Mindezt annak ellenére írom, hogy e hasábokon is rendre kritizálom a napi politika esetleges balfogásait, de mégiscsak fontos, hogy első helyen a gyermekeinkre, az unokáinkra, a magyarság megmaradására gondoljunk, s a nagy, sorsfordító, történelmi leckékre a helyes választ adjuk meg.
Most, amikor a Tisza Párt körül muzsikáló balliberális megmondóemberek egytől egyig azt sugallják, hogy a brüsszeli és kijevi fenyegetésekre az egyetlen helyes válasz a fehér zászló kitétele, nekünk látnunk kell, hogy nem engedhetünk. Miként 2015-ben érdemes volt vállalni a szakítást a nihilista nyugati fősodorral, s érdemes volt elviselni a megbélyegzést, a büntetéseket, a folyamatos vegzálást azért, hogy Magyarország magyar ország maradhasson, úgy most sem hunyászkodhatunk meg a hódító, vazallussá kényszerítő szándékok előtt. S bár keményen kell küzdenünk és tűrnünk kell a pofonokat, de mindezért hálás lesz majd az utókor.

Csak az elmúlt napok híreiből válogatva: Ursula von der Leyen már maga is az atomerőművek reneszánszát kívánja, keddi bejelentése szerint kizárólag a nukleáris energia képes kihúzni Európát a válságból, hiszen a zöldenergia önmagában nem elég (tényleg?). Hétfőn pedig Donald Trump tett bejelentést arról, hogy az USA feloldja az orosz olajra kivetett szankciókat. Például e két életbe vágó vitáról tegnap még csak vélhettük, hogy igazunk lesz, s pillanatok alatt kiderült, hogy már igazunk is van!

A dokumentumfilm apropóján Kocsis Máté is beszélt erről a Hotel Lentulaiban, mégpedig így: – Hogy Orbán Viktor 2015-ben ellenállt a mindenfelől jövő nyomásnak a külföldről fizetett újságírók legaljasabb, legpiszkosabb aknamunkájának, a hazai balfácán (azóta kinyíródott) politikai ellenzéknek, az történelmi érdem! Vannak a miniszterelnöknek érdemei s bizonyára hibái is, mint mindannyiunknak, de személyes véleményem szerint a történelmi érdemek közül kiemelkedő, amit ő Magyarországért tett a migráció ügyében. Ő tipikusan az az ember, akit az utókor jobban fog becsülni, mint a jelenkor.

Babis, Salvini, Kickl, Abascal és Fico olyan érveket fejtenek ki Kálomista Gábor dokumentumfilmjében, amelyek azt igazolják, hogy a közös haditerv Európa visszahódítására csaknem elkészült. Ne feledjük, hogy e politikai erők – kiegészülve mások mellett a francia Nemzeti Fronttal, a lengyel Jog és Igazságossággal, a német AfD-vel, a Wilders-féle holland Szabadságpárttal s természetesen a legfőbb szövetségessel, Donald Trumppal – saját országaikban immár csúcsokat, népszerűségi rekordokat döntenek meg.

A Willkommenskultur? című filmet nézve az a másik gondolat fogan meg az emberben, hogy ezt az egységet, amely elsőként az Ausztriával is szövetséges V4-ek formájában mutatta meg erejét, hogyan sikerülhetett így a padlóra nyomni az elmúlt években. Ha ennyivel több a közös, mint a különböző bennünk, milyen alávaló, rejtett erők munkálkodnak e természetes szövetség szétbomlasztásán? Hiszen gyakorlati, kulturális és politikai témák végtelen soráról ugyanaz az álláspontja a normalitást valló politikusoknak!

Friss videóinterjút készítettem egy volt német rendőrrel (óvatosságból Thomas néven mutattuk be őt), aki nem bírta tovább elviselni a migránsterrort és azt az önfeladó, fősodratú hozzáállást, amelyben csak a jövevényeknek lehet igazuk. Ezért ő a szintén rendőr feleségével és kisgyermekével (kifejezetten a fiú érdekében) Magyarországra emigrált, Újpestre költözött, és egyre jobban beilleszkedik az itteni életbe-társadalomba. A békés, biztonságos légkörről, a magyarok mentalitásáról, fővárosunkról csak szuperlatívuszokban beszél az interjúban. Orbán Viktorról pedig kijelenti, hogy ő olyan kincs, akire büszkék lehetnek a magyarok. Igazán megható az interjú utolsó jelenete, ahol Thomas kifejti, hogy a határkerítést mindenáron meg kell védeni, s ő kész akár az életét is adni Magyarországért, amely befogadta őt.

Az említett Kocsis Máté-interjú másik drámai pontja, ahol – mint a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke – megerősíti, hogy az ukránok valóban eltervezték a magyar kormányfő elleni merényletet. Ezt próbálta a fehér poros orrú brüsszeli segédeszköz közelgő önmerényletként beharangozni, már csak ezért az aljasságért sem kerülhet Magyar Péter a kormányfői posztra!

A hamarosan a tévében és az interneten látható Wilkommenskultur? filmben nyilatkozó európai politikusok közös nevezőre jutottak arról, hogy Orbán Viktor politikai tehetsége és előrelátása kivételes. Ebből az is következik, hogy készek rá mint Európa egyik új vezetőjére tekinteni.

Volt, jelenlegi és leendő biztos igazunk tudatában a jövő magyarjai előtt csak nem leszünk olyan érdemtelenek, hogy ezt a nyerő szériát feladjuk, hogy miniszterelnökünk és országunk fenyegetését eltűrjük, és a kormányrúdhoz engedjünk ezt a hazaáruló alakulatot?