Ha ez nem lett volna elég, jött az idén az új amerikai nemzeti biztonsági stratégia, amely alapjában új szemléletet hoz Washington részéről. Most csak az Európával foglalkozó fejezetet nézzük, amely kontinensünk civilizációs hanyatlásaként írja le a helyzetet. Rideg, kopogós szavakkal, egyáltalán nem diplomáciai szépelgéssel. Szerintük egyes nyugati államok idővel elveszíthetik a politikai és stratégiai szempontból megbízható szövetségesi státusukat. Washington szorgalmazza a nemzeti identitást és – irgalom atyja! – a szuverenitást előtérbe helyező országokkal a szorosabb együttműködést. Fenyegető veszélyként értékeli a dokumentum, hogy akár húsz éven belül iszlamista kormányok kerülhetnek hatalomra Nyugaton. Szerintük messze nem egyértelmű, hogy a jövőben az európai államok rendelkezni fognak elég erős gazdasággal és hadsereggel ahhoz, hogy megbízható szövetségesek maradjanak.

Ez a korszakos jelentőségű dokumentum egy dologban biztosan téved. Nem húsz év múlva lesz valós ez a fenyegetés. Ez már itt van Nyugat-Európában. Néhány friss hír röviden: London főpolgármestere Mekkába utazott, és részt vett a muszlimok legszentebb zarándoklatán. Elmondása szerint a haddzs örökre megváltoztatta az életét. Anglia második legnagyobb városában, Birminghamben új polgármestert választottak, aki tizennégy évesen érkezett Pakisztánból. A beiktatása utáni fogadásra az iszlám szabályok szerint csak férfiakat hívtak meg. 

Berlin Neukölln negyedének integrációs megbízottja szerint rendszeresek a kényszer- és gyermekházasságok, terjed az antiszemitizmus és a homofóbia a jórészt migránsok lakta negyedben. A német Alkotmányvédelmi Hivatal vezetője arra figyelmeztetett: iszlamisták próbálják aláásni a német állam belső rendjét, stabilitását. A migrációs hátterű lakosok tömegei immár a saría törvényei szerint élnek az országban. Mindeközben a német iskolákban muszlim vallású gyerekek terrorizálják osztálytársaikat, „miniiszlamisták” nőnek fel. Ezalatt a német gyerekeket mecsetekbe viszik érzékenyíteni. 

Ma lép életbe az uniós migrációs paktum, aminek mindeddig Magyarország ellenállt. Amennyiben az új kormány nem folytatja ezt a politikát, akkor nem csupán egy „kis szuverenitástól” mondunk le a meglebegtetett eurókért cserébe. Ha beérkezne az első, néhány ezer migráns az országba, akkor mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy az eddigi életünknek vége van. Egyszer és mindenkorra, visszavonhatatlanul. Akkor már senkit sem okolhatunk, hibáztathatunk, csak magunkat. A trianoni megemlékezések után néhány nappal ennek különösen erős szimbolikája van. De van ennek a forgatókönyvnek egy másik oldala is. Ha beállunk a sorba, és végrehajtjuk a brüsszeli elvárást, akkor végleg a süllyedő uniós hajóhoz kötjük az országunk sorsát. Akkor már kockázatként, nem pedig lehetőségként fog Magyarországra tekinteni az Egyesült Államok. És ezen semmit sem fog változtatni az, hogy ki kerül hatalomra a következő amerikai választáson. 

Bevégeztetett.

A szerző titkosszolgálati szakértő