Recseg a traverz!
Ha már itt tartunk! Épp Magyarország az, amely a történelem során a legtöbbet tette Európa védelméért. Többet, mint a kontinens összes országa valaha is együtt. Mi valóban Európát védtük. Vajon hallott-e a „hős” Zelenszkij III. Callixtus pápa 1456-os rendeletéről? „Minden délben harangszó emlékeztesse a kereszténységet Hunyadi János nándorfehérvári győzelmére!” A korabeli krónikás ekképpen összegezte a magyarság európai szolgálatát: „Magyarország mindenét föláldozta Európáért: önmagát, jövőjét, jólétét és normális fejlődését, de mindezen áldozatért alig kapott valami ellenszolgáltatást. Európa súlyosan adós maradt Magyarországgal szemben.”
Máig adós.
Egyáltalán mit tud rólunk ez a kiugrott, agresszív szexzongorista? Tartok tőle, nem sokat. Emberei mindenesetre módszeresen bombázzák, rombolják a Barátság kőolajvezeték hozzánk vezető ágát, felgyújtják, gyalázzák nemzeti jelképeinket, a vereckei honfoglalás-emlékművet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség székházát, a palágykomoróci templomot (falára festik: „Késhegyre a magyarokkal!”). A frontra, a biztos halálba küldik az erőszakkal besorozott nemzettestvéreinket.
Nem árt, ha tudják Zelenszkijék: a magyarságot nem lehet megtörni, minket nem fog beszippantani a néptenger örvénye! Vagyunk és leszünk! A mi történelmünk tele van hősökkel, vértanúkkal.
Olyanokkal, mint Szondi György, Drégely csöppnyi várának kapitánya, aki nyolcvan – nyolcvan! – mindenre elszánt védőjével nézett szembe Ali basa tízezres seregének. Esélyük csak a bátor halálra lehetett. Legyőzte őket a török? Nem – hősöket adott nekünk. Pozsony alatt 907-ben százezres nyugat-európai sereg rontott ránk – a krónikák szóhasználatával – „kiirtani a magyarokat”, de Árpád nem hagyta elveszni a hazát! Az agresszorok zöme odaveszett, hajóik a Duna mélyén végezték. Évszázadig gondolni sem mert újabb csatára a Nyugat, akkor is ráfizetett; István hadai szétverték a revansra spekuláló császár seregét. Még Bécset is elfoglaltuk!
