Életveszély, zsarolás, hazugságok: soha nem derül fény a labdarúgó vb-k máig legnagyobb rejtélyére

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A kilencedik részben felidézzük minden idők legrejtélyesebb világbajnoki döntőjét, pontosabban az azt megelőző órák máig megmagyarázhatatlan eseménysorozatát. Azt, hogy Brazília hogyan vesztette el minden idők legegyoldalúbb vb-fináléját.

Talán soha nem derül ki a teljes igazság Ronaldóval kapcsolatban Fotó: PEDRO UGARTE Forrás: AFP

Az 1994-es labdarúgó-világbajnokságot megnyerő brazil labdarúgó-válogatott az 1998-as franciaországi vb-re is magabiztosan és abszolút esélyesként érkezett meg. Nagyon sokan kötöttek fogadást arra, hogy címvédés történik, azaz Brazília nyer, s akik így vélekedtek, nem jártak messze az igazságtól. Mégsem így történt. Az 1998-as világbajnokságot a rendező franciák nyerték, a döntőt pedig olyan események előzték meg, amelyekről a mai napig úgy beszélünk, mint a világbajnokságok történetének legrejtélyesebb sztorijáról. 

Zidane és Ronaldo: az 1998-as vb-döntő után egész Brazília sírt  Fotó: STAFF/AFP

Brazília kikap Norvégiától, mi van itt, kérem?

A brazil csapat nem került nehéz csoportba. A nyitómérkőzést (akkor még az előző vb aranyérmese játszotta a következő torna első összecsapását) ugyanakkor csak óriási küzdelem után tudta 2-1-re megnyerni a címvédő a lelkes és roppant balszerencsés skótok ellen. Skócia a 74. percig 1-1-re állt, de tévedtek, akik vérszagra gyűltek össze, mert Boyd öngóljával végül is megszületett az első brazil siker. Aztán a második is, mert Marokkó ellen habkönnyen, 3-0-ra nyertek a brazilok. Két forduló után már biztos volt a továbbjutásuk, s még az is belefért, hogy a harmadik csoportmeccsen – általános meghökkenésre – 2-1-re kikapjanak a norvégoktól. A váratlan vereség ellenére Brazília megnyerte az A csoportot, majd a nyolcaddöntőben 4-1-re kiütötte Chilét. A negyeddöntőben Dánia ellen újabb egygólos sikert arattak (3-2), az elődöntőben pedig 1-1 után tizenegyesekkel verték meg a hollandokat. Így jutottak be a párizsi fináléba, ahol a rendező francia csapat várta őket. 

Ezen a világbajnokságon a brazil csapat döntőbe vezető útján Ronaldo Luis Nazário de Lima volt a dél-amerikai gárda egyik legjobbja és vezére.

Egészen hihetetlen képességekkel megáldott játékosról beszélünk, aki nélkül elképzelhetetlen volt a brazil együttes. A döntő előtt is csak az volt a kérdés, milyen formát mutat a sztárjátékos. Mindenki tudta, ha ő jól játszik, a brazilokat senki sem tudja megállítani.

Őrület a sajtópáholyban

Az 1998-as világbajnokság fináléját július 12-én rendezték meg Párizsban. A Stade de France stadionban összegyűlt 80 ezer néző, a világon a tévék előtt helyet foglaló több milliárd szurkoló a nagy összecsapásra készült. Ugyanezt tették a helyszínre kiküldött sportújságírók is, akik a finálé előtt nem sokkal elfoglalták a helyüket a stadion médiaszektorában. A döntő 21 órakor kezdődött. 19.48-kor, azaz 72 perccel a hivatalos kezdés előtt a médiaközpont nyomtatói köpni kezdték magukból a két csapat összeállítását. Az önkéntesek pedig rohantak a sajtóhelyre, hiszen a tévések, a rádiósok és az újságírók már felajzva várták a kezdőcsapatokat.

Ronaldo és Brazília is a földön az 1998-as vb-döntő után Fotó: ANTONIO SCORZA / AFP

S amikor mindezt végre megkapták, nem akartak hinni a szemüknek. A brazil csapat kezdő tizenegyében nem volt ott Ronaldo neve. 

Először valami technikai problémára, elírásra gyanakodtak.

