A szuverenista és konzervatív válasz nem a változás elutasítása. Edmund Burke, a modern konzervativizmus egyik legélesebb elméje, pontosan tudta: „Az az állam, amelynek nincsenek eszközei a változásra, nem rendelkezik a megőrzés eszközeivel sem.” De azonnal hozzá is tette a döntő megszorítást: a változásnak a megőrzés szolgálatában kell állnia, nem a romboláséban. Burke legmélyebb gondolata talán még ennél is erősebb: a társadalom nem szerződés a pillanatnyi élők között. „Partnerség ez a holtakkal, a ma élőkkel és a még meg nem születettekkel.” Aki a múltat selejtezi, az a jövőt is megfosztja a talajtól. Aki a hagyományt eldobja, mert „nem elég modern”, az a saját gyermekeit is árvaságra ítéli.
Magyarország, a magyar emberek számára most a kihívás nem az, hogy visszatérjen egy idealizált múltba, hanem hogy megvédje azokat a formákat – a családot, a nemzetet, a jogfolytonosságot, a kulturális emlékezetet –, amelyek nélkül a szabadság is üressé válik. A selejtezés kultúrájával szemben a tradíció alapú folytonosság kultúráját kell választanunk.
Nem gyűlöletből, hanem a jövő iránti szeretetből. Mert ami egyszer eldobhatóvá válik, az hamarosan a mi saját méltóságunk is lehet. És egy nemzet, amelyik ezt a leckét megérti, még a legviharosabb időkben is képes megőrizni magát – és újra egymásra találni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!