Csodálkozhatunk azon, ha ugyanezt látjuk a brüsszeli központ által megszabott játéktérben mozgó új magyar kormány háza táján, ahol minden fordítva értelmezendő?

A rendszerváltás óta sok mindent megéltünk, olvashattuk például a Magyar Narancsban a kétezres évek elején, hogy Orbán Viktor „a politikai gecizmus oltárképén a főalak”, a ballib sajtó retorikai túlkapásait Tóth Gy. László szorgalmasan kötetekbe gyűjtötte, ma is érdemes lapozgatni a Politikailag korrekt sorozat darabjait.

De az, ami a közösségimédia-platformokon ma zajlik, valami egészen más. Hiába vártuk, hogy a választások után majd elcsendesednek a militáns hangok, vagy hogy netán a Tisza Párt vezetője visszavesz az agresszív retorikából, ennek fordítottját láthatjuk. Miniszterelnökként a vezér még jobban hergel, még inkább önmaga hatása alá kerül, egyre magasabbra hág a mocskolódás spirálján. A parlamentet cirkusszá változtatja, becsmérli az ellenfelet, újra és újra nekitámad az ország első emberének, a Csíksomlyón több százezer zarándok által hatalmas szeretettel fogadott Sulyok Tamásnak.

Megvan annak a diszkrét bája, amikor a különböző ellenzéki tüntetések egyik legtrágárabb szereplője, Radics Peti youtuber készít a betöltött pozíciójához felnőni képtelen önimádó pojácáról kőkemény gúnyvideót. Érdekes kérdés, hogy a világhálós népi humor másik jellegzetes képviselője, Tibi atya mikor jön rá, hogy nem erre voksolt. A kiábrándultságuknak hangot adók tábora csak nőni fog, sokan fogják még Márki-Zay Pétert követni ebben a kérdésben. Be lehet készíteni popcornt, bár jómagam inkább a sertésbőrropogósra szavazok a sör mellé.

Visszatérve a Tisza párti szeretetországra, több mint másfél évtizede napi rendszerességgel használom a Facebookot, a politikai csörtéket nem keresem, de nem is kerülöm ki, mindazonáltal soha olyan brutális hangnemet nem tapasztaltam, mint a Tisza Párt színre lépése óta. S ez a választások után sem csitult. 

– ezeket zsolozsmázza a feltüzelt csürhe, és nemcsak a politikai vezetők, hanem a mezei fideszesek vonatkozásában is, a szeretetország jegyében persze. Örömteli, hogy minderre válaszul Orbán Viktor bejelentette a Védvonal megalakítását. Ideje, hogy érezze az elvhű magszavazó, hogy állnak mögötte, hogy van, akiknek nekivesse a hátát az orkánerejű ellenszélben.

Roncsolják a közbizalmat, az állami intézmények tekintélyét. De önmagában az, hogy egy miniszterelnök kiüljön a parlament ablakába sörözni, valami elképesztően méltatlan, akárcsak az, hogy a kormányfő megválasztása után is odakommentelget mindenkinek az oldalára, aki mer az övével ellentétes véleményt megfogalmazni a közösségi médiában.

A beígért új politikai elit, a civilek és a szakértők helyett azt látjuk, hogy a Fideszből Magyar Péterhez hasonlóan kikopott sértődöttek, a globalista beágyazottságúak és az egykori SZDSZ-esek koalíciója vezeti az országot.

Azt ígérte Magyar Péter, hogy a politika „nem ciki, hanem szexi” dolog lesz, hogy bevonja a polgárokat a döntéshozatalba, ehhez képest még a parlamenti képviselők zöme sem tagja a kormányzó „pártnak”. Nem véletlen az idézőjel, mert a Tisza Párt valójában nem párt, hanem egy zárt klikk. A döntéshozatal egy átláthatatlan szűk kör kezében összpontosul. Soha ilyen obskúrus módon nem születtek húsba vágó határozatok, mint a transzparencia ígéretével kampányoló Magyar Péter országlása óta.

A nagy kérdések persze nem ezek. Mindez csak metodika, a kormányzást helyettesítő show, demagóg hergelés, a harci szellem mesterséges ébren tartása.

Ami lényeges, az az, hogy enged-e az uniós nyomásnak a kormány a migráció ügyében, a háború kérdésében, hogy elkótyavetyéli-e az Orbán-kabinet által gyarapított nemzeti vagyont, hogy mennyire nyirbálja meg a családtámogatási rendszert, hogy a produktív rétegek helyett az improduktív csoportokat fogják-e támogatni, hogy mit is ért Lannert Judit az iskolai korszerű szexuális nevelésen, vagy hogy mi lesz a külhoni magyarság állóképességét erősíteni hivatott támogatások rendszerével.

Sok jót az eddigiek alapján nem remélhetünk.