Egyébként nem könnyű megfelelni arra, hogy mit jelent a hagyomány, és mit kezdjünk vele. Én megpróbálom.

Szerintem hagyomány az, ami olyan régi dolog, amivel a jelenben jól járunk. Ami erőt ad, tovább visz, ami tartást biztosít és segíti a túlélést. Az ilyet feldíszítjük, locsolgatjuk, hogy ki ne száradjon, mint valami palántát. Mutogatjuk utódainknak, és az idelátogató külföldieknek, és belékapaszkodunk, ha ránk jár a rúd. Ami viszont nem segíti a túlélést, nem ad erőt, és értelme is alig, azt meg kidobáljuk szépen a kukába. A patakban mosás, a teljesen életszerűtlen szokások és közösségi rituálék például zömmel ilyenek.

Sokszor hallom, hogy megvetően megjegyzik: „Ma már azt sem tudod, ki a harmadik szomszédod, bezzeg régen még átjártunk egymáshoz, vittünk ezt-azt, és órákat üldögéltünk a tornácon.” Ilyenkor mindig arra gondolok, ej, de jó, hogy nem járkál át hozzám minden szomszéd uzsonnázni, és kész szerencse, hogy nem tudják a házban, hogy mikor jöttem haza, kivel, és milyen ruhában. Na jó, de én megrögzött városi vagyok, nem eléggé tradíciós, bár az előbb fejtegettem, hogy a város szó is gyanús, ideje átkeresztelni mondjuk Plázalandra.

Persze nem csak a patakban mosás káros hagyomány. Van olyan, amit csírájában kell eltaposni, mielőtt hagyománnyá válik. Például jó lenne, ha megértenék az emberek, hogy a baseballsapka sportfelszerelés. Nem tévés szerepléshez, meg a villamoson hordáshoz találták ki. Ilyen alapon megjelenhetne valaki interjút adni sílécekkel is, derekán egy úszógumival.

Ha én hatalomra jutnék, hoznék egy törvényt. Ez lenne az első magyar baseballsapka törvény, amely megtiltaná bizonyos életkor fölött a viselését, s kimondaná, hogy politikus vagy közszereplő ilyen borzalmat nem vehet fel.

Kedves ismerősömtől kaptam levelet – nem holmi elektronikus módon, postán keresztül, ahogy az dukál –, s szeretetteljes gesztusként mellékelt a sorokhoz néhány apróságot. Néhány pénzérmét, aprót, ám, szépet.

Semmi eget verően értékes vagy ritka példány nem lapult a boríték mélyén. Pár apró címletű szlovák fémpénzről beszélek itt – egy-, öt- és tízkoronás érme, meg egy vörösréz feles éremdarab. Meg kell hagyni, szépek. Remekül képviselik a magyar pénzverés ősi hagyományait, jobban utalnak rá, az ezerszáz éves múltra, mint az itteniek. Ezek magyar pénzek – az ember csak erre tud gondolni, ha kezébe veszi. Az egykoronás hátlapja a magyar állami címer, illetve az a része, ami az Árpádok pénzverésén már megfigyelhető – hármas halom, kettős kereszt –, illetve az előlapon Mária a gyermek Jézussal.

A Boldogasszony motívum jó hatszáz éves Hungarus hagyomány, Mátyás aranyforintján már szerepel, s a Patrona Hungariae felirattal övezett szimbólum végigvonul a teljes magyar pénzverésen, s ott virít minden dénár, tallér, krajcár és aranyforint hátlapján, egész a Horthy-korig.

Az ötkoronáson egy középkori lovag, lóháton, kezében kopja. Kicsi és elnagyolt, mint egy magyar dénár a XIII. századból, még a hangulata is egyezik, s a tízkoronás a legszebb talán: kereszt, egyenetlen, mintha fából ácsolták volna, s benne a szentháromság motívum. Hátlapon persze címerpajzs, benne a kettőskereszt és hármas halom. A félkoronás előlapján pedig egy sziklaorom látszik, rajta várrom. Valamely ősi, rég kihalt magyar nemesi családé lehetett egykoron. Abáké? Csákoké? Vagy tán a Hunyadiaké? Szép példányok ezek. Egyszerűek, és tiszták. És sokat mesélnek az embernek. Ó, nagyon is sokat. De a mai szlovák euró is pont ilyen. Hátlapon a pozsonyi vár, előlap ugyanaz a hármas halom és kettőskereszt, ami már az Árpádok pénzein is szerepelt. Homályos fotón azt mondanám, ez III. András valami ismeretlen dénárja.

Én persze megértem őket. Nincs más hagyományuk, csak a miénk. Hát őrzik. Őrzik, védik, és követik – helyettünk is. Vajh, mi miért nem vigyázzuk értékeinket? Engem igazság szerint csak ez érdekel.

Nálunk furcsa az emberek viszonya a tradícióhoz, a hagyományhoz. Nemrég olvastam, hogy el akarják bontani az Örs vezér téri gombát, és lakossági kezdeményezés indult a megmentésére.

Az ezer éven át létező vármegye fogalom avítt és múzeumban a helye, de az építészeti bűncselekményként is felfogható alumínium gomba az Örs vezér terén hagyomány, aminek megmentéséért emberek ezrei tollat ragadnak.