Megszólalt a közmédia frissen kinevezett, majd kirúgott főszerkesztője

Egyik korábbi munkahelyén kollégák voltak Magyar Péterrel.

Fotó: Havran Zoltán

Noha csak egy napot töltöttem főszerkesztőként a közmédiában, azért még belefért az is, hogy javasoljam a hírigazgató teljes támogatásával, hogy ebben a rendkívüli helyzetben legalább egy öt perces napi hírösszefoglaló készüljön, hiszen mi más lenne a legfőbb küldetése az intézménynek, mint informálni az embereket. Pénz, paripa adott hozzá, de a válasz nem volt. Bár most a legtöbben Bodacz Balázs felelősségét firtatják, de nem árt tudni, hogy szakmai előéletemmel a teljes menedzsment tisztában volt, a munkaszerződést ennek tudatában a vezérigazgató írta alá.

Mint ahogyan a térnek geometriája, a helynek szelleme, akként a számoknak értéke, a szavaknak pedig súlya van. Annak a bizonyos 24 órának a koordináta-rendszere a következő: 

Augusztus 3. 

9:00 Munkaszerződés aláírása a Kunigunda útján a tv-székházban. 

9:30 Megbeszélés a hírigazgatóval

10:00 Látogatás a newsroomban, kölcsönös üdvözlés rég nem látott és új kollégákkal

10:30 Stúdióbejárás

11:30 Beköltözés az irodába 

12:00 Arculati megbeszélés

13:30 Ebéd egy régi kollégával

14:00 Adminisztratív ügyek, telefonok intézése

17:00 Távozás a székházból

19:42 Az MTI közzéteszi a kinevezésről szóló hírt, amelyet átvesznek a hírportálok

Ezt követően a miniszterelnök kommentet fűz a Telexen megjelenő hír alá, amely így hangzik: nem hinném…

21:24-kor hívnak, hogy közöljék: olyan teher lettem, amelyet a közmédia nem tud felvállalni

Augusztus 4. 

14 óra A munkaszerződés megszüntetésének aláírása

Mint az a pályafutásom tömör leírásából is kitűnik, többször is munkahelyet váltottam életem során, a távozást hol magam kezdeményeztem, hol a munkáltató. Egy kivételével mindegyik a körülményekhez képest higgadt légkörben, a kölcsönös tisztelet jegyébenben zajlott.  Azok után, hogy a köztévé vezetése által felajánlott munkát korábbi munkahelyemet feladva elfogadtam, a próbaidőszak jogi lehetőségét kihasználva indoklás nélkül utcára tettek. Ugye nem kell magyaráznom, hogy nem azért, mert valamit azon az egy napon rosszul csináltam. A hitelességen alapuló három évtizedes munkásságomat sutba dobva úgy ráztak le, mint kutya a vizet. Finoman fogalmazva is kisszerű. 

Hiszem, hogy az újágíró feladata kérdések révén feltárni az igazságot. Persze ritkán létezik az életben abszolút igazság, az értelmezés nyújtja számunkra azt a lehetőséget, hogy közelebb kerüljünk hozzá. Az én kérdéseim az üggyel kapcsolatban az alábbiak: 

Eltűrhető bárkinek is a tényeket nélkülöző meghurcolása, különböző stigmák alapján? Ha én a Hír TV-miatt propagandista voltam, akkor a velem egy időben szintén ott dolgozók (Veiszer Alinda, Kálmán Olga, Láng Balázs, Magyar Márton és sokan mások) is mind propagandisták, akiknek nincs helyük többé a közéletben?

nem hinném…

Ha valaki az elmúlt 16 évben fideszes cégnél vagy a kormánynak dolgozott akár alkalmazottként, akár vezető beosztásokban (pl. diplomataként, vezérigazgatóként, FB-tagként, államtitkárként stb.), akkor el kell lehetetleníteni, mert a közösségi hálón egy aktív kör vérre szomjazik? 

nem hinném…

Lehet-e úgy független a közmédia, hogy Facebook-bejegyzésekre alapozott vélemények alapján történnek döntések? 

nem hinném…

Természetesen mindenki pótolható. Számos jó szakember van, házon belül és kívül is, akikkel kivitelezhető egy modern közszolgálati hírszolgáltatás. Mindannyiunknak ez az érdeke. És talán az utolsó lehetőség. A szakmánkat is érintő technológiai ugrás okozta kihívás óriási.  Őszintén szurkolok!

Végezetül szeretnék köszönetet mondani azért a rengeteg, világnézettől független támogató hívásért, üzenetért, levélért, amelyet az ügy kapcsán kaptam, el sem tudjátok képzelni, mennyi erőt ad. Köszönöm!”