Hogy mi lett Sulla rendeletének a következménye? A köztársaságkori Róma értékei ettől kezdve indultak romlásnak. A közmorál megrendült, a politikai vezetőréteg jórészt kihalt. Becsület, tisztesség helyett az árulás lépett elő értékké. Rabszolgák uraikat, gyerekek szüleiket, szomszédok egymást árulták el. A polgárháborúk kora köszöntött Rómára. Majd negyven évvel később Julius Caesar rehabilitálta az üldözötteket. Visszaadta az áldozatok utódainak a hivatalok vállalási jogát. A keserű múlt lezárásaként pedig a meggyilkolt politikusok szobrait és győzelmi jelvényeit újra felállíthatták. A sors furcsa fintora, hogy Caesar egyik gyilkosát, Brutust is ő rehabilitálta, sőt egyik örökösévé is tette. Et tu mi fili, Brute? – Te is, fiam, Brutus? – mondta halála előtt Caesar. Milyen különös a történelem. Már csak ezért is örülök, hogy anno domini latint tanulhattam.

Ma is új rendszerváltásról, elszámoltatásról, számonkérésről, vagyonvisszaszerzésről szólnak a hírek. Mi több, egyes politikusok, újságírók és influenszerek már arról értekeznek, hogy a magyarok mekkora aránya szeretné börtönben látni Orbán Viktort. Mások már odáig mennek, hogy nyilvános licitálást indítanak, ki hány évet adna a volt miniszterelnöknek. Mintha ez egy jópofa kívánságműsor lenne. Az éppen most helyreállítandó, sőt rendszerváltó demokráciánkban. Kiengedték a szellemet a palackból. Korombelinek kinéző férfi arról tesz fel videót a közösségi platformjára, hogy nyikorgó kerekű, mobil bitófákat szeretne látni az utcákon a fideszeseknek. És ezt az internet oly érzékeny cenzorai simán átengedik. Mert a vélemény ugyebár szabad.

Mert ha nem ez történik, akkor Magyarországon is rohamléptekkel fog felbomlani a társadalom belső rendje. Ez pedig káoszhoz, anarchiához vezet. Aminek az egész ország, az egész nemzet látná a kárát. Megtapasztaltuk ezt már a Tanácsköztársaság és a Rákosi-diktatúra idején is. Mindkétszer iszonyú árat fizettünk érte. Ezért hatalmas a felelőssége az új kormánynak és a miniszterelnöknek.

Vége van a választási kampánynak. A győztesek öröme után jönnek a dolgos hétköznapok. A felkorbácsolt indulatokat mederbe kell terelni, le kell hűteni. Ne az utcán vagy az internetes felületeken döntsék el, hogy ki bűnös és ki ártatlan. 

A császárok ingyen gabonával és cirkuszi játékokkal szórakoztatták a tömeget, amivel a valódi problémákról igyekeztek elterelni az emberek figyelmét. Ez a politika már akkor sem vált be hosszú távon, sőt végül Róma bukásához vezetett. A világunk manapság egyre veszélyesebbé, kiszámíthatatlanabbá válik. Ezért lesz egyre értékesebb kincs a belső stabilitás, nyugalom. Egy megosztott társadalom immunrendszere nem képes hatékonyan ellenállni a külső fenyegetéseknek, támadásoknak.

Több mint hiba elhitetni az emberekkel, hogy egy kattintással eldönthetik, hogy mi a jó és mi nem. Döbbenten néztem a minap, hogy egy sztárlabdarúgó sorsát illetően indítottak online petíciót. Ebben már több tíz millióan kattintottak, és ezzel megfellebbezhetetlenül dönteni akarnak arról, hogy elüldözzék-e klubjából a sportolót. Lehet, hogy sokan csak egy jó heccnek tekintik ezt, de mégis egy emberről, a teljesítményéről, sorsáról döntenek egyetlen gombnyomással. És lehet, hogy a tiltakozás elindítóinak most tetszik az eredmény, mert üzleti vagy egyéb érdekeik így kívánják. Ám senki se feledje el, hogy egyszer ugyanígy dönthetnek egy kattintással az ő sorsukról is az internetes aréna nézői. Mert ha elfogy a kenyér, már kevés lesz a cirkusz.

A szerző a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatója