Egyszerre megdöbbentő és megható jelenetek játszódtak le a futballstadionokban a pénteken játszott mérkőzéseken Európa katolikus országaiban, illetve régióiban. A játékvezető a találkozók negyvenedik percében mindenütt szünetet rendelt el, a játékosok térdre ereszkedtek, a lelátó elnémult, a hangszórókból szózat hangzott fel: „Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged.” Amire az egybegyűltek, játékosok, edzők, stábtagok, hivatalos személyek, rendezők, biztonságiak, szurkolók uniszónóban felelték: „Mert szent kereszted által megváltottad a világot.”
Utána a meccsek, a kezdő sípszó sorrendjében minden helyszínre jutott egy-egy stáció, amit ugyancsak a hangszóró közvetített, de feljegyezték például, hogy Nápolyban az egyik püspök személyesen a VIP-páholyból mondta az adott állomás szövegét. Ezt követte a Stabat mater megfelelő strófája – Magyarországon kivételként a fájdalmasan gyönyörű keresztúti katolikus népének –, utána az egybegyűltek – a közérthetőség kedvéért mondjuk így: a hívek – közösen elimádkoztak egy Üdvöz légy, Máriát. A szünetet végül a liturgiának megfelelően könyörgés zárta le: „Könyörülj rajtunk, Uram!” Amire a közönség a könyörgés megismétlésével felelt: „Könyörülj rajtunk”; amihez megint csak magyar sajátosságként hozzátették: „És a megholt hívek lelkein a tisztítótűzben.”
A protestánsok is türelemmel viseltettek a szünet iránt, a vallásszabadság és a tolerancia jegyében a vegyes felekezetű országok protestáns régióiban a tévécsatornák a FIFA sajnálatos módon már-már feledésbe merült – pedig politikai felhangoktól mentes – fair-play reklámját sugározták.
A szünet a sok évszázados keresztény hagyomány alapján úgy két percen át tartott, sehol sem haladta meg a három percet, amit az előzetes egyeztetés alapján az UEFA is elfogadhatónak tartott. A „Via Crucis break” általános véleményként nem befolyásolta érdemben a játék menetét, az eredményességet, ha a játékhelyzet úgy kívánta meg, a játékvezető rugalmasan kezelhette, előre hozhatta, netán elhalaszthatta azt néhány perccel. Mi több, a mérkőzések után a futballisták úgy nyilatkoztak, hogy a felemelő közjáték, ahogy mondani szokás, pozitív energiával töltötte el és sportszerű játékra inspirálta őket. A futball statisztikáival foglalkozó szakportálok ki is mutatták, a szünet mintha megtisztulást hozott volna el, a találkozók második félidejében a hibahatáron túl, kimutathatóan nem csupán szabálytalanságból jegyeztek fel kevesebbet, a csapatok és a játékosok a szimulálás és időhúzás általánosan kárhoztatott gyakorlatával is ritkábban éltek.
A fenti esemény természetesen a képzelet szülötte. Európa futballstadionjaiban véletlenül sem emlékeznek meg Krisztusról, a keresztútról, húsvétra a klubok legfeljebb jó marketingfogásként vegán streetfooddal készülnek. Két évezreddel Krisztus születése után Európa futballstadionjaiban a ramadánt ünneplik.
Nemcsak Franciaországban – kezdenénk bele a kiáltó példa okán, de a magát hivatalosan még tartó francia szekularizáció jegyében ott éppen nem. Ahogy egyelőre az egykor katolikus mediterrán országokban, így Olaszországban és Spanyolországban sem. Angliában, Németországban, Belgiumban, Hollandiában és – miként egy hete a Puskás Akadémia–Nyíregyháza NB I-es mérkőzésen láthattuk és tapasztaltuk – Magyarországon viszont immár engedélyezett a „ramadan break”, helyesebb és pontosabb meghatározásként az iftárszünet. A tárgyszerűség kedvéért illik úgy fogalmazni, hogy engedélyezett, mert automatikusan persze nem tartanak szünetet, csak akkor, amennyiben valamelyik csapat érintett játékos okán előzetesen igényli azt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!