Budapest nem Wilsonovo Mesto!

Vélemény

Budapest nem Wilsonovo Mesto!

A TUDATOS POLGÁR – Az égvilágon semmi különbség nincs Károlyi Mihály és Magyar Péter között.

Huth Gergely

ukrán pozsony tisza párt magyar péter blackrock gyurcsány jobbik megszállás 2026. 01. 28. 4:40

Fotó: Kurucz Árpád

Mert benne élünk, talán észre sem vesszük, hogy milyen elképesztő tempóban romlik körülöttünk a világ. Zelenszkij ukrán elnök élősködőnek nevezi a magyarokat Davosban, mindjárt rá pár nappal Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter Szálasi Ferenchez hasonlítja Orbán Viktort (különösen szép ez a banderisták szájából)! Majd az öt évvel ezelőtt még nemzetközi díjakkal elhalmozott, de ma már kritikus álláspontja okán

leputyinistázott ukrán újságírónő, Diana Pancsenko arra figyelmezteti baljós posztjában a magyar kormányt, hogy nagyon vigyázzon, mert az ukrán szolgálatok harcosokat és provokátorokat képeznek ki, akik készek destabilizálni az országot az áprilisi választás előtt. Közben tudjuk, hogy Magyar Péter ukrán „testvére” menedzsereként beszél az ukrán katonai titkosszolgálat vezetőjéről.

A hangulat olyan, mintha máris háborúban állnánk a kozák zsoldosbandával.

Csak az első szavazó fiatalok kedvéért idézem fel, hogy volt ennek az országnak egy Gyurcsány Ferenc nevű miniszterelnöke, aki azonosító nélküli, viperás, maszkos verőlegényeket küldött a háborgó népére, miután megbukott a hazugságaival. Akkoriban több konkrét információ látott napvilágot arról, hogy a beazonosíthatatlan kilétű, viperás verőlegények egy része nem rendőr volt, hanem a ballibsik kedvenc security cégének az embere, egy másik részük bevetés közben idegen nyelven hablatyolt.

Majd azt láttuk, hogy az utcai tüntetéseken leghangosabb nemzeti radikális erő a következő években lassanként a globalista-posztkomcsi baloldal markába kerül. Az eredetileg Csurka István MIÉP-jével szövetségben, tiszta jellemű egyetemisták által létrehozott Jobbik élére egy becsvágytól fűtött, billegő identitású szerencselovag (ugye ismerős!?), azaz Vona Gábor került, aki hamarosan olyan arcokat tolt előtérbe, akik harsogó cigánygyűlölettel és antiszemitizmussal a politikai túlélésért küzdő Gyurcsány figyelemelterelő törekvéseit segítették. A történészhallgatókat, gazdákat, kétkezi magyarokat kiszorították a pártból a Szegedi Csanád- és Jakab Péter-féle szélhámosok.

Aztán a Jobbik igen fontos szerepet kapott, amikor a pesti zsidó negyed szívében, a Spinoza Házban megkötött paktum révén a volt radikális pártot a balliberális erők ölébe lökték, azt remélve, hogy egy kis kakastollal a kalapon megteremthető a választási többség a posztkommunista-globalista szövetség mögé. Ám a Jóisten igazságos, nem jött be a trükk, és 2018-ban pofára estek a machinátorok, a Fidesz–KDNP pedig újra kétharmados bizalmat kapott az országtól.

A „megint igazunk volt” bögrénk mellé most nyugodtan odatehetjük a friss újsághírt, miszerint

az exjobbikos Jakab Péter az egykori Gyurcsány-párt, azaz a DK jelöltjeként indul az áprilisi választáson. Az a Jakab, aki 2010 előtt mindegyiknél ocsmányabbul tolta a gyűlölködést, mintha csak felkérésre tette volna. Azt harsogta, hogy a borsodi romákat „közrendvédelmi” gettóba záratja, és még az iskolából is kitiltatják a cigányságot, mert „a meggyszedéshez nem kell megtanulni olvasni”.

Gyurcsány közben „én is cigány vagyok” táblával a nyakában tolta a színdarabot. Jakab az elmúlt években ismét a DK kedvére tett, hiszen végtelenül aljas módon célba vette a külhonba szakadt magyarságot. Éppen ez a magyarellenes uszítás folyik a DK kloákáiból is. (Apropó, mikor születik meg végre a „lex Jakab”, a határon túli testvéreink elleni gyűlöletkeltést, a lerománozást, -szlovákozást szigorúan büntető Btk.-módosítás?!)

Jó kérdés, hogy a parizerzabáló kisnyilas DK-s színvallása miként függ össze a Zelenszkij-banda fenyegetőzéseivel. Nagyon is összefügg! Bár Gyurcsány még „csak” egy polgárháború kirobbantásával próbálkozott, most pedig nyílt ukrán beavatkozás, külső támadás zajlik a nemzeti kormányzás ellen, a kollaboránsok játszmája és eszköztára mégis igen hasonló.

Például idővel a régi Tisza Párt, azaz a Jobbik is megtelt mindenre kapható szélhámosokkal, bűnözőkkel, prostituáltakkal, pornósokkal, s úgy tűnik, a legújabb kiadású nárcisz is csak ebből a körből tud talpasokat keríteni. A motivációk is ugyanazok: hamis zászlós művelettel, nemzeti szólamokkal, korrupcióellenes harc ígéretével megmalmozni az arra kaphatókat, aztán teret engedni a megbízóknak.

Utóbbiak, mint Dobrev Klára bungyurfizurája Jakab válláról, most Magyar Péter mögül is egyre inkább kitüremkednek. A régi szoclib őskövületek mellett egyre több globalista deszantos tűnik fel a Tisza Pártban, legújabban a kifordított Robin Hood, azaz a magyar Jockey Ewing és a BlackRock két kiemelt ügynöke, Kármán András és Orbán Anita.

Megkezdődött tehát a megszállás előkészítése. Nem lehet véletlen, hogy épp annak a BlackRock befektetési alapnak az emberei lepték el a Tisza Pártot, amelyik „pro bono”, azaz puszira megírta Ursula von der Leyennek Ukrajna 800 milliárd dolláros újjáépítési programját, amihez (ukrán igényként) egy 700 milliárdos felfegyverzési terv társul.
Még mielőtt a brutális BlackRock-féle terveket megszellőztette volna a Politico, Bóka János miniszter jelentéséből kiderült, hogy

máris 9 milliárd euró kinyögésére nyújtott be igényt Brüsszel a következő magyar kormánynak, melyet Ukrajnába kellene utalni. Ez utóbbi része annak a közös uniós hitelfelvételnek, melyhez – egyelőre – rajtunk kívül Szlovákia és Csehország sem volt hajlandó csatlakozni. A pontosság kedvéért: a jelentés szerint az unió eddig majdnem 200 milliárd eurót adott Ukrajnának (közel háromszor annyit, mint Magyarországnak 2004 óta összesen!).

A brüsszeli vezetők beszélnek a további 800 milliárd eurós tervekről, ehhez társul a 500 milliárd eurós ukrán katonai igény. Eközben a BlackRock által írt tervben „csak” 800 milliárd dollárt, azaz 675 milliárd eurót adnának az ukránoknak az uniós tagállamok és (kisebb részben) más nemzetközi alapok. A lényeg, hogy röpködnek az euró-százmilliárdok, s lassan úgy jár Európa, mint Magyarország 1918-ban: mindenét széthordják a sáskahadak.

Kedvenc lelőhelyemen, a Honterus Antikváriumban nyomták a kezembe Jankovics Marcell Húsz esztendő Pozsonyban című művét. Igen, a remek hazafi és kiváló rajzfilmrendező-kultúrpolitikus nagyapjáról van szó, mert az alma ezúttal sem esett messze a fájától. Az idősebb Jankovics híres hegymászó, országgyűlési képviselő és városi elöljáró volt Pozsonyban, így közvetlen tapasztalatai alapján írta meg a cseh betörés és megszállás borzalmas krónikáját, a Benes–Masaryk-féle protonáci, fajgyűlölő haramia rémtetteit. Azt, hogy a büszke magyar koronázóváros polgárságát és a kis lélekszámú tót közösségét hogyan igázták le, terrorizálták és fordították ki önmagából a betolakodók. Akik az elején el sem akarták hinni, hogy valóban a Cseh-Szlovenszkó nevű műállam ölébe hullik majd Pozsony is, csak bepróbálkoztak, s az akkori Magyar Péter, azaz Károlyi Mihály csürhéje miatt sikerrel jártak.

Jankovics személyes találkozásuk alapján leírja, hogy

a kezdetben Wilsonovo Mesto, azaz Wilsonváros névre keresztelt szerzemény élére kinevezett olasz antantparancsnok, Riccardo Barreca ezredes undorodva szemlélte, amint 1919 januárjában bevonultak a cseh hordák, mindössze pár ezren, miközben Károlyiék épp hazazavarták a milliós magyar ajkú haderőt.

„Csak tizenöt évvel később értettem meg teljesen, hogy jogtalan volt az invázió. […] Pozsony megszállása csak afféle foglalási kísérlet volt, ahogy a rossz szomszéd elszántja a barázdát… hátha nem veszik észre, hátha jog lesz a bitorlásból” – írja Jankovics Pozsony tragédiájáról. S tényleg, mi minden lett volna menthető, mennyivel nagyobb és erősebb volna most Magyarország, ha a drámai pillanatban nem Károlyik és Kun Bélák igazgatják!

Ezt kell jól az eszünkbe vésnünk, mielőtt a mostani, a száz évvel ezelőttihez hasonló, tragikus korszakban teret engedünk az Orseolo, Jakab, Márki-Zay vagy Magyar Pétereknek!