„Na de hagyjuk a történelmet. Most az elmúlt hetekben tehát a Comédie-Francaise vendégszerepelt az Odéonban. Hamlet. Szívszorító előadás, valójában a színház hatalmáról és az elmúlásról. Egyszerre modern és egyszerre klasszikus. A belga Ivo Van Hove rendezte, Polonius főkamarást az egyik legnagyobb francia színpadi színész, Denis Podalydes játszotta (a MITEM-en ő volt Orgon a Tartuffe-ben, szintén Van Hove-rendezésben), Claudius egy César-díjas színész-rendező, az elképesztően szuggesztív Guillaume Gallienne, őt is láthattuk Vidnyánszky Attila színházi fesztiválján” – tér át az írás a mára.
Hamlet Christophe Montenez, akinek visszafogott dühkitöréseit és tehetetlen indulatát finoman szólva nem úgy kell elképzelni, mint egy artikulátlanul rikácsoló Molnár Áront vagy egy tüntetéseken fahangon bőgve-kornyikáló Nagy Ervint
– emeli ki.
Tökéletes előadás. Csak egy probléma volt
– hívja fel a figyelmet.
Kint 6 fok volt, a színházban pedig nem volt fűtés. Hivatalosan. Nem elromlott. Teljesen tudatosan nem fűtöttek. Spórolásból. A gyönyörű ruhatárban, ahol évekkel korábban hosszú sorok álltak, egyetlen ember sem volt. Senki. A ruhatárban pedig egyetlen kabát sem. A ruhatáros fiatalember sajnálkozva figyelmeztetett: inkább ne adjuk be a kabátot, mert – így mondta – „az Odéonban nincs fűtés”.
A nézőtéren volt, aki a sapkáját is a fejére húzta. A kabátban ülő nézőkön meg sem lepődtünk. Ki akarna megfázni egy színházban? – teszi fel a költői kérdést az írás.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!