A káoszt az is tetézte, hogy a brazil újságírók sem tudtak semmiről. A mobiltelefonok kezdeti korszakában vagyunk, az internet megszületésének hajnalán. Taffarel, Cafu, Júnior Baiano, Aldair, Roberto Carlos, Leonardo, Dunga, César Sampaio, Rivaldo, Bebeto, Edmundo. Ez állt a papíron. Feketén-fehéren. Edmundo? Ez valami vicc akar lenni? Hol van Ronaldo? A kispadon? Mit keres ott? 

César Sampaio, az életmentő hős

A brazilok szövetségi kapitánya, a játékosként kétszeres világbajnok (1958, 1962) és edzőként is vb-aranyérmes (1970) Mario Zagallo nem sokkal korábban hozta meg a döntést, azaz kihagyta a kezdő tizenegyből Ronaldót. A csapattársak persze nem csodálkoztak ezen, hiszen tisztában voltak azzal, mi történt a döntő napjának délutánján. Az együttes legnagyobb sztárja rosszul lett, epilepsziás rohamot kapott és kórházba kellett szállítani. A mentő kiérkezése előtt a szállodában Ronaldo csapattársa, César Sampaio mentette meg a sztár életét, akit a földre vitt a görcsroham.

 Sampaio zseniálisan ismerte fel a tragikus helyzetet és kirántotta a sztár lenyelt nyelvét.

Ez volt a kulcspillanat, amely tényleg életmentőnek bizonyult. 17 órától 18.30-ig Ronaldót egy párizsi kórházban ápolták. Ott magához tért, majd elhagyta a kórházat. 20.10-kor, azaz 50 perccel a kezdés előtt ért ki a stadionba, ahol bement az öltözőbe. Megkérdezték tőle: tud-e játszani? Ronaldo pedig nem mondott nemet.  

César Sampaio, aki megmentette Ronaldo életét Fotó: PEDRO UGARTE / AFP

Erről azonban a sajtópáholyban ekkor már fejvesztve rohangáló újságírók semmit sem tudtak. Azzal etették őket, hogy Ronaldo bokasérülése nem teszi lehetővé a játékát. Ebben annyi igazság volt, hogy a hollandok elleni elődöntőben a Fenomén tényleg kisebb sérülést szenvedett, de nem akkorát, ami miatt le kellett volna mondania a szereplését a döntőben. A totális zűrzavart tovább fokozta, hogy miközben a francia csapat már kint melegített, a brazilok nem voltak sehol.

Egyszer csak előkerült Ronaldo

20.18-kor, azaz 42 perccel a hivatalos kezdés előtt újabb fordulat történt. 

A FIFA jelezte, hogy hamarosan újra kiadják a döntő összeállítását. Ezen a listán pedig már ott volt a brazil csapatban Ronaldo neve.

Ezzel azonban csak tovább nőtt a hisztéria, mert innentől kezdve már tényleg nem volt ember, aki tudta volna, hogy valójában mi zajlott le a meccs előtti órákban a brazil együttes körül. A kezdés előtt, a Selecao kivonulásakor Ronaldo utolsónak jött ki a stadionba. Ekkor már az egész világ őt figyelte. A brazil himnusz alatt többször mutatták őt. Az arca semmit sem árult el. Olyan volt, mintha nem is lett volna ott a pályán. Mintha azt sem tudta volna, mi történik vele. 

A meccs:

XVI. labdarúgó-világbajnokság, döntő: Franciaország–Brazília 3-0 (2-0)
Párizs, Stade de France, 80 ezer néző. Vezette: Belqola (marokkói).

Franciaország: Barthez – Thuram, Leboeuf, Desailly, Lizarazu – Karembeu (Boghossian, 58.), Djorkaeff (Vieira, 75.), Deschamps, Petit, Zidane – Guivarc’h (Dugarry, 66.).
Brazília: Taffarel – Cafu, Aldair, Junior Baiano, Roberto Carlos – Leonardo (Denilson, 46.), Cesar Sampaio (Edmundo, 74.), Dunga, Rivaldo - Bebeto, Ronaldo. 
Gól: Zidane (28. és 54.), Petit (92.).

21.28-kor hangrobbanás rázta meg a stadiont: a francia csapat Zidane góljával megszerezte a vezetést. Az ezt megelőző 26 percben Ronaldo semmit sem csinált. Az, hogy a kapura nem volt veszélyes, semmit sem mond el a valódi állapotáról. Később úgy jellemezték őt, hogy alvajáróként téblábolt a gyepen, semmi veszélyt nem jelentve a franciák kapujára. Az első félidőben alig ért a labdához, igaz, ehhez az is kellett, hogy a francia védő, Frank Leboeuf árnyékként kövesse őt. 

A Fenomén mintha a pályán sem lett volna

Nem kellett ahhoz képzett kommentátornak futballszakírónak lenni, hogy lássuk: ez a Ronaldo nem az a Ronaldo. Zidane az első félidő lefújása előtt nem sokkal kettőre növelte a házigazdák előnyét, a második félidő pedig már semmi érdekeset nem hozott a világ számára. A szédelgő, teljesen megzavarodott brazil csapat játékára rá sem lehetett ismerni. A 91. percben Petit gólja adta meg a kegyelemdöfést: minden idők legegyoldalúbb vb-döntőjét követően új világbajnoka lett a sportágnak: Franciaország. 

Mario Zagallo soha nem mondta el a teljes igazságot Fotó: ANTONIO SCORZA / AFP

A döntő lefújása után a botrány nem ült el. Zagallo, a szerencsétlen brazil szövetségi kapitány azonnal a támadások és a kérdések kereszttüzébe került. A mindenre elszánt médiahad szenzációt szimatolt, kérdéseikkel szinte felkoncolták Zagallót. A mester kénytelen volt bevallani, hogy szíve szerint már az első félidőben lecserélte volna Ronaldót. Zagallo egy ideig állta a sarat, majd az élveboncolást megunva elhagyta a sajtótájékoztató helyszínét.

Jöhettek az összeesküvés-elméletek

Az összeesküvés-elméletek pedig hamar szárnyra kaptak. Az újságírók nem értették, miért kellett Ronaldót pályára küldeni, ha nem volt abban az állapotban, hogy játszhasson. 

Hamar előkerült a Nike, azaz a világ egyik vezető sportszergyártó cégének a neve.

Mindenki tudta, hogy a Nike és a Brazil Labdarúgó-szövetség között létezett egy több mint 100 millió dolláros szponzori szerződés. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a sportszergyártó vállalat kötelezte Zagallót, hogy minden körülmények között nevezze be a kezdőcsapatba a játékra teljesen alkalmatlan 21 éves futballistát. Ez a magyarázat egy ideig sok embert kielégített, de még többet felháborított. A Nike nem tehetett mást, mint hivatalos közleményben cáfolta mindezt, de senki sem hitt nekik.

Hazugság, hazugság, hazugság

Aztán ahogyan teltek a napok, úgy vált nyilvánossá a döntő előtti dráma pár fontos pillanata. A játékosok közül elsőként Roberto Carlos törte meg a csendet, aki elmondta, hogy Ronaldo a finálét megelőzően milyen állapotban volt. Később a brazil csapat orvosa, Lídio Toledo is beszélni kezdett. 

Arról beszélt, hogy Ronaldo a meccs előtt nem volt játékra alkalmas állapotban.

De akkor mégis miért kellett játszania? A brazil O Globo című újság riporterei oknyomozásba kezdtek és kiderítették, hogy a FIFA brazil elnöke, Joao Havelange és a brazil szövetség elnöke, Ricardo Teixeira hozta meg a döntést, s ők kényszerítették Zagallót arra, hogy benevezze a játékra alkalmatlan sztárt a döntőre. Ezt viszont Zagallo tagadta, aki azt mondta: őt soha senki nem utasíthatta semmire. Ha így tett volna, egészen biztosan abban a pillanatban lemond. Zagallo azt is elmondta, hogy a döntő előtt 50 perccel Ronaldo játszani akart. A csapatorvos pedig nem mert nemet mondani. Lídio Toledo egy későbbi nyilatkozatában elmondta, nem lehetett más választása, mint az, hogy megadja az engedélyt Ronaldo játékára. „Képzeljék el, ha megakadályozom abban, hogy a vb-döntőben pályára lépjen és így kap ki a brazil csapat” – mondta Toledo. 

Abban a pillanatban az Északi-sarkra kellene mennem, és életem végéig ott élnem.

Ez volt tehát az a rejtély, amely a labdarúgó-világbajnokságok legnagyobb sztorijai közé emelkedett. A sors pedig négy évvel később kárpótolta a brazil csapatot és Ronaldót is, mert a 2002-es vb-n a dél-amerikai csapat újabb vb-aranyérmet nyert. Természetesen a Fenomén, azaz Ronaldo vezetésével. De az is biztos, hogy az 1998-as vb-döntő előtti események teljesen pontos és százszázalékosan igaz sztoriját soha nem fogjuk megtudni.