Mióta tombol a demokrácia kis régiónkban is, azóta ilyen különös közvéleménykutatásról még nem hallottam, mint mostanában, amikor is arról értesültem, mégpedig a „horvát Index” jóvoltából, hogy egy uniós ország, esetünkben Horvátország azzal foglalkozik ez idő tájt, hogy népének milyen véleménye van egy másik uniós, ráadásul egy szomszédos ország, azaz Magyarország miniszterelnökéről. Ugyanis ostoba módon sosem érdekelt az, hogy ha bennünket, magyarokat bánt vagy megsért egy másik ország, akkor a diplomácia útján miképpen próbálhatjuk a magunk igazát védeni. Így aztán enyhén szólva is elképedtem, amikor az írás került elém, ugyanis a szomszédos, immár barátinak nem mondható „horvát Index” a következőket közölte: „Orbán Viktor évek óta a horvát tengerpartot választja nyaralni – úgy tűnik azonban, a szeretet nem kölcsönös. Egy horvát szavazáson már csaknem 15 ezren voksoltak, és 73 százalékuk a magyar miniszterelnök bukását kívánja.” Nos, az idézet egy olyan cikkből való, melyet „Ez Orbán Viktor vége?” – címmel publikált a „horvát Index” nevű alakulat. Ebben a cikkben a politikai helyzetet elemezve egy szavazást indítottak el, amelyben arra lehetett voksolni, szeretnék-e Orbán Viktor bukását? Hogy miért tették ezt, és mióta divat arrafelé egy másik ország bármely politikusának is a népszerűségét vizsgálgatni, arra nem jöttem rá. A cikk szerint a szavazatokból jelenleg már erősen kirajzolódik az emberek véleménye, bár a felmérések adatait egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem igyekezett senki. Így aztán bizonyítékok nélkül maradtunk, de bánja kánya. Aztán február 23-án, azaz cikkem írásának napján még mindig megmaradt az a kutatási eredmény, mely szerint a szavazók 73 százaléka Orbán Viktor bukását kívánja. A szavazók 11 százaléka pedig közömbös a témával kapcsolatban, 16 százalék meg nem kívánja, hogy távozzon a magyar miniszterelnök. 

Tisztelettel kérek minden olvasót, legyen magyar, horvát, de tőlem akár hottentotta is, hogy tájékoztasson arról, mikor volt utoljára olyan szavazás az ő esetükben, amelyben egy szomszéd nép, de akár egy messzi ország népe is kérés nélkül véleményt nyilvánított volna a szavazásukról, azaz azt vizsgálgatta volna, kit is szeretne trónra ültetni, avagy éppen kit miért utál stb. Sietek leszögezni, hogy a horvát „szavazás” miérteket nem tartalmazott. Magyarán talán sohasem fogjuk megtudni sem azt, hogy egy ilyen közvéleménykutatás mire jó, mi értelme annak, hogy elmondják, hogyan vélekednek egy szomszédos ország miniszterelnökéről, s kinek is kívánják a bukását, avagy győzelmét a politikusok közül. Felocsúdva ezen a mértéktelen arcátlanságon, csak azzal vigasztaltam magam, hogy a közleményt a „horvát Index” tette nyilvánossá, így talán néhányan mégis azt mondják, oda se neki, senkinek semmi joga nincs ahhoz, hogy még oly elemi szinten is beleavatkozzon, „beleokoskodjon” egy másik ország belügyeibe, tehát véleményünk csak annyi, hogy el a kezekkel az életünktől. Ma olyan világot élünk – s ez kétségtelen és cáfolhatatlan –, amikor senkiháziak próbálnak beleavatkozni, „beleokoskodni” egy másik ország belügyeibe, megnehezítve az amúgy is nehéz világhelyzetet. Elég, ha csak az orosz–ukrán háborúságot kirobbantó egyik fő jelenségére gondolunk, a nyolc „miniszter” Egyesült Állmkból történő exportálására a „majdani idők alatt”.