Széles szövetség a magyar úton

Vélemény

Széles szövetség a magyar úton

A TUDATOS POLGÁR – A Mammon Birodalom csicskáit az orbánizmus mögötti teljes összefogás tudja legyőzni.

Huth Gergely

orbán viktor brüsszel Kövér László Magyar út magyar péter lázár jános országgyűlés fidesz 2026. 01. 14. 4:40

A múlt szombati Fidesz-kongresszus egyik legerősebb kijelentését (ezúttal is) Kövér László fogalmazta meg:

Nem akarunk egy Mammon Birodalom uzsoracsapdába vetett, önazonosságuktól, öntudatuktól és szabadságuktól megfosztott alattvalói lenni, akiket esetleg egy Brüsszelből parancsnokolt kozák hordával látnak jónak féken tartani. Nem akarunk mást, mint amit Luxemburg állami címerének jelmondata így fogalmaz meg: azok akarunk maradni, akik vagyunk.

Az Országgyűlés elnökének mondatait akár kampányszlogenként is használhatná a Fidesz – ha már az eredetit megpróbálta elcsenni a birodalmi selyemmajom. Kövér László mellesleg őt is kielemezte, „Peter Magyart”, aki önként vállalta a csicskaságot azzal, hogy a „brüsszeli korrupt, háborús maffia magyarországi ügynöklerakatának élére állt”. Apropó, az Ellenpont.hu kiszúrta, hogy Magyar Péter ukrajnai „testvére”, a Tisza Párt kárpátaljai fő pártfogója, azaz Tseber Roland valóban ukrán ügynök, hiszen az ukrán katonai hírszerzés vezetőjéről mint az önnön „menedzseréről” beszélt egy interjúban. Kell még valamit mondanom, Ildikó? – hogy egy klasszikust idézzek. Ügynököt tolláról…

A házelnök e kemény, a baloldalból rögtön hisztérikus rohamot kiváltó mondatait és Lázár János fontos megállapításait követően (továbbra is „a polgárok Magyarországát építjük, számunkra ez nem politikai termék, hanem hit és meggyőződés”, illetve „minden magyarból lehet magabíró ember, aki nem szolgája senkinek sem”, s feladatunk „kiállni az emberek elé, beleállni a vitákba, mert vannak válaszaink”)

Orbán Viktor is a nemzeti keménymag számára kiemelten fontos üzenetre építette beszédét. A Fidesz immár hivatalos, tízszeres miniszterelnök-jelöltje ugyanis kifejtette: „A magyar út melletti erős érvünk, hogy a másik zsákutca. De a legfőbb érvünk az, hogy a magyar út jó út. Olyasmiket érhetünk el rajta, amikről mások legfeljebb ábrándozhatnak.”

Fontos szavak ezek, hiszen a Szabó Dezső, Németh László, Kodolányi János, Csoóri Sándor, Csurka István és más nagyjaink által formált eszmét, azaz a magyar út vízióját Orbán Viktor ültette át a gyakorlatba. Ennek az eszmének, az idegen befolyástól mentes Magyarország programjának a folytatása vagy elvetése az áprilisi választás legfontosabb, eldöntendő kérdése. Azaz becsicskulunk mi is a liberális nyomulásnak, vagy merünk hazafiak lenni?

A nemzeti keménymag számára persze evidens a válasz minderre, de a folyamatosan változó közhangulatban nagyon is fontos nyomatékosítanunk, hogy mire megy ki a játék. Az elmúlt hetekben jelentősen megváltoztak az erőviszonyok. Például

a Hann Endre-féle Medián keserűen megállapította, hogy „eltűnt Magyar Péter előnye”. De még Kéri László is (aki Radnai Márk szerint a „legelső tiszás”) bevallotta a minap a Klubrádióban, hogy „halálra neveti magát”, amikor egyes kollégái becsléseit olvassa – itt alighanem a Brüsszel által pénzelt 21 Kutatóközpont decemberi, 17 százalékos Tisza-előnyt jelző „felmérésére” utalt.

A tiszás alapember szerint valójában az utolsó pillanatig kiváró bizonytalan szavazók fogják eldönteni a választást. Ez választókerületenként mindössze száz embert is jelenthet. S Kérinek ebben – kivételesen – totál igaza van.

A verseny tehát ismét nyílt lett, hiszen szinte senki nem hiszi már el a Tiszáról, hogy bármiben is más lenne, mint a baloldali összefogás eddigi, szintén külföldről pénzelt kísérletei. Hogy a Tisza minden mérvadó felmérés szerint elvesztette az előnyét, az leginkább a természet törvényeinek tudható be. A leleplezések és önlelepleződések következtében apránként minden a helyére került, s kiderült, hogy Magyar Péter formációjának nemhogy a nemzethez, de a nemzeti minimumhoz sincs köze.

Nem véletlen, hogy mindeközben a kormánypártok részéről szükséges volt megerősíteni a nemzeti ügyek iránti elkötelezettséget – ezt láthattuk a kongresszusi beszédekben. E témánál érdemes egy pillantást vetni a Nézőpont Intézet legfrissebb felmérésére, amelyben

immár biztos, hét százalékpontos előnyt mutatnak a Fidesznek a pártlistás szavazatoknál. Ugyanakkor kiderült, hogy jelen állás szerint csak egy kisebb erő, a Mi Hazánk jutna be az új Országgyűlésbe, hat százalékponttal, s az óbolsevik Dobrev-párt biztos kieső, de a többi felmérésből látszik, hogy továbbra is nagyon jelentős a bizonytalanok aránya,

akik a pártlistás erőviszonyok dacára végül eldönthetik az egész választást, hiszen hiába a Fidesz-előny, ha a billegő, egyéni körzetekben rendre a tiszások javára dőlne el a mérkőzés.

Ezért is különösen érdekes, hogy miként viselkednek majd a Mi Hazánk szavazói? A radikális párt lassú erősödéséből levonható az a következtetés, hogy nemcsak a Fideszhez, de Toroczkai László alakulatához is visszatérnek lassacskán az elcsángált szavazók. Talán épp azok, akik kezdetben bedőltek Magyar Péter bülbül énekének és piros-fehér-zöld mázának. Most az a kérdés, hogy ezek a hajlongó mihazánkosok végül odaadják-e az egyik szavazatukat a Fidesznek, vagy az esélytelen jelöltjükre leadott, elvesztegetett vokssal – akarva, akaratlanul – a brüsszeli párt előretörését segítik a sorsdöntő megméretésen?

Idevágó axióma, hogy még a balos felmérésekben is jóval többen tartják alkalmas miniszterelnöknek Orbán Viktort, mint Magyar Pétert. Így tehát azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a bizonytalankodók jó részének nem Orbán Viktorral vagy a teljesítményével van problémája.

Hatványozottan jelentkezik e probléma a fővárosban, ahol – bár továbbra is a Fidesz a legerősebb párt – szövetségesek híján a legtöbb egyéni körzetben elbukhatnak a jelöltjei. Óvakodnék a sommás állásfoglalástól, de azért jól látszik, hogy

a magyar emberek többsége fontosnak tartja a nemzeti identitást, érzi a magyar út sikerét és jelentőségét, mégis sokan készek sárga lapot mutatni a kormánypártoknak.

A hátralévő három hónap legfőbb feladata tehát a szövetség helyreállítása, azaz a biztos, akár a Fidesz–KDNP-n túlmutató többség megteremtése az „orbánizmus” (itthon és a világban is sikeres) programja mögé. Miként Lázár János utalt rá, a 2003-ban felvett Magyar Polgári Szövetség kiterjesztés, vagy a 2010-ben a kétharmados Fidesz–KDNP-többség által elfogadott Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata nem lehet pusztán politikai termék, hiszen ezek mögött annak idején valódi társadalmi mozgás, valódi elkötelezettség és valódi politikai alkuk álltak. Hogy mást ne mondjak, Csurka István, Lezsák Sándor vagy éppen a Turi-Kovács Béla-féle Kisgazdapárt önként adta fel önállóságát a szövetség sikere érdekében és az egykori Jobbik-szavazók és aktivisták többsége is a Fideszhez pártolt át.

A mai kiélezett helyzetben e széles szövetség volna képes legyőzni a „Mammon Birodalom csicskáit”. E szövetség újrateremtéséhez viszont további, kétirányú gesztusok szükségesek. A fővárosban a Demszky–Karácsony-féle nihilizmussal szemben lehetne széles szövetséget alkotni, országosan pedig a magyar út, a nemzeti elkötelezettség, a béke, a biztonság és a normalitás oldalán. Tehát

valódi, széles összefogást kell elérni egy olyan kormányzás ígéretével, amely a gyakorlatban is képes bevonni a közhatalom gyakorlásába a két kormányzópárt hierarchiájához nem tartozó, de a miniszterelnök programja iránt elkötelezett társadalmi szereplőket.

Miként Lázár János mondta, „unokáink is nyögni fogják a választásunkat, vagy áldani a nevünket!” Fel kell nőni tehát a feladathoz! Odafent és idelent egyaránt.