Olasz technikával védtük a maradék Magyarországot

Belegondoltunk már valaha, hogy milyen hatalmas erőfeszítés volt megépíteni, megerősíteni, áttervezni egy magyar végvárat azokban az időkben, amikor a török, a kor legfenyegetőbb idegen hatalma abban látta lételemét, hogy területeket hasítson ki Európából? Vagy hogy milyen lehetett egyáltalán megtervezni ezen erősségek hálózatát a maradék országban? Erre a gigászi munkára világít rá a Magyar várak a török korban – Giulio Turcho és várépítésztársainak várfelmérései az 1560–1580-as évekből című hiánypótló és igen gazdagon illusztrált kötet, ami a Magyar Nemzeti Levéltár gondozásában látott napvilágot.

Magyar várak a török korban Fotó: Lantos Zsuzsanna/Magyar Nemzeti Levéltár

„Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” – Balassi Bálint e sorai érzékletesen tükrözik a kort, amiben a küzdelem mindennapos volt. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) igazgatója rá is mutat előszavában, hogy Mohács után a magyar–oszmán határvidék végvárai váltak a közép-európai haderők és államérdekek metszéspontjává. Vagyis: elképesztően fontos volt a magyar végvárrendszer európai szempontból, ezért e könyvet nem ártana lefordítani angolra is, hogy a minket ma olyannyira lenéző Nyugaton legyen némi fogalmuk arról, milyen áldozatokat hoztunk értük is.

Végvárak monumentális albuma. Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár/Lantos Zsuzsanna

Arról a korról beszélünk, amikor a muszlim áradat mellett a tűzfegyverek fokozódó ereje is hatalmas veszélyt jelentett. Ekkor tűntek fel a színen Habsburg-házi I. Miksa magyar király (1564–1576) megbízásából az olyan jeles olasz hadmérnökmesterek, mint Giulio Turcho, aki akkoriban számos magyar várat mért fel embereivel. A Domokos György, Pálffy Géza és Schmidt Anikó szerkesztette kötet – olyan történészekkel együttműködve, mint Horváth Richárd és Tomka Gábor – bevezet bennünket ebbe a korszakba, amikor a várvizsgálatok kulcsfontosságúak voltak. Domokos tanulmányában rámutat, hogy 

akkoriban egyedül az olasz szakemberek tudtak olyan várakat konstruálni, amelyek képesek voltak szembeszállni a rendkívül megerősödött tüzérséggel. 

Gondoljunk csak bele, ekkoriban kezdték alkalmazni idehaza az olaszbástyákat, más néven fülesbástyákat, amelyek számos várunk arculatát ma is meghatározzák.

Várak. Kőnig Frigyes rajzai a Kárpát-medence erődítményeiről címmel kiállítás is nyílt a Nemzeti Levéltárban. Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár

A még csak a budavári levéltári palotában beszerezhető kötet nemcsak az olvasmányos tanulmányok és a várakat sorra vevő átfogó leírások miatt érdekes, de számos illusztráció is rejtőzik benne. Mindenekelőtt Giulio Turcho alaprajzaiban is gyönyörködhetünk az album lapjain, ráadásul az olasz mester látképeket is készített olyan várainkról, mint Csobánc, Sümeg, Rezi, Szigliget vagy Pannonhalma. De nem lenne teljes a képi anyag Turcho kortársainak illusztrációi nélkül, így Pietro Ferraboscho, Carlo Theti, Hans Arkonat és a híres Baldigara testvérpár tervei, alaprajzai is feltűnnek. 

Nicolo Angielinitől egy nagy méretű színezett rajz is szerepel a kötetben Szatmár 1565. évi ostromáról.

A Mohács 500 projektben megjelent mű értékét növeli, hogy Turcho alaprajzait Kőnig Frigyes Munkácsy-díjas magyar festő- és grafikusművész kelti életre előttünk, aki várainkat immár lassan hatvan éve fáradhatatlanul rajzolja, rekonstruálja.