Felnézek. A fickó még mindig ott áll. Diadalmas pólója beragyogja a járatot. Olvasok tovább.

„A középkori jobbágy öltözködése 500 év alatt (nagyjából az 1000-es és 1500-as évek között) meglepően keveset változott, de bizonyos funkcionális és szerkezeti módosulásokon azért átment. A változás lassú volt, és inkább a szabásvonalak finomodásában, mintsem alapvető ruhadarabok cseréjében jelentkezett. A jobbágyöltözet jellemzői és változásai:

Anyagok és színek: A ruhák saját készítésűek voltak, durva gyapjúból, vászonból, kenderből vagy bőrből. A színek természetesek voltak: a natúr szürke, barna, bézs, vagy a növényi festékekkel (csalán, hagymahéj) nyert visszafogott árnyalatok domináltak. Ez a színvilág nem változott.

Férfi viselet: Az alap a hosszú ing, a szűkebb nadrág (vagy harisnyanadrág) és a bőre felsőruha volt. Az 500 év alatt a nadrágok az egyszerűbb, bővebb szabásból fokozatosan a testhezállóbb, harisnyaszerűbb forma felé mozdultak el, különösen a 14-15. században.

Női viselet: A nők hosszú, bő ingruhát, kötényt és kendőt viseltek. A ruha hossza és funkciója állandó maradt, a változások a fűzések, illetve az egyszerűbb szabási technikák finomodásában mutatkoztak meg.

Stabilitás: Mivel a jobbágyok saját maguk készítették ruháikat, és a cél a tartósság és a funkcionalitás volt, a divathullámok nem befolyásolták őket. A kora középkori (6. század körüli) alapvető, a testet jól elfedő öltözködés a késő középkorban is megmaradt, bár a 14-15. századra a ruhaanyagok minősége némileg javulhatott.

Összességében a jobbágyok öltözködése a szükségletekhez igazodott, így az 500 év alatt inkább csak finomodott, mintsem alapjaiban megváltozott volna.”

Tehát több ezer éven keresztül alig történt jelentős változás az öltözködésben, ami azt jelenti, hogy az életmódban, szokásokban és a gondolkodásban is. A késő középkor és az újkor határán kezdett gyorsulni minden, de hogy a gondolkodásmód állandóságára egy példát hozzak, egy 1934-es és egy 1964-es mozihíradó hangvétele közt alig van különbség. Igen, a propaganda szöveg más volt ’42-ben vagy ’52-ben, de a tónus, az a kimért tévéhíradós hangvétel teljesen ugyanaz. A bemondó artikulált, formálta a szavakat, érthetően beszélt, és a hangvétel polgári volt. Igen, az 1952-es híradó hangvétele polgáribb, mint ma. Lévén a felnőttek társadalmának akart megfelelni, és nem a tizenévesek divatjának. Egy fiatal pedig az idősek világát követte, oda igazodott, az volt számára az igazodási minta. Egy 22 éves ügyvédbojtár pont úgy fésülte a haját, és úgy hordta a zakót, mint az apja a hivatalban, ma pedig a beiktatott miniszter táncikál úgy, mint egy 16 éves a szórakozóhelyen. Ez a ’60-as években kezdett változni, és jutottunk oda, ahol most vagyunk.

Az a populáció, ahol a fiatal alkalmazkodik a fennálló rendhez, s viszi azt tovább, fennmarad, életképes. Ahol az idősebbnek kell úgy tennie, mintha tapasztalatlan, éretlen kamasz lenne, az pedig bukásra van ítélve.

A fickóra nézek. Még mindig ott áll. Pólóján színes betűkkel: Fuck off.

Ilyen felirattal pólót először Hugh Cornwell, a The Stranglers punk együttes énekese viselt 1977-ben. Ő a Ford-logó betűiből formázta a szót. A koncert után másnap tele volt vele a sajtó.

Ma a sajtó nem ír ilyesmiről. Nem háborog. Tehát a dolog érdektelen. Ha nincsenek korlátok, amit át lehet hágni, komolyan vehető embernek felesleges is égetnie magát. Maradnak ezek itt. De ők nem törnek át semmit. Nem is tudnának. Ez a fickó nem is lázadó, lehet, hogy pusztán a színes minta tetszett. Vagy azt gondolta vicces. És csak ennyi. Ami szintén azt jelenti, hogy nincsenek már falak, sem pedig korlátok.

Az egyik plázában jártam a hét végén. A ruházati részlegen láttam, hogy az ilyen feliratos pólók ott álltak halomban, s mellettük a tábla: Akció!

Hát, igen. Leértékelés van. Akciós a Fuck off!