Sulyok Tamás pontosan ezt látja. És pontosan ezért nem ír alá. Nem azért, mert hatalmat akar mindenáron. Hanem azért, mert még hisz abban, hogy a köztársasági elnök nem egyszerű végrehajtó, hanem az alkotmányos rend utolsó, csendes őre. Egy olyan ember, aki – a mai magyar politikában ritka módon – képes ellenállni a pillanatnyi politikai kényszernek, és ezzel védi azt az intézményt, amelyet mások már csak eszköznek tekintenek.
Forsthoffer Ágnes pedig most eldöntheti: akarja-e ezt a szívességet megtenni az ellenzéknek. Ha siet, ha a megfosztási eljárás előtt maga írja alá a módosítást, akkor nemcsak Sulyokot távolítja el. Azt a lehetőséget is eljátssza, hogy a saját kormányának hatalmát stabil, európai szinten is védhető alapokra helyezze. Ehelyett egy olyan ügyet kreál, amely Sulyok Tamás elvi tartását igazolja vissza: hogy van még határ.
Hogy az alkotmányos jogállamot nem lehet hatalmi játszótérnek használni, még kétharmados felhatalmazás mellett sem.
Sulyok Tamás elmozdítása
