Jelen voltam a másik, politikától még inkább átitatott meccsen, az Egyesült Államok–Irán találkozón is Lyonban. Ahol a közel-keletiek szakrális zászlókkal és hangulattól támogatva, elképesztő eltökéltséggel, inkább vallási fanatizmussal vetették magukat a küzdelembe, az amerikaiak egyik játékosa, a másodállásban popsztár Alexi Lalas ezzel szemben megjegyezte: „Ha a világbékéhez az irániak győzelme szükséges, akkor már inkább fociban nyerjenek.” Nyertek is, az utolsó percekben 0–1-ről 2–1-re.
Az egyenes kieséses szakaszt a franciák a bevezetőben említett módon zötyögték végig: a középhátvéd Blanc nem győzte szertartásszerűen csókolgatni Barthez portás kopasz fejét, bár az áthatolhatatlan védelmű, a szabadrúgásairól is elhíresült Chilavert kapus által dirigált Paraguay ellen Blanc arcán csattantak a puszik, amikor a 113. percben kicsikarta a győzelmet. Az elődöntőt is egy védő, Thuram mentette meg, élete egyetlen válogatott duplájával fordítottak a Kékek a horvátok ellen 0–1-ről. Sokáig úgy tűnt, a franciák mellett a hollandok lesznek a szerencse fiai. A nyolcaddöntőben a 92., egy körrel később a 89. percben szerzett góllal szenvedték ki a 2–1-et Jugoszlávia, illetve Argentína felett, az elődöntőben pedig a 87. percben egyenlített Kluivert a brazilok ellen. A büntetőpárbajból azonban a dél-amerikaiak jutottak tovább, és a hollandoknak még érem sem jutott, mert az önálló államként először vb-induló, kicsi Horvátország megkaparintotta előlük a bronzot.
Onnantól már nem maradt más, mint várni a döntőt. Párizs másodszor adott otthont vb-finálénak, az elsőt, 1938-ban még az olaszok játszották a magyarokkal. A brazilok már akkor esélyesnek számítottak, de az elődöntőben botor módon pihentették gólzsákjukat, Leónidast, így kipottyantak. Hat évtized múltával pedig már nem saját elbizakodottságuk, hanem a sors űzött velük kegyetlen tréfát. A mai napig nem világos, Ronaldo milyen traumán ment keresztül a meccsre indulás előtt – a helyszínen elterjedt hírek szerint epilepsziás rohamot kapott –, de szinte kóválygott a pályán, arról nem beszélve, hogy e tortúra súlyosan megviselte az egész csapatot. A favorit négyszeres vb-aranyérmes csekély ellenállást tanúsítva, 3–0-s, simának mondható vereséget szenvedett. Zidane két fejese már az első félidőben minden vitás kérdést tisztázott, Petit a 93. percben adta meg a kegyelemdöfést.
