Mint ismeretes, a népszavazáson 3 643 055 választó jelent meg, akik közül 3 362 224 szavazott a migránskvóták ellen, ami az érvényes szavazatok 98,36 százalékát jelentette. Érdemes felidézni, hogy az EU-csatlakozásról szóló népszavazáson 3 648 717 választópolgár szavazott, akik közül 3 056 027 támogatta az unióba való belépést. Ezzel együtt akkor lett volna egyértelmű és félremagyarázhatatlan a győzelem, ha a részvétel meghaladta volna az 50 százalékot. Amire a Jobbiknak a jó ügy mellé állásával minden esély meglett volna.

Így a mainstream sajtó és a globalista bábok hazudozhattak kudarcról, mint tette azt az európai fősodor, itthon pedig Vona és Gyurcsány, akik ritka egyetértésben szólították fel Orbán Viktort a lemondásra. Előbbitől elvárható lett volna, hogy Sebastian Kurzhoz és Manfred Weberhez (sic!) hasonlóan arra helyezze a hangsúlyt, hogy a magyar nép egyértelműen kifejezte a migránskérdésben az elutasító álláspontját. Annyit mindenesetre megtudhattunk, hogy a nemzeti retorikát soha fel nem adó Jobbik képes szembemenni nyíltan az elsődleges nemzeti érdekkel.

Elsődleges, mondom, mert annál evidensebb igazság aligha fogalmazható meg, mint az, hogy 

Hogy a semmiféle asszimilációs hajlandóságot nem mutató muszlim migránstömegek kiszaporodják saját hazájukból a németeket, franciákat, svédeket stb., az már jól látszik. Miként Orbán Viktor fogalmazott a nemrég Rónai Egonnak adott interjúban, a Nyugat olyan, mint a vágott virág, még pompázik, de rövid távon halálra van ítélve. Ez a sors vár Magyarországra is, ha a bármikori kormány ebben az ügyben beadja a derekát.

De mindez nem elég: a Jobbikban egyetlen képviselő sem akadt, aki megszavazta volna azt a kvótaügyi alkotmánymódosítást, aminek ötletét maga Vona dobta fel. S jött ezután a Népszabadság elsiratása, a CEU ügyében a Soros mellé állás, a koordináció a nemzetellenes, globalista ellenzéki pártokkal a 2018-as választásokon. S bár Vona a választási kudarc után lemondott, egyenes volt az út a kormány elleni SZDSZ-es stílusú hergelésig, valamint a keresztény- és magyargyűlölő „antifasiszta” csürhével való 2018-as együtt vonulásig.

Nem kétséges, hogy a Jobbik Jakab Péter elnöksége idején süllyedt a morális és nemzetpolitikai mélypontra, de a folyamat origója a 2016-os irányváltás volt, amikor a Jobbik Simicska Lajos személyes bosszúhadjáratának első számú eszközévé vált.

Milyen következtetést vonhatunk le mindebből?

Erre tett már kísérletet a pártalapító Lezsák Sándort a szervezetből kizáró, a nagy elődök szellemi örökségét megtagadó Dávid Ibolya vezette MDF is, az eredményt ismerjük.

Most a Tisza Párt elnöke kísérli meg a lehetetlent. Hogy kudarcot fog vallani, az nem kétséges. A kérdés az, hogy ez a választások előtt vagy után történik-e.

A temesvári népfelkelés történetének kezdete nem 1989, hanem 1988. Ekkor került szembe először Tőkés László a román hatalommal. Előbb a falurombolás elleni fellépés, majd az emlékezetes Dsida-szavalóest kapcsán, amikor a reformáció emlékünnepén, október 25-én a temesvári magyar amatőr színjátszó kör tagjai az utolsó verset kezükben gyertyákkal együtt mondták. E költemény mondanivalója aktuálisabb, mint valaha. 

„Dsida Jenő: Tekintet nélkül

Be kell látnunk: / Ha kérdeznek, becsületesen / felelni kell. / A harcot becsületesen / fel kell venni, / az úton becsületesen / végig kell menni, / a szerepet becsületesen / el kell játszani, / keményen és tekintet nélkül. / A kapuk mögül ebek vicsorognak, / az ablakokból kiköpdösnek / és röhögnek. / Száz közbiztonsági gócpont / adja ki az elfogatási parancsot. / Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz, / súlyos, vérező kövek, / de néha röppen sóhaj is, / szeretet is, rózsa is. / És este a tűzhely mellett, / vagy szuronyos zsandárok között / hátrakötött kézzel, / mégis mondogatni kell / a fellebbezhetetlen, / sziklakemény, / erősítő, / vigasztaló / igét: / Krisztusnak és Pilátusnak, / farizeusoknak és vámosoknak, / zsidóknak és rómaiaknak / egyformán szolgálni nem lehet.”

Igen, ez a lényeg. Brüsszelt és a magyar érdekeket, a globalizmust és a nemzeti megmaradást, a pénzhatalmi világelitet és a magyar népet egyszerre szolgálni nem lehet. Ez a Jobbik gyászos történetének tanulsága és intő jel a globalista politikát választóknak nemzeti csomagolásban eladni igyekvő Tisza Párt számára.