Most újra próbálkozik, ellen-évértékelővel, de azt kijelenthetjük, hogy 

Persze attól még az emberek egy részében ott fortyogó indulat, a fásultság, a kibillenthetetlen meggyőződés, a minden csalódás ellenére meglévő messiásvárás okozhat meglepetést áprilisban. Nehéz volna vitatkozni Hollik István KDNP-s képviselőnek a baloldali sajtóban körbehurcolt dombóvári szavaival, miszerint „egyházias” körökben is van elbizonytalanodás, „sokan, akik 2022-ben bennünket támogattak, most nem”. Úgy vélekedett, azokat az elbizonytalanodott szavazókat kell megkeresni, akik világnézeti alapon voksolnak, és a kereszténységből vezetik le pártválasztásukat. Kár e szavakon megrökönyödni, hiszen nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök, a Fidesz és a polgári-nemzeti közösség az elmúlt fél-egy évben megtapasztalt, hihetetlenül sodró lendülete nem tud mindenkit meggyőzni. A komolyan vehető közvélemény-kutatásokból az szűrhető le, hogy a szokásosnál nagyobb a bizonytalanok tábora, ugyanakkor ők jó eséllyel még visszatérhetnek a józan, kockázatmentes döntéshez és a folytatásra szavazhatnak.

Ám írásom lényege, hogy valami megmozdult: 

Ráadásul a DPK-k helyi és speciális ügyek menti, alulról is építkező megszervezése azt is jelenti, hogy ezek a polgárok a saját lokálpatrióta témáikat, eddig esetleg kevesebb figyelmet kapott programjaikat belevihetik a közös küzdelembe. Tehát végre ismét kétirányú a jobboldali politikai tér: aki részt vesz benne, érezheti, hogy nem biodíszletként, hanem fontos építőelemként tekintenek rá.

Hogy egy saját témával koptathassam a Magyar Nemzet hasábjait: ilyen kezdeményezés a mi digitális polgári körünk, a Magyar Út DPK is, amely a széles nemzeti blokkon belül a népi politikai irányzat ápolására, újrafogalmazására jött létre, Németh László, Szabó Dezső, Kodolányi János, Csoóri Sándor, Csurka István és Orbán Viktor gondolatait követve. Már háromezren vagyunk, várjuk a Tisztelt Olvasókat!

A DPK-k mozgalmának máris közel százezer tagja van, s az még sokkal többeket szólít és mozgat meg a megszervezett eseményeken, a számtalan Facebook-csoporton és felhíváson keresztül. 

Megint csak az elhamarkodott következtetéseket mellőzve, de azért idecsatolom Balmazújváros esetét, ahol a Tisza Párt apait-anyait beleadott (ezúttal ez a vezér mellett Kapitány István és Orbán Anita mint Wunderwaffe bevetését jelentette) a sima önkormányzati képviselői időközi kampányba, és mégis elbukta az ellenzék az egyfős többségét. A helyiek két éve még a csodaárusokra voksoltak, most meg elegük lett abból, hogy az elnyert bizalmat kizárólag a fideszes polgármester fuvoláztatására használták fel. Nem mellesleg itt is ugyanaz történt, mint mindenhol máshol: a 2024-es önkormányzati választás párás tekintetű mélyciviljei rögtön levetették színes maskarájukat, és ők lettek Balmazújvárosban is a Tisza Párt. Véletlenek és csodák nincsenek.

Még rengeteg tartalék van ebben a kampányban, mely immár az ingadozó réteg kegyeiért zajlik. Az erőviszonyok láthatóan kiegyenlítettek, így a billegő egyéni körzetek egész sorában akár pár száz polgár dönthet április 12-én ország-világ sorsáról.

Optimizmusra ad okot, hogy 

Hogy lefordítsuk, bár nemigen szükséges: a híres demokraták végérvényesen el akarják takarítani Magyarországról a reményeik szerint ellenzékbe szoruló patrióta-nemzeti struktúrát. Írogatnak is erről sokat, hiszen a közmédia, a bíróságok, az Alkotmánybíróság, a tisztviselői kar és – ha jól értjük Tarrt – például az olyan civil közéleti szerveződések, mint a digitális polgári körök elpusztítására, felmorzsolására készülnek. Nincs ebben semmi új: Ukrajnában a Majdan-puccs után megcsinálták már ezt: a nemzeti kisebbségeket, az ellenzékieket, a belső kritikusokat valóban megfélemlítették, elüldözték, bebörtönözték vagy éppen likvidálták.

Ezek a bolsevista gondolatok nyilvánva­lóan hatnak a bizonytalankodókra. Mint ahogy az olyan esetek is, mint Magyar Péter legközelebbi harcostársának, Radnai Márknak a botránya, aki a Magyar Nemzet oknyomozó cikke szerint egy háromszázmillió forintos adócsalásos-cégfantomizálásos ügyben érintett vastagon. Ők volnának az antikorrupció és a tiszta kezek pártja?

Talán az is nyom a latba valamit, hogy 

Persze minek is toltak volna több energiát bele, hiszen Bokros Lajos elvtársaival a múlt nyáron már megírták a valódit.

Egyszóval a Tisza Párt varázsa a brutális külföldi hátszél ellenére megkopni látszik, miközben a nemzeti tábor összetartásból és önvédelmi reflexből jelesre vizsgázott.

Még két hónap kemény menet vár ránk Magyarországért! Kössük fel azokat a DPK-sálakat!