Fehér város

Hatay nem különösebben ismert vagy látogatott szeglete Törökországnak. Közel van Szíriához, kissé már sivatagosba hajló az éghajlata, a lakossága a történelmének megfelelően igencsak sokszínű. No és egy törésvonalon fekszik, vagyis a föld nem különösebben barátságos arrafelé.

Fotó: Ladóczki Balázs

Az Orontes (mai nevén Asi) Antakya belvárosában. Fotó: Ladóczki Balázs

A bizánci császár, I. Jusztinosz erőfeszítéseket tett Antiochia újjáépítésére, régi templomokat hoztak rendbe, kitisztították az utcákat. Majd 528-ban újra megrengett a föld, erősebben, mint két évvel korábban, de alig volt ház, amely elpusztuljon, így az áldozatok száma is jóval kevesebb volt, nagyjából ötezer alatt maradt. Ekkor már I. Jusztiniánusz volt a bizánci császár, aki megpróbálta ismét újjáépíteni a várost. Mindössze hét évvel az utolsó földrengés után máig nem teljesen tisztázott okokból lehűlt a régió és Európa, az aratás katasztrofálisan rossz volt, így éhínség pusztított mindenütt. Ezután négy évvel, 540-ben a perzsák megtámadták, kifosztották és felégették a várost, a lakóit rabszolgának hurcolták el. Újabb hét év múlva pestisjárvány tizedelte a csapásokat már szinte megszokó helybéli lakosságot, majd 551-ben Bejrútban, Antiochiától 265 kilométerre rengett meg a föld, elpusztítva mindent, amit el lehetett még pusztítani. További földrengések voltak 557-ben, 587-ben és 588-ban is. A felsorolt szörnyűségeket soha nem tudta a város kiheverni, Antiochia az a hely maradt, ahol először nevezték Krisztus követőit keresztényeknek és ahol ma is látható Szent Péter kicsiny kápolnája. Az ugyanis a hegyen van, a sziklára építve. A keresztes háborúk idején még rövid ideig fontosnak tűnt épp keresztény múltja miatt, így 1097-ben Tarantói Bohemund kilenc hónapon át ostromolta a várost, majd a siker után mindenkit lemészároltatott, akit a falakon belül talált. De Antiochia valójában meghalt, hogy Antakya megszülethessen.

A jövő ígérete

A sokat szenvedett város most teljesen újjáépül, ahogy annyiszor a történelem folyamán. A török hatóságok ugyanis úgy határoztak, nem azt építik vissza, amely egykor létezett, hanem modern technológiával, a tektonikus mozgásokat figyelembe véve, a környezetvédelmi előírásokat előtérbe helyezve hozzák létre az új Antakyát. A lakosság egy része most, három évvel a földrengés után még mindig a külvárosokban található szükségkonténerekben él. Ezek a viszonylag elfogadható lakások egyenként negyven négyzetméteresek, az áramot és a vizet ingyen használhatják a lakók, és még közösségi tereket is létrehoztak a szükségtelepek számára. Sok helyen autók állnak a konténerek mellett, vagyis a lakók némelyike innen jár dolgozni a városba, de azért a konténer mégse ház.

Sokan ma is konténerekben laknak. Fotó: Ladóczki Balázs

A poros utcákon nyüzsög a tömeg, keleti város ez, gyalogosok az út közepén, motorosok cikáznak a kocsik között, békés szembeforgalom az egyirányú utcában. Meg taxik olyan sofőrökkel, akik lényegében mindent tudnak az életről. Egyikük egy régi Hyundai Elantrát hajt, amely természetesen vaskosan be van lepve cementporral, összevissza van tákolva a karosszériája, de gond nélkül felhajt a hajmeresztően meredek utcákon, s működik benne az ablakemelő és a légkondicionáló is. Valamint van benne félmillió kilométer. Azért ez becsülendő teljesítmény, jelzem is a sofőrnek, aki kicsit rákontráz. Ezt a kocsit ugyanis egy ház mellett találta a földrengés, egy utcán állt, amikor lecsapott a katasztrófa, és az épület rádőlt. Utólag eltakarították a romokat, és ott volt kövek között ez az Elantra. A lehetőségekhez képest helyrepofozták, majd vissza a forgalomba. 

Három évvel a földrengés után, félmillió kilométerrel taxiként működik az autó, amelyet úgy tűnik, semmi se tud elpusztítani.

A belvárosi vásárlóutca ma is mészporos, üres, de bizakodó. Az épületek historizáló stílusban épültek újjá, láthatóan nemrég készültek el, de nem modernkedő üveg- és betonházak, hanem könnyed, keleties jellegűek. Elméletben azoknak akarják visszaadni ezeket, akik korábban itt éltek és dolgoztak. Ez azonban nagyon nehéz lesz. Sokan elmenekültek, mások meghaltak, és rengeteg olyan van, aki nem tervezi visszatérni a veszélyes városba. Ankarába a földrengés óta nagyjából ötvenezer új lakó érkezett Hatayból, a főváros ugyanis egy sziklás területen fekszik, ahol nincs földrengésveszély. Az újabb katasztrófától való félelem megbénította a tartományt, amely reménykedik, hogy lehet jövője. De a végső szót úgyis a föld fogja kimondani.

Borítókép: Az újjászülető város leendő főutcája (Fotó: Ladóczki Balázs)