De ha már civilizáció. Orbán Viktor megszólalásaiban jó ideje civilizációs kérdéseket feszeget, ahogyan az egy széles látókörű politikushoz illik, ilyenért sírnak a népek Ausztriától Németországon át Franciaországig. Elképzelném ebben a szerepkörben a szektavezető urat, de nem megy, mert megfelelő képességek híján a feltételezés a fantasybe oltott sci-fi tartományába tartozik. Ezek a civilizációs kérdések rendre felmerülnek az egyre elszántabb háborúellenes DPK-nagygyűléseken is. Legutóbb, Debrecenben, ahol a kálvinista kérdezők brillíroztak, a legfeltűnőbb kérdező Orbán Viktor „állapota” felől érdeklődött.
Orbán humora legendás, épít is rá rendesen, de hogy egy bereményis-Cseh Tamás-os fordulattal éljek, „az azért mégiscsak meghökkentő”, hogy miután életveszélyesen megfenyegetik, mennyire vicces és laza, ugyanakkor erőt és magabiztosságot sugároz a zűrzavar kellős közepén. Amire égető szükség is van, miután barátságtalanék ezúttal ugyan nem robbantottak (bár ki tudja), csupán elzárták a csapot, amivel veszélyeztetik két szuverén uniós ország energiaellátását, megfenyegetik Magyarország miniszterelnökét, zsákokról hörögnek, amelyekbe magyar férfiakat gyömöszölnének és folytathatnánk mindazt, amivel a kommentelő szektatagok mélységesen egyetértenek, a végtelenségig.
A vodkagőzös harmadik vonalbelieket hagyjuk, de amikor ez a szöveg eléri a legfelső állami vezetést, akkor bízvást beszélhetünk (ismét) maffiaállamról.
Ezt a kidobóember-tempót ismerjük a kilencvenes évekből, ez ment a budapesti éjszakában egészen Pintér Sándor megjelenéséig. És köszönjük szépen, de ebből sem kérünk soha többé. Mert ez egy másik „civilizáció”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!