Ez fog úszkálni a becstelenség pöcegödrének tetején.

Velünk pedig itt marad a leírhatatlan megdöbbenés és harag, hogy akkor tehát már ezt is lehet. Lehet a gyerekek és az unokák életével szórakozni.

És persze az EU kussolni fog. Hiszen „csak” Orbánról, Orbán gyerekeiről és unokáiról van szó, nincs itt semmi látnivaló, sőt sötét és bűzhödt odújuk mélyén majd össze is fognak röhögni, és elmondják majd egymásnak, hogy „de jó lenne”…

Nem értem én már ezt a világot. És nem is akarom megérteni. Undorodom az egésztől. Megyek inkább, és megnézem Mihalkov A szibériai borbélyát, utána pedig Tarkovszkij Andrej Rubljovját.

És visszagondolok azokra az időkre, amikor gyűlöltük a szovjeteket és a szovjet állam képviselőit, és rajongtunk a nagyszerű orosz művészekért, írókért, filmrendezőkért, a Mojszejev együttesért.

Ma gyűlölöm az ukrán latorállamot és annak összes gyáva, aljas, szemét patkányát, élén ezzel a Hrihorijjal.

A többi néma csend…

Persze sok mindent el kell viselnie egy politikusnak. Ez valahogy bele van kódolva ebbe a hivatásba. De nem hiszem, hogy ezt is el kellene viselnie.

Remélem, nagyon vigyáznak a magyar miniszterelnökre és a családjára. A Jóisten mentsen meg bennünket attól, hogy történjen valami.

Bortókép: Hrihorij Omelcsenko ukrán politikus (Fotó: képernyőkép)