Utóbb aztán Magyar Péter a Facebookon tájékoztatta a nagyérdeműt mondókájáról. Leírása szerint számonkérte a Fidesz frakcióvezetőjét, amiért „hazug vádakkal” támadta a rendészeti államtitkárt. „Elmondtam neki, hogy Tóth Gábor 2006-ban a BRFK bűnügyi helyettese volt, semmilyen felelősség nem terheli a 2006-os rendőri túlkapásokban” – állította. Én viszont azt állítom: ez természetesen nem igaz. Minden akkori rendőri vezetőt valamilyen szintű felelősség terhel a történtekért. Ha másért nem, hát azért, mert a Gergényi parancsára elkövetett ámokfutás, szemkilövetés, több száz súlyos sérülés elleni tiltakozásul nem akasztotta szögre a tonfáját, nem mondott fel, nem határolódott el főnökétől. Maradt – tehát azonosult.

Magyar Péter szerint mi sem bizonyítja jobban Tóth tökéletes alkalmasságát, mint hogy a Fidesz 2007-ben megszavazta budapesti főkapitánnyá kinevezését. „Soha (még a Fidesz-kormány alatt sem) marasztalták el a 2006-os rendőri túlkapások kapcsán” – tódította Magyar. Ami megint csak nem igaz. 2010-ben a Gulyás vezette parlamenti vizsgálóbizottság megállapította a 2006-os rendőri vezetés felelősségét. (Tudom, hisz magam is ott voltam majd minden ülésen.) Tóth 2007-es budapesti rendőrfőkapitányi kinevezésének fideszes megszavazása a Fővárosi Közgyűlésben pedig annak szólt, hogy 2007. március 15-én Tóthnak is köszönhetően a rendőrök már nem verték szanaszét a tüntetőket, nem lőtték őket. Ez önmagában korszakos újítás volt a korábbiakhoz képest. Kétségtelen, Tóth egy fokkal magasabban állt a civilizációs létrán, mint barbár elődje. Ám szerelemről szó sem volt, ezért a 2010-es kormányváltáskor Tóthot eltávolították, aki azután a rendőrséget is otthagyta. Ennyit tehát Magyar Péter sugalmazásáról, miszerint a Fidesz odalett volna érte.

A perek, jogviták évekig húzódtak, és 2007 nyarától már a Tóth Gábor vezette BRFK-val kellett csatázni. És a ­Tóth-féle rendőrség kőkeményen védte a mundér becsületét, mentegette Gergé­nyiék bűneit, nem nagyon hajlott peren kívüli egyez­ségekre – amivel magára rántotta a felelősség egy részét.

Nem lehet egyszerre védeni és elítélni a 2006. őszi rendőrterrort, hiába próbálkozik vele a miniszterelnök. Tudja ezt a Tisza szavazógárdája is, amelynek nagy része korábban gyurcsányista volt, és fixa ideája, hogy 2006 ősze fideszes összeesküvés, Orbán és Toroczkai kart karba öltve szervezte az egészet, Révész Máriusz meg saját magát verte véresre. 

Egy tiszás hozzászólót idézek: „Na figyelj, majom, segítek! Hazudsz! Senki szemét nem lőtték ki. Érdekes, akinek a szeme állítólag ki lett lőve, mindkét ép szemmel él azóta is.” Írta ezt egy olyan bejegyzésem alá, amelyben tényszerűen beszámoltam Nagy László és Csorba Attila tragédiájáról, akiknek a rendőrségi gumilövedék teljesen szétroncsolta az egyik szemgolyóját, amit aztán ki is operáltak. E sorok írója a balesetin egy hétig szobatársa volt Csorba Attilának, aki a legváratlanabb pillanatokban üvöltött fel fájdalmában, és aztán tragikusan fiatalon meghalt, mint ahogyan később Nagy László is. A tiszás kommentelő pedig mindezt letagadja. Teheti, hiszen a szekta egyik legrosszindulatúbb szekértolója, Tóta W. Árpád korábban megírta: csupán egyetlen ember szemét lőtték ki, és az is baleset volt. Értsd: véletlen volt, lapozzunk.

„Negyed óra múlva, háromnegyed hét körül Kenéz Károly kávézótulajdonos hazafelé tartott a Síp utcában, amikor a Dohány utcából a zsinagóga irányából körülbelül húsz-harminc egyenruhás, sisakos rendőr fordult be a Síp utcába, egymás mellé álltak, és elkezdtek könnygázgránátokat lőni az utcába. Kenéz ekkor nagyjából öt méterre volt a saroktól, a rendőröknek látniuk kellett őt. Mögötte teljesen üres volt az utca, a sértett egy ház falához lapult, a zsebében lévő fehér konyharuhát a rendőrök felé fordulva fehér zászlóként lengette, és kiabált hogy ne lőjenek, szeretne elmenni onnan. Ahogy ellépett a faltól, az egyik rendőr felé fordult, és felszólítás nélkül, fejmagasságban leadott rá egy lövést. A gumilövedék a bal szemét találta el, azonnal elkezdett dőlni a vér belőle. Egy másik rendőr ráordított hogy takarodjon onnan visszafelé, és a pajzsával ellökte. Kenéz Károly erre elkezdett visszafelé futni a Síp utcában, de még ekkor is lőttek rá, öt gumilövedék hátulról is eltalálta. Kenéz saját maga hívott mentőt, a Honvéd Kórházba szállították. Több retinaműtétet kellett rajta végrehajtani, 75 százalékos látáskárosodást szenvedett.”

Az Index korabeli tudósításából idéztem.

Gergényi helyettesének kinevezésével Magyar Péter eldöntötte: átáll a barikád másik oldalára.