A dolgozó nép látszólag lelkesen, valójában azonban félve ünnepelt. A kommunista propaganda gőzerővel igyekezett felerősíteni a boldog ország képét, miközben a rendszer lábbal tiporta a legelemibb emberi jogokat. A koncepciós perek halálos áldozatai kétszázhoz közelítettek. A Rákosi-rendszerben hozzávetőleg háromszázezer embert telepítettek ki és internáltak korábbi lakhelyéről. Főként korábbi földbirtokosok, módosabb gazdák, katonatisztek, állami alkalmazottak, gyártulajdonosok jutottak erre a sorsra. Ügyészi eljárás alá vontak egymillió embert.
A könyörtelen diktatúrának nagy szüksége volt a népünnepélyekre, a katonai parádékra, és azokra az információkra, amelyeket a kiterjedt besúgóhálózat szállított.
Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán (meg a Tiszán), más időket élünk. A személyi kultuszra, a leszámolásokra is csak kevesen emlékeznek. A Hősök terén tartott „rendszerbontó nagykoncert” is elmúlt. Eltelt azóta egy teljes hónap.
A szerző író, újságíró
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!