Üzemanyagár: több megoldás közül választhat a kormány, de szinte mindegyikkel veszíteni fog

A folyamatosan emelkedő üzemanyagárak egyre nagyobb nyomás alá helyezik a Tisza-kormányt. A benzin és a gázolaj drágulása az autósok mellett a fuvarozást és a mezőgazdaságot is érzékenyen érinti, és úgy általában hatással lehet az inflációra. A kabinet mozgástere viszont meglehetősen szűk, és mérlegelnie kell, hogy a költségvetésre, a gazdaság egészére, vagy egyes piaci szereplőkre háruljon a drágulás terhe. Emellett, bárhogyan is dönt, a politikai következményeket is a mérlegre kell tennie. Megnéztük, milyen eszközök jöhetnek szóba, és nincsen közöttük fájdalommentes megoldás.

Irányt kell választani Fotó: Teknős Miklós

Az 595-ös és a 615-ös árakra egyhamar nem számíthatunk. (Fotó: Vémi Zoltán)

A legegyszerűbb eszközt, a védett árak rendszerét ilyen vagy olyan formában több országban alkalmazzák, az Orbán-kormány is bevezette tavasszal – a benzin literjére 595, a dízelére 615 forintos maximummal –, majd a Tisza, a piaci helyzet változására hivatkozva a nyár elején eltörölte. Csakhogy azóta ismét rosszra fordult a helyzet. Ha megtartotta volna biztonsági tartaléknak, most nemigen lenne dolga, de az ilyen típusú beavatkozásnak csak az elvi lehetősége maradt meg: Kapitány István miniszteri rendeletben állapíthatná meg a kutakon kiszabható árak maximumát, és egyelőre ilyesmiről nincsen szó.

A benzinturizmus és a rendszámok ügye

Ha mégis ehhez az eszközhöz nyúlna a kormány, számolnia kell a benzinturizmus esetleges fellendülésével, már amennyiben olyannyira elszállnának a környező országokban az árak a magyarországi jövőbeni fix tarifáktól, hogy megérje átjönni a határon a tankolás miatt. Ezzel a helyzettel azért kell kalkulálni, mert a Tisza-kormány javaslatára elfogadott törvénymódosítás alapján kikerült a hatósági árazás rendszeréből a magyar rendszámú járművekre vonatkozó kitétel. Persze ez a feltétel vissza is illeszthető.

Adócsökkentés, a politikai liebling

De nemcsak a hatósági ársapka bevezetésével lehet közbelépni, adja magát az adócsökkentés lehetősége is. Magyar Péter kormányfő a múlt héten szóba jöhető megoldásként említette az üzemanyagok jövedéki adójának mérséklését, amit a választási kampányban is többször követelt a kormánytól – az áfacsökkentés mellett. Kormányra kerülve azonban maga ismerte el, hogy az uniós szabályok miatt nem alakítható ki külön, kedvezményes áfakulcs az üzemanyagokra, a jövedéki adó mértéke pedig az Európai Unió által meghatározott minimumhoz áll közel. Utóbbi nem a véletlen műve, az előző kormány márciusban 158,8 forintról 139,55 forintra csökkentette az adót. A legfrissebb adatok szerint a literenkénti jövedéki adó a benzinen 152,55 forint, a gázolajon 142,90 forint (a Brent árváltozása miatt). Az uniós minimum nagyjából 140 forint a benzinre és 129 forint a gázolajra (0,359 illetve 0,330 euró), ami alapján legfeljebb 12-14 forint körüli összeggel lehetne mérsékelni az adónemet, azzal viszont senki nem megy sokra. Az üzemanyag áfája érdekesebb történet. A forgalmi adó akkor csökkenhetne, ha az általános, 27 százalékos áfakulcsot mérsékelné a kabinet, ez azonban olyan jelentős bevételkiesést okozna, aminek következményeit vélhetően nem vállalná az ország vezetése – a téma további részleteiről a Magyar Nemzet hetilapként első, szombaton megjelenő számában olvashatnak.

Szóba jöhet még a direkt támogatás a gazdáknak vagy a fuvarozóknak. Ezt ugyanakkor nehéz úgy megoldani, hogy ne ütközzön az uniós jogba, és ne induljon emiatt újabb eljárás Magyarország ellen. Más kérdés, hogy vélhetően kevésbé lennének szigorúak a brüsszeli ügyintézők Magyar Péter kormányával, mint Orbán Viktoréval voltak.

Meg lehet fékezni a nagyvállalatokat?

Az is elképzelhető, hogy a kormány a nagy piaci szereplőket – a finomítással vagy jelentős importtevékenységgel rendelkező vállalatokat, így a Molt, az OMV-t és a Shellt – önkéntes árréscsökkentésre ösztönzi. A finomítói árrés piaci információink szerint jelenleg 130 forint körüli, lehetne mit lefaragni az üzemanyagot tankolók érdekében. Ezeknek a szereplőknek azonban elsősorban a saját üzleti érdekeiket és részvényeseik elvárásait kell szem előtt tartaniuk.

Akárhonnan is nézzük, mindenképpen sokba kerül a teljes magyar gazdaságnak az olaj és az üzemanyagok drágulása, a költségeket nem lehet megúszni. Csak éppen nem mindegy, hogy az egyének viselik ennek a terhét, a központi költségvetés vagy az olajvállalatok. Kétségtelen, hogy a védett árak rendszerének havi számlája nem volt elhanyagolható, mintegy 50 milliárd forintba került a költségvetésnek a legutóbbi alkalmazásakor. A védett árak hívei szerint viszont éppen az állam feladata, hogy mérsékelje a piaci szélsőségeket.

Akármelyik megoldást is válassz a kabinet, az már most körvonalazódik, hogy az üzemanyag-helyzetnek számottevő politikai ára lesz. A kérdés csak az, hogy mekkora. Azt viszont szinte bizonyosan kizárólag a kormány viseli majd.