A másik kedvencem a miniszterelnöktől a propagandista.

Minden propaganda, ami nekünk nem tetszik vagy akit le akarunk járatni. Ma ez a tömeghergelő semmitmondás leggyakrabban használt közhelye. De ez is olyan, mint az antibiotikum. Minél gyakrabban használják, annál kevesebbet ér.

Jó lenne nem dobálózni a szavakkal, mert igazság szerint már senkit nem érdekel, és az ember inkább kihúzza magát egy ilyen sértés hallatán. (Akit korunkban ezek még nem propagandistáztak le vagy nem tiltott harminc napra a Facebook, az nem rendes ember.)

Lassan eljutunk oda, hogy a szavaknak nem lesz értelmük, és ilyen alapon mondhatnánk azt is a kenyérre, hogy függöny és a liftre, hogy derelye.

„Kedves Emese, jön velem flekken mákos tészta holnap leginkább zokni?”

Na, kedves miniszterelnök, most vajon mit mondtam? Van esetleg megfejtés?

Mert ennek lehet az értelme az is, hogy „kedves Emese, eljön-e velem szombaton libegőzni a János-hegyre?”, vagy az is, hogy „A francba, nem találom a téli gumit, de rohadtul idegesít.”

Mert, ha valaki a kormánnyal szemben véleményt hangoztat, az propagandista és elvtárs, akkor ilyen alapon bármi lehet bármi. Ez olyan, mint valami után odabiggyeszteni azt, hogy „fób”.

Önök nem unják azt, hogy elvtárs?

Legalább egyszer mondaná a miniszterelnök azt valakire, hogy bogumil. Vagy mondjuk azt, hogy huszita. Ez például lehetne egy jó kis sértés.

„Képviselő úr, ön úgy viselkedik, mint egy huszita képromboló!” Vagy „Alelnök úr, maga olyan makacs, mint egy táborita”. Nekem ez tetszene. De szívesen hallanám az eretnek kifejezést is.

„Pócs képviselő úr eretnek nézetei mellé még mosolyog is. Nem akar a dinnyeföldön felállítani egy hatalmas nagy oszlopot, és oda felmászni rá? Onnan videózhatna Pócs képviselő úr, mint oszlopszent, és hirdethetné eretnekségét! És majd az eretnek követői lájkolgathatják. Ez lenne önnek való!”

Valami ilyesmi lenne a nekem tetsző, ha a miniszterelnökben lenne némi humor és könnyedség. De túl görcsös a miniszterelnök, ezt mindannyian látjuk, így efféle poénokra sajnos képtelen. Pedig várná ezt az ország lakossága, és tapsolna, mert az elvtársat szerintem már a saját hívei is unják.

Vagy lenne még egy javaslatom! Ha már annyira akarnak sértegetni, hát legyen valaki falangista. Az ritkább, unikális jelző, dallamosabb hangzású, izgalmasabb, és éppen olyan jó. Hogy a valósághoz semmi köze, az most lényegtelen. Az elvtársnak sincs. Hát akkor nem mindegy?