Csorba Attilát a balesetin ismertem meg, 2006 őszén szobatársak voltunk. Akkor műtötték ki a gumilövedékkel szétroncsolt szemgolyóját, és tettek be a helyére implantátumot. Emlékszem, a legváratlanabb pillanatokban, néha beszélgetés közben üvöltött föl fájdalmában. A kórházból még kikerült, kapott valami röhejes kártérítést, aztán meghalt, pedig csak harminc körül járt. Nem tudott, nem lehetett tovább együtt élni a fájdalommal. Az ő életét ki adja vissza? Gyurcsány? Gergényi? Tóth Gábor?

A már megbilincselt Fábián Gábornak egy rendőrparancsnok eltörte az ujját. A tettes, bizonyos Vágó László azon kevesek közé tartozott, akiket sikerült felelősségre vonni, börtönbe küldeni. Egy beosztottja vallott ellene. Göbl Györgyöt is meg akarták verni, mert – ó, szörnyű vétek! – címeres magyar zászló volt a hátán, csakhogy Gyuri barátom csodaszarvasként elfutott előlük. Felvétel van róla, ahogy bohócot csinál az egyenruhásokból.

Fiatal, gimnazista lányokat ütöttek, rúgtak, térdepeltettek, aláztak órákig a Magyar Rádió udvarán. „Bűnük” annyi volt, hogy buliból hazafelé menet belefutottak az oszlatásba. Egyiküknek addig rángatták a copfját, hogy kitépték a haja egy részét. Volt olyan áldozat, akinek füstgránát vitte le az ujját. A Blaha Sörözőből mindenkit kitereltek és bántalmaztak. Ott esett meg, hogy egy vak (!) fiatalembert közvetlen közelről hátba lőttek gumilövedékkel. Utána úgy kellett kiműteni a bőréből a söréteket. Demokrácia, mi?

Egy perui fiatalt akkor kaptak el, amikor gyrosozni indult. Összeverték, majd a józsefvárosi kapitányságon lecigányozták. Móczár István egykori válogatott öttusázót a Hír TV kamerái előtt verték-rugdosták össze a megvadult rendőr-előemberek ok nélkül. Révész Máriusz a képviselői igazolványát fölmutatva tárgyalni indult a rendőrökhöz, ők viszont berántották a sorfal mögé, és amnéziásra verték. Eltörték a lapockáját, ha jól emlékszem.

A Fidesz ünnepi gyűléséről indult volna haza gyermekeivel együtt Morvai Krisztina jogász, egyetemi tanár, amikor a fékevesztett rendőrroham egy kapualjba szorította. Utóbb hat kiváló jogvédővel (Völgyesi Miklós, Gaudi-Nagy Tamás, Szöőr Anna, Juhász Imre, Horváth Attila, Kabódi Csaba) megalapította a Civil Jogász Bizottságot, amely részletesen föltárta az eseményeket, megnevezte a rendőrterror fő felelőseit. Akiket aztán – néhány kivétellel – sosem vontak felelősségre. Mert a rendőrök falaztak egymásnak; nem a törvényt védték, hanem a bűnt és egymást. Órákig tudnék még írni 2006 őszéről.

Hogy a rendőrterror harmadik számú felelősének (az első számú: az őszödi szónok), Gergényi Péternek a helyettese most államtitkár lett, katasztrofális az üzenete. Nem azért, mert Tóth Gábor akkoriban bárkit bármilyen törvénytelenségre utasított volna – ilyenről legalábbis nem tudunk. A katasztrofális üzenet az, hogy Gergényi helyettese volt, és a rettenetes események után nem tiltakozott, nem mondott le. Sőt ő követte Gergényit budapesti főkapitányként. Így 2006 őszének felelőssége, szégyene az övé is! Hogy Magyar Péter csapata most mégis vele „erősít”, azt üzeni a magyaroknak: bármit megtehetünk, bárkit reaktiválhatunk, maholnap akár Gergényit is, ha olyan kedvünk van. Meglehet, Magyar Péter már készül a forró őszi tüntetésekre.