Ugyan miféle perspektívája lehet egy olyan gyarmatnak, amelynek a helytartója odaböfögi az internetre: „A köztörvényes bűnözők nem politikai foglyok. Gondoltam, szólok.” S mindezt az embercsempészési ügyben, ahol gyanúsítások történtek, nem jogerős ítéletek. Nem mellesleg: ha Magyar Péter beteg logikája szerint a gyanúsítottak már „köztörvényes bűnözők”, akkor a telefonlopási ügy gyanúsítottjaként ő is az. Különös: ennek a zilált személyiségnek valamiféle szadista örömöt okoz, hogy folyton azzal vádolja politikai ellenfeleit, amit ő maga elkövet. A minap például „portolónak” gúnyolt egy ellenzéki politikust – éppen ő, aki a nevezetes házibulijában saját bevallása szerint nem nyúlt a tálcákon lévő porokhoz, csupán e tálcák között sasszézva – szintén ő mondá – konszenzuálisan közösült. Kész csoda, hogy ennyi hazugság, ármánykodás és árulás közepette miért nem szakadt még rá az ég.
Pár hónappal ezelőttig azt képzeltük, ez itt a világ legjobb helyeinek egyike. Aztán beköszöntött április 12-e, és „visszatértünk” Európába. Ne áltassuk magunkat! Az olyan országnak, ahol a kormányfő vezényli az őrizetbe vételeket, ahol kizárják az ellenzéki politikusokat a választásról, annak vége van. Az ilyen országnak a gazdi fölmutatja az egyezményes jelet, mint a minap Merz Peti bohócnak (idő van!), oszt lehet őgyelegni kifelé. Egy kapcarongynak több tisztelet jár. Országból így lesz gyarmat. Ámokfutásból pedig vesszőfutás.
