A román kommunisták annak idején elvették a rendtől az iskolaingatlant, ám a szerzetesek életét nem tették lehetetlenné: bérleti díjat fizettek az elvett épületrészekért, hagyták élni a papokat, nem vették el a rendházat, sem a sekrestyét, ami nélkül misét sem lehet tartani, de nem vették el tőlük a hálófülkéket, a konyhát, a vizet, az áramot. Mert tegnap tulajdonképpen ez történt meg, a kivéreztetés legújabb fázisa. Képzeljék csak el, ha mindez mondjuk a bencésekkel történne meg Pannonhalmán, vagy a gödöllői premontreiekkel. És képzeljük el, ha a román ortodox egyházzal.
Hogy tisztán lásson az olvasó: a polgármesteri hivatal egy tetemes, mintegy 27,5 millió eurós uniós támogatást nyert el a ma már Mihai Eminescu nevét viselő iskola felújítására. A projektbe, jó tolvaj szokás szerint, belefoglalták a tanintézményhez gyakorlatilag hozzátapadó rendházat és templomot is, mire tavaly májusban, egy nappal a romániai választások lezajlása után felszólították a főapátot, hogy hagyja el örökfogadalmas székhelyét, magyarán: takarodjon.
Na, ekkor kellett volna már azonnal rászólni Romániára, hiszen nem volt még kampány sem. Hogy milyen külgazdasági indokok vezettek a lapításhoz – mert ez nagyon egyértelműnek tűnik –, az talán majd kiderül, de most már a 24. órába léptünk.
Hiába gyűlt össze több mint 16 ezer aláírás a gyalázatos kilakoltatási kísérlet ellen, hiába állt ki több váradi magyar és román is az ordító jogsértés ellen mindenféle ellenszél ellenére, s hiába utazott le az apát támogatása érdekében Németh Zsolt a Fidesz részéről, majd Toroczkai László a Mi Hazánk oldaláról, hiába állt ki Tőkés László már Tusványoson, Orbán Viktor mellett ülve Fejes Rudolf Anzelm mellett, ennek semmilyen vonzata nem lett. Tegnap hajnalban ugyanis rátörték a falat a rendre az iskola felől, épp ahogy túljártak az eszünkön az első világháború végén.
Mikor akarunk végre tanulni a jelekből? Mikor akar már végre szembenézni azzal a mindenkori magyar politika, hogy Erdélyben vannak még olyan ügyek, amelyeknél fel kell venni a kesztyűt, még ha szembe is találkoznak egyes RMDSZ-es kiskirályokkal?
Lapunk már a kezdetek óta követi a váradi eseményeket, és jómagam már évekkel ezelőtt hangoztattam, hogy az új erdélyi műveleti terület bizony Szent László városa lett, aminek sokkal több figyelmet kellene szentelni. A várost ráadásul szokás negligálni még a nyári erdélyi kirándulások során is, pedig itt aztán igencsak meg lehet tapasztalni, hogy milyen a valódi magyar sors Erdélyben. Ez nem a Székelyföld, ahol minden annyira „magától értetődő”.
Románia jelenleg úgy ragaszkodik a premontrei ingatlanvagyonhoz – ami mellesleg a Várad melletti Félixfürdőt is érinti –, mintha legalábbis az élete múlna rajta. Minden jogot áthág, s úgy viselkedik, mintha nem lenne istene sem. Mindez persze érthető: óriási ökölcsapásra készülnek, ami nemcsak a helyi magyarságot törheti meg, hanem az ügyben szinte tetszhalott pózt felvevő római katolikus egyházat is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!