Ízlelgessük csak még azt a homoktortát. Ami még biztosan egy szelet, az a brüsszeli energetikai meg klímapolitikai törekvésekhez igazodás. Ez a RePower EU fejezet, mely az eszetlen zöldítéssel, az EU ETS2-vel, karbonadóval készül az európai energiaszektor, versenyképesség és ellátásbiztonság tönkretételére. Ami még igencsak várható szelet, az a kötelező leválás az orosz olajról meg gázról. Ez nagyon fog fájni: az orosz földgáz a legolcsóbb, ingyen hozzák, régiós elosztóként keresünk rajta, az orosz olaj kell a finomítókba, két csövünk van csak, a nem orosz csövön sokkal drágább minden, tengeren kell odavinni, és nem is tud egyedül a másik csövön jönni, amennyi kell. Ám nemcsak úgy általában irracionális a leválás, hanem egyenesen elképesztő lenne egy kezdődő olaj- és energiaválság idején. 

Szintén várható szelet a rezsivédelem feladása is. 

Jön továbbá a „sokszínűség” és az „európai értékek” jelszava mögött az agresszív, nyugati identitáspolitikai ideológia kötelező importja. Le kell nyelni. Valamiért ezt akarják a hazai kormánysajtó és az irányba állított közösségimédia-algoritmusok részéről a leginkább letagadni, pedig az úgynevezett horizontális feljogosító feltételek, vagyis a kohéziós pénzek zárai a menedékjog és migráció, valamint az LMBTQ. Csak kezünkbe kell venni a dossziékat. Ezeket a feltételeket, így magukat a forrásokat nevelőeszközként használja az EU-t uraló globalista banda, igen álszent módon. Miközben az EU a sokszínűséget hirdeti, a valóságban egyetlen ideológiai mintát, a nyugati neoliberális fősodort tűri el. Aki ebből kibeszél vagy megvédi a népét, a határait és a gyermekeit, az nem sokszínű. A sokszínűség addig tart, amíg valaki pontosan ugyanazt gondolja a világról, mint egy belga vagy német zöldpárti bürokrata.

A forrás-befagyasztás és a jogállamisági eljárások egyértelműen politikai fegyverek. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament képviselői többször is nyíltan elismerték, hogy a pénzek visszatartásával a tagállamok politikai döntéseit akarják megváltoztatni. A mérföldkövek rendszere ráadásul gumiszabályokra épül. Ha egy kormány teljesíti az egyiket, Brüsszel bármikor kitalálhat újakat, fenntartva a folyamatos függőségi és zsarolási viszonyt. Szóval bármiféle megállapodás bármilyen uniós pénzről nem egyenrangú felek egyezsége, hanem egyoldalú politikai kapituláció az EU-bürokrácia elvárásai előtt. 

A jogilag külön szomorú ebben, és ezt megint csak a belátási képességgel rendelkezőknek írom, hogy a visszatartott pénz egyébként is jár, nem ajándék. Az uniós források nem brüsszeli adományok vagy kegygyakorlatok, hanem a piacaink megnyitásáért és a vámbevételek feladásáért járó szerződéses járandóság. A források politikai feltételekhez kötött csepegtetése sérti az EU alapító szerződéseit. Az sem csak üres jogászkodás, hogy a kohéziós pénzek visszatartása mesterséges versenyhátrányt okoz az érintett tagállamok vállalkozásainak a nyugati cégekkel szemben. Ez azért durva visszaélés a gazdasági erőfölénnyel.

Lengyelország a tökéletes bizonyítéka annak, hogy Brüsszelt nem a jogállamiság érdekli, hanem a politikai ideológia. Amint a brüsszeli fősodor számára kedves Donald Tusk került hatalomra, a pénzeket „elvben” feloldották, ám a valóságban a kifizetések elakadtak a bürokráciában és a belső politikai csatározásokban. Hiába ígértek a balliberális lengyel kormány megalakulásakor azonnali pénzesőt, a valóságban a rekordösszegű források jelentős része a mai napig nem érkezett meg a lengyel gazdaságba. Az már egészen mellékes, hogy Varsóban a jogállamisági helyzet semmivel sem lett jobb, sőt a Tusk-kormány durva, jogilag megkérdőjelezhető módszerekkel vette át a közmédiát és az ügyészséget, Persze ez már senkit sem érdekel. Lengyelország példája mutatja: Brüsszelnek nem a jog tisztasága, hanem a kormány színe a fontos, de még a lojális bábkormányoknak is csak ígéretek jutnak valódi pénz helyett.

Szóval aki elhiszi, hogy csak úgy „hazahoztuk az uniós forrásokat”, az elhiszi, hogy van ingyenebéd, hogy megvalósul a kommunizmus és eltörlik a pénzt; hogy jár a feltétel nélküli alapjövedelem minden ruhácskákat fotózgató imbecilisnek meg hogy sikeres lehet egy közös uniós gázbeszerzés.

Meg persze hogy finom a homoktorta. Jó étvágyat!

A szerző energiajogász