A baráti kapcsolatokat ez idő tájt a csókos asszony és a mutogatós bácsi jelenti mifelénk. Gyengébbek kedvéért Ursula von der Leyen és Volodimir Zelenszkij. Nekik mindent szabad, például a szerencsétlen ukránokon meggazdagodni és a háborút meghosszabbítani. Ám maradjunk az Európai Uniónál, ahová Ukrajna is vágyik. Társakra találna, ha ez megvalósulna, hiszen a korrupciót illetően kiválóan egyetértenek. Az unió padsoraiban ugyanis olyan emberek üldögélnek, akiket nemrég még sikkasztással vádoltak, cáfolhatatlanul bizonyítva üzelmeiket. Maga a vezérasszony is lebukott már – faág se rezzent –, amikor bizonyos Covid-oltások törvénytelen beszerzéséről szóló dokumentumot ejtett el véletlenül. Következmény? Na az nem volt, tehát megállapíthatjuk, hogy arrafelé nem számít, ha valaki lop, csal meg hazudik.

Mindenesetre nem telik el nap, hogy a magasságos unióból ne kapnánk olyan híreket, melyek csak azt a sóhajt csalják elő belőlünk, hogy „anyám, én nem ilyen lovat akartam”. S akkor még csak nem is szóltam arról, hogy a szuverenitás uniós őrei hazaárulókat, ócska karrieristákat is kebelükre ölelnek, csak hogy leváltsák Magyarország tisztességgel megválasztott kormányát, elsősorban miniszterelnökét. Tényleg, mit kellene nekünk tisztelni ezen az unión? Csak nem azt a szándékot, amit értelmesebb emberek belépésünk és beléptetésünk óta megannyiszor észlelnek, magyarán, hogy másodrangú polgárai vagyunk ennek a gyülekezetnek, s ezt meglehetősen gyakran tudtunkra is próbálják adni? Miközben, s ezt nem nehéz belátni, hiszen naponta hallhatunk, olvashatunk olyan híreket, melyek arról szólnak, hogy az unió cáfolhatatlanul alkalmatlan vezetői bambán és tehetetlenül nézik, hogy migránstömegek zúduljanak Európára, megsemmisítéssel fenyegetve kultúránkat. Szeláví! Ilyen az élet, s ha ők mondják, fogadd el. Ennyit a demokráciáról – uniós tálalásban.

A fentebbi eszmefuttatást lényegében azért vetettem papírra, mert néhány napja azt olvastam, hogy ismét készül egy úgynevezett jogállamisági jelentés hazánkról a magasságos unióban, s ezt a jelentést azok a civil szervezetek „szakértik”, amelyek az elmúlt években állítólag összesen több mint kétmilliárd forintot kaptak az Európai Bizottságtól. Az EU ezt nevezi demokráciának. Meg azt, hogy elfogadták a migrációs paktumot. Nem én mondom, hanem számos tudós ember, hogy a jó egy évtizede elindult nagyarányú népvándorlás mérete az európai kultúra teljes megsemmisülésével fenyeget, s ezt a jelenséget az Európai Unió és a nyugati hatalmak néhány vezetője tehetetlenül nézi. Magyarán asszisztálnak ahhoz, hogy Európa felszámolja önmagát. Itt tartunk, a többi néma csend. Szeláví, gondolják, mert csak ennyi telik tőlük, hiszen ily tehetségtelenek. Ilyen az élet. Persze, ha ilyen senkiháziakra bízzuk.

A szerző újságíró