A Valentich-rejtély: máig nincs magyarázat a történelem leghátborzongatóbb eltűnési ügyére

1978. október 21-ének késő délutánján a repüléshez mindenben kedvező meteorológiai viszonyok között, derült, napos időben, kiváló látótávolság mellett és enyhe szélben emelkedett a magasba a dél-ausztráliai Moorabbin repülőtér betonjáról egy fiatal helyi pilóta, Frederick Valentich Cessna 182-es típusú egymotoros túragépe. Az eseménytelennek ígérkező repülés azonban rémálomba fordult: a Valentich-rejtély néven elhíresült incidens a XX. század mind a mai napig egyik legrejtélyesebb eltűnési eseteként vonult be Ausztrália és az aviatika történetébe is. A titokzatos hátterű incidens kivizsgálására komoly szakértői apparátust vetettek be az ausztrál hatóságok, de a több hónapig tartó hivatalos vizsgálatot mindenféle eredmény nélkül voltak kénytelenek lezárni. Azt, hogy mi történhetett Frederick Valentich gépével és magával a pilótával, még ma is sűrű homály fedi.

2026. 03. 10. 21:14
A hátborzongató Valentich-rejtélyre máig nincs elfogadott magyarázat Fotó: Metro
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A repüléstörténet egyik legellentmondásosabb és megoldatlan eltűnési ügyében eljáró repülésügyi szakértők ugyan nem találtak semmilyen objektív, elfogadható magyarázatot az incidens okára, az ufóhívőkkel ellentétben, akik szerint Frederick Valentich tisztázatlan hátterű tragédiája az egyik legeklatánsabb bizonyíték egy negyedik típusú találkozás megtörténtére.

A Valentich-rejtély máig megoldatlan esete a repüléstörténetnek
A Valentich-rejtély máig megoldatlan esete a repüléstörténetnek. Fotó: Meri Talk

1978. október 21-én délután az akkor húszéves Frederick Valentich a felszálláshoz készülődött a dél-ausztráliai Mororabbin repülőterén. Az általa leadott repülési terv szerint a Bass-szoros felett kijelölt irányvonalon repülve a King-szigeten landolt volna, majd onnan – saját előadása szