idezojelek

Búcsúznak az 1956-os forradalom még élő hősei

A szabadságharc fiatal hősei nem a balhé kedvéért vonultak utcára.

Bánó Attila avatarja
Bánó Attila
Cikk kép: undefined
Fotó: Mediaworks
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem kapott új életet a forradalom után tizennyolc évesen kivégzett szakmunkástanuló Mansfeld Péter, a huszonöt évesen kivégzett orvostanhallgató Tóth Ilona, valamint Szeles Erika Kornélia, a zsidó származású szakácstanuló, aki még a tizenhatodik életévét sem töltötte be, amikor a testébe szovjet géppisztolylövedékek fúródtak. A lövések éppen akkor érték, amikor vöröskeresztes ruhában egy sebesült társához rohant, hogy segítsen rajta.

Szeles Erikát egy dán fotós, Vagn Hansen is megörökítette, amint pufajkában, dobtáras orosz géppisztollyal a kezében mosolyog. A híres, címlapokon is megjelent fénykép ma sokkal többet mond nekünk, mint megjelenésének pillanatában. Mert tudjuk, hogy mit hozott a sors ennek az ártatlan tekintetű lánynak, a forradalom egyik szimbólumának.

Rajta kívül a Corvin köz, a Széna tér és más forradalmi gócok elesett hősei sem kaptak új életet. Az itthon maradt túlélőkre kegyetlen sors, börtön, kínzás, üldöztetés várt. Wittner Mária gépírónő tizenkilenc évesen ápolta a sérült forradalmárokat, míg a szovjet invázió kezdetén ő is megsebesült. A forradalom leverése után előbb halálra, majd életfogytig tartó börtönre ítélték. Tizenhárom évi rabság után, 1970-ben szabadult.

Tóth Ilonát egy koncepciós perben vádolták olyan gyilkossággal, amelynek elkövetését nem tudták rábizonyítani. Őt és vádlott-társait vallatóik megkínozták, s így csikarták ki a vallomásokat. Ilonát ezek alapján halálra ítélték, és 1957 júniusában kivégezték. A valós tények feltárására és a jogi rehabilitációra csak a rendszerváltás nyújtott lehetőséget.

Leginkább Mansfeld Péter sorsa világít rá a forradalmat leverő diktatúra igazi természetére.

A tizenhatodik évét töltő fiú a Széna téri felkelőknek szállított fegyvert és élelmiszert, és a fegyverekből otthon is elrejtett valamennyit. 1958-ban egyik társával elraboltak egy rendőrt, akit azután elengedtek. Letartóztatása után előbb életfogytiglanra ítélték, majd halálbüntetést kapott. A végrehajtással megvárták, amíg betölti a tizennyolcadik születésnapját. Tizenegy nappal később, 1959. március 21-én végezték ki.

Hosszan lehetne sorolni az ismert és ismeretlen ötvenhatos fiatalok tragikus történeteit, 

de a lényeg az, hogy ők valóban történelmet írtak. 

A magyar történelem dicsőséges és feledhetetlen fejezetének örök emlékű történetét, amelyből a mai fiatalok is sokat meríthetnek.

A szerző író, újságíró

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.