„A magyar zászlót még életem árán sem engedem eltávolítani innen”
Néhány esztendővel később, 1924-ben Jekelfalussy úgy emlékezik vissza 1918 őszére, mint élete legszomorúbb eseményére: „Reggel nyolckor gyülekezni kezdett a nép a palotakerti rácskerítése körül, s mire feleszméltem, két főhadnagy s több főből álló katonaság vonult be a kormányzói palotába. […] Az egyik főhadnagy, aki már jugoszláv kokárdát viselt, haptákba állt s merev arccal válaszolt: – Az a parancsunk, hogy a magyar zászlót levegyük az épületről. Egyetlen revolverem volt, nem védekezhettem ellenük. De azért határozott hangon így szóltam: – Addig, míg én itt vagyok, a magyar zászlót még életem árán sem engedem eltávolítani innen!”
Bár a kemény válasz hallatán a jugoszlávok visszavonultak, nemsokára jelentős katonai erővel érkeztek vissza, és közölték: „Ha jószántából nem megy, akkor Lepoglába fogjuk internálni”, ezt követően már nem volt mit tenni. A kormányzó írásban kérte, hogy a jugoszláv erők adjanak ki nyilatkozatot, hogy Fiumét erőszakkal szállták meg, amit Budapestre magával vihet. Majd mintegy utoljára kitekintett az ablakon a városra: „Fiume! Sírt a lélek bennem, de hang többé nem jött ki a szájamon. Érintetlenül hagytam az ebédet, fel-alá jártam s szemem beleveszett a tenger szürkeségébe. Mint egy gyilkos tőr, hatolt a szívembe a tudat, hogy mindennek vége van” – írja közösségi oldalán a Magyar Összetartozás Intézete.
A Dombóvári Hírlap 1921.évi 4. száma szerint az utolsó fiumei magyar kormányzó távozása előtt a következőket mondta:
A helyzet most úgy hozta, hogy távoznom kell. De visszatérek hozzátok, mert én akkor is Fiume kormányzója maradok.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!