sem létezik, mert a plazma a hazai gyakorlatnak megfelelően, bár más korlátokkal, de az Európai Unió egyik országában sem hozható szabadkereskedelmi forgalomba.

Bizony, nagyon fontos! Az OVSz a feleségem vezetése alatt ki is kötötte, hogy a győztes cég köteles elkülöníteni a magyar plazmából előállított fontos készítményeket, pl immunglobulinokat, s azokat köteles a magyar szükségleteket teljes egészében kielégítve a magyar piacon értékesíteni. Ezeknek a gyógyszereknek a beszerzése nagyon nehéz, ugyanis a világpiacon hiánycikknek számítanak.

S még egy »apróság«: Az OVSz a tender kiírása előtt piackutatást végzett, megkeresve több EU-tagállamot, hogy megtudja, ők mennyiért értékesítik a plazmájukat. És ismét láss csodát: Németország, Finnország és Szlovákia üzleti titokra hivatkozva megtagadta a válaszadást. Vagyis – a rágalmazó gazemberek logikáját követve – nevezett országok nyilván »titokban és áron alul értékesítik plazmájukat valamilyen multinak«. 

A választ adó országok ezek voltak: Csehország, Lengyelország és Horvátország.

A csehek és a lengyelek az adott időszakban 120 és 130 euró/kg közötti áron értékesítették a plazmájukat, a horvátok pedig 56 euró/kg áron. A horvátok – a rágalmazó gazemberek logikáját követve – tehát mélyen a világpiaci ár alatt értékesítették plazmájukat, míg a csehek és a lengyelek nagyjából éltanulók. De ez marhaság! A valóság az, hogy a csehek és a lengyelek semmilyen egyéb feltételt nem szabtak a gyártóknak – szemben a magyarokkal –, míg a horvát plazma minősége – nem vagy alig szűrt – egyszerűen ennyit ért.

Összegezve: 13 éven át semmiféle versenyeztetés nem volt a hazai vérplazma (FFP) eladására, azt hatalmi szóval 9 éven át egy olasz multinak adták el, megmagyarázhatatlanul olcsón. 2017-ben a polgári kormány szakított ezzel a szocialista-liberális gyakorlattal és az OVSz tendert írt ki a plazmára. Ezen a tenderen a legjobb ajánlatot tévő cég nyert. Miközben a saját bevallása szerint évtizedek óta egészségügyi szakújságíróként tevékenykedő Élő Anitának nem szúrt szemet 13 évig, hogy mi történik a hazai plazmával, a tendert először kiíró és az OVSz (vagyis a magyar állam) bevételeit szűk négy év alatt megháromszorozó feleségemet vádolták meg hűtlen kezeléssel és mutyizással.

S még olyan hazugságoktól sem riadtak vissza, miszerint azért nyert a tenderen a Vascular, mert annak tulajdonosa és a feleségem egyaránt a Szegedi Orvostudományi Egyetemen végeztek. Fantasztikus. Kár, hogy hat év különbséggel, vagyis nyilvánvalóan nem ismerték egymást. Amúgy pedig, ha ismerték volna, akkor mi van?”

Ezt írtam három éve. Mert ezek a tények. S mindezek ismeretében a „vérvád”, miszerint a feleségem „titokban, versenyeztetés nélkül, áron alul adta el a magyar emberek vérét egy multinak” annyira szürreális, hogy Josef K. is elégedetten csettintene.

A következő részben pedig azt mutatom meg önöknek, kik is azok a „vérlovagok”. (Folytatjuk)