Összecsúszó háborúk

Irán hivatalosan is jelezte, semmi módon nem vesz részt az orosz–ukrán háborúban, távol tartja magát attól a konfliktustól, elég neki felvenni a harcot az amerikaiakkal és az izraeliekkel. Az ukránok mégis kilőttek egy iráni hajót a Kaszpi-tengeren, amely mintha ezzel együtt összekapcsolná a két háborút.

Fotó: MORTEZA NIKOUBAZL Forrás: NurPhoto

Legutóbb Washingtonban Trump arra szólította fel Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy fejezze be a háborút, ami azt jelzi: az amerikai elnöknek ez a konfliktus már nem vonzó, nem ér el vele semmit, elege van az egész háborúból. A harcok mégis folynak, bár Bendarzsevszkij Anton szerint sokat közeledtek az álláspontok. Úgy vélte, 2025 elejéig mind Ukrajnának, mind Oroszországnak a valóságtól elrugaszkodott tervei voltak, amelyekből nem volt hajlandó engedni. 

Ukrajna számára a cél a négy ukrán terület teljes elfoglalása volt, Oroszországnak ugyanezen régiók megszállása volt 

– állítja a szakértő, megjegyezve, ma már tárgyalnak egymással a felek, Oroszország már csak Donyecket és Luhanszkot emlegeti mindenképp megszerzendő területekként, Ukrajna pedig valószínűleg megelégedne azzal, ha a jelenlegi frontvonalak mentén fagyasztanák be a konfliktust. Csakhogy Ukrajna nem adhatja fel a Donbaszt, ahol kiválóan működő védelmi rendszert épített ki, mert politikai öngyilkossággal érne fel a lépés, hogy a háború végén önkéntesen kivonuljon arról a földről, amelyért vérüket hullajtották éveken át a katonái.

 Oroszország vezetője pedig csak akkor beszélhet saját népének a győzelemről, ha a Donbasz a kezére kerül. Vlagyimir Putyinnak elsődleges fontosságú, hogy igazolhassa a háborút népe előtt, ez pedig csak valami komoly eredmény felmutatásával sikerülhet. Ezért nincs a jelenlegi helyzetre a harctéren megoldás.

Az ördög maga

A háborúk összecsúsztatásának egy eleme lehet az a furcsa hír, amelyet Zelenszkij osztott meg a világgal, miszerint 30 ezer észak-koreai katona érkezhet az orosz–ukrán háborúba. Mivel az egyik érdekelt állam vezetője beszélt róla, mindig érdemes az ilyen hírt óvatosan kezelni. 

Észak-Korea rendkívül ritkán ad hírt önmagáról, elsősorban azért, mert kizárólag saját népe előtt igyekszik igazolni a rendszer fennmaradásának szükségességét, a külvilág számára nem fontos.

Zelenszkijnek viszont kapóra jön, ha a kriptokommunista zárvány Észak-Korea szerepet kaphat a harcok során, annyira rossz ugyanis az ­ázsiai ország imázsa, hogy velük tényleg senki sem akarhat szövetkezni. Ahogy az lenni szokott, a dél-koreai hírszerzés is megerősítette, hogy Phenjan küldi a katonáit nyugatra. 

Csakhogy Dél-Korea hadban áll Észak-Koreával, így Szöul sem fog feltétlenül igazat mondani, inkább azt, amit az érdekei diktálnak. Sem Dél-Korea, sem Ukrajna nem marad tétlen, amíg dörögnek a fegyverek. Ukrán szakértők számos látogatást tettek koreai cégeknél, hogy segítsenek fegyverek fejlesztésében, minthogy ha valaki, ők igazán értenek a drónokhoz. Dél-Korea pedig olcsó rakétarendszereket ajánl a világ konfliktusaihoz, amelyek jóval költséghatékonyabbak, mint az amerikai Patriotok. Márpedig most éppen azon folyik a vita, Ukrajna megkapja-e a Patriot licencét az Egyesült Államoktól. De ha nem, akkor Szöul feltehetően nyitott lesz a tárgyalásokra. 

Emlékezhetünk a Lusitaniára, amely utasokkal tömve szállt a hullámsírba 1915-ben. A brit óceánjárót egy német tengeralattjáró torpedózta meg, azt állítva, a személyszállító hajó titokban fegyvereket is vitt magával. Ezt a britek tagadták, az amerikaiak is, a németek pedig azt állították: minthogy ők előre szóltak, hogy az összes ilyen hajót célpontnak tekintik, magukra vessenek a szövetségesek, ha ilyen veszélyes utakon hadianyagot rakodnak az utasok alá. A németek lépése végül oda vezetett, hogy az Egyesült Államok – ahonnan a Lusitania elindult Liverpoolba – belépett az I. világháborúba. Persze nem csupán e miatt az egyetlen hajó miatt, de ez fontos érv volt az Egyesült Államoknak, hogy megvívhassa a saját „igazságos háborúját”.

Borítókép: Sahíd-drón modellje egy kiállításon (Fotó: MORTEZA NIKOUBAZL)