Az igazi katasztrófa mégis azt mondom, az emberi ostobaság. Az egymás elleni folytonos fenekedés. Mely ez idő tájt is él, virul és nyomorba dönt, csak éppen képtelenek vagyunk látni a veszélyeit. Bizonyíték igen sok van. Elég, ha csak a szándékosan „kevert” társadalmak folyamatban lévő „építgetésére” gondolunk, magyarán a migránssimogatásra, meg befogadásukra, amelyet akár Soros-tervnek, pontosabban annak megvalósítására törekvő tervnek is nevezhetünk. Erre számtalan bizonyíték van már, most nem idézném a nagy machinátor Sorost, aki az emberiség keveredésének nagy híve, s ami a nagyobb baj, szorgalmasan dolgozik is a keveredés megvalósításán. Mert hagyjuk. Persze hagyunk mást is.
Meg kellett élnünk azt is például, hogy a minapi – február 14-i Magyar Nemzetben azt olvashattuk, hogy Ukrajna kormányváltást akar. Mármint nálunk. A mutogatós bácsi, azaz Zelenszkij fejezte ki ebbéli óhaját, és nem szakadt rá az ég – senkire. A katasztrófa tényleg az ember! Ja, ki ne hagyjam, a csókos asszony haverja azt is elintézte féktelen bosszúvágyában, hogy nem engedik újraindítani a kőolajszállítást hozzánk a Barátság vezetéken. Nem ragoznám tovább a képtelen történeteket, miközben egyre csak azt hangoztatjuk, hogy ez nem a mi háborúnk. Nem bizony! Csak éppen mi szenvedjük el, s nem a brüsszeli siserahad. Ugyanis most úgy állunk, hogy a csókos asszony és a mutogatós bácsi diktálja a tempót. Haverjaikkal együtt. Nem a békepártiaknak áll a zászló. Mi jön, mi jöhet még? – kérdezheti a józan ember. Nem tudom a választ. Ez idő tájt ugyanis tényleg azt bizonyítjuk, hogy a katasztrófa maga az ember.
