Nos, amennyiben valakinek hiányzott még egy adag agyrém az eddigiek mellé, az megkapta. Nesze sánta, itt egy púp. De mielőtt belevágnánk a közepébe, jöjjön valami jó is, vigyázó szemünket vessük Kazincbarcikára. Amúgy is vetettük, mivel a múlt héten a Kazincbarcelona kétszer is összecsapott a Zöld Sasokkal, és először hősies küzdelemben kis híján hatalmas meglepetést okozott, majd pár nappal később összeomlott. Ezután következett a barcikai időközi választás, amelynek kapcsán az úgynevezett baloldal figyelmen kívül hagyta Orbán Viktor ajánlását, hogy tudniillik először ejtsük el a medvét, utána kezdjünk el tárgyalni a szűccsel. Ittak hát előre a jószág bőrére mint a kefekötő, most meg lehet magyarázkodni, hogy alacsony volt a részvétel, a szekta tulajdonképpen nem is indult, meg a többi hülyeség.
A valóságban az történt ugyanis, hogy a hagyományosan baloldali fellegvárban a fideszes jelölt győzedelmeskedett, míg a lízingelt párt támogatottja a harmadik helyre futott be. Egy olyan helyen esett meg az eset, ahol az elmúlt tizenhat évben a Fidesznek nem sok babér termett.
Hogy mi történt Barcikán, immár másodszor egy időközin, azt majd kielemzik az elemzők, én csak leírom, hogy mire gondolok.
Szóval, szerintem az van, hogy a barcikaiak nem hülyék. Lehet, hogy sokan közülük baloldalinak vallják magukat, de semmi esetre sem kretének, pláne nem agyhalottak ugye, ahogyan a Diákhitel Központ volt vezérigazgatója szereti nevezni a fátyolos tekintetű híveit. És egyszerűen összerakták a dolgokat. Rájöttek, hogy Magyarországon már jó ideje a Fidesz képviseli a tradicionális baloldali értékeket. Is. Itt jegyzem meg szögletesben, hogy a hazai baloldal történelmi bűnt, mi több, hibát követett el azzal, hogy nem Schiffer Andrásba vetette a bizalmát, hanem önsorsrontó módon az időről időre felbukkanó szélfúttákba, akik ráadásul a multinacionális nagytőke érdekeit képviselik a melósoké helyett. Ide vezet az elvakult, gázpisztolyos, láncfűrészes, vigyorgó fejes, akasztani vágyó gyűlölet és hogy az egyedüli koncepció az, hogy vesszen Orbán, a többit majd meglátjuk. Zárójel bezárva.
Aztán a közelmúlt eseményeit összeragasztva valószínűleg rádöbbentek arra is, hogy mindannyian jobban járunk, ha egy államférfiúi erényeket csillogtató kormányos áll a rúdnál, mintha egy sértett eszelős tenné ugyanezt, háta mögött a részvényesekkel, az öntökönlövőkkel és egy olyan ország vezetésével, amelyik éppen most készül végképp kiírni magát az Európa-széli civilizációból.
Is. És ennyi most elég is volt. És valószínűleg elég is lesz, tekintve, hogy lehet reménykedni az alacsony részvételi arányban, ám a pártpreferenciák nagyobb voksarány mellett sem szoktak változni. Így megy ez. De hogy egy Gulyás Gergely-i észrevétellel éljek inkább: „Aligha bízhat józan ésszel bárki abban, hogy aki most elment és a Fideszre szavazott, az öt hét múlva nem így tesz.” Attól függetlenül, hogy mire hallgat, a szívére, az eszére vagy a zsebére.




























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!