Nagy hiba volna előre inni a medve bőrére, de azért azt bátran kijelenthetjük, hogy visszatért a nemzeti-kormánypárti tábor jókedve, magabiztossága és az a bizonyos morális, erkölcsi fölény, az igazságunkba vetett hit ereje ismét nálunk van. Jól jelzi mindezt, hogy
a digitális polgári körök háborúellenes gyűléseit töretlen érdeklődés övezi és fergeteges hangulat jellemzi. A lefoglalt sportcsarnokok többször kicsinek bizonyultak, több helyszínen sokan lecsúsztak a regisztrációról.
Még a DPK-k júliusi, tusnádfürdői életre hívása után mondta el Nagy János, a régi-új polgári közösség főkoordinátora, hogy „egy olyan mozgalmat hívtunk életre, amely a rombolás, trollkodás, sértegetés helyett az építés, az alkotás és a hazaszeretet elvét, kultúráját képviseli. Szeretnénk helyet és platformot adni ahhoz, hogy az így gondolkodó emberek összegyűlhessenek”.
A Fidesz amúgy is lendületes rendezvényeihez mérten remek újításokkal álltak elő a szervezők: a lüktető, magabiztos előadások előtt és után megnyitják a küzdőteret, amely a korábban a Tranzit fesztiválokon bevezetett „gondolatexpó” mintájára a közösségek és mondanivalók kiállításával egészült ki. Így a standok előtt és mögött nagy összetartás bontakozik ki, a nagyközönség aktív részvételével. Tehát a digitális polgári körök hamar analóg, azaz hús-vér lábat növesztettek, hiszen a közösségi médiában szerveződő mozgalom gyorsan valós élménnyé vált.
Talán a józanabb ellenzékiek is elismerik, hogy mindezek élén
Orbán Viktor rég nem látott teljesítményt nyújt: szinte hihetetlen munkabírással és a régi elszántsággal veti bele magát a miniszterelnök ezekbe a közösségi és kampányeseményekbe, sokszor valósággal brillírozik a mondanivalót illetően, és rétori képességei is csúcsformát jeleznek.
Nehéz lenne olyan példát hozni, aki lassan húszévnyi kormányzás és még másfél évtizednyi aktív politizálás után képes erre.
Mindeközben Manfred Weber és Ursula von der Leyen nagy reménysége egyre hervadtabb produkciót ad elő. Mint utánzóművész is gyatra – már az első, győri ellengyűlésén végtelenül sablonos volt, uszított és hőzöngött, ráadásul valamilyen tudatmódosító vegyület is terhelhette a zaklatott lényét. Később a nem túl számos közönsége teljesen elfogyott, már Kecskeméten többen voltak a fák a Deák Dani-féle drónfotón, mint az érdeklődők, a szegedi szétcsúszott produkcióval pedig be is adta a kulcsot a kölcsönzői messiás.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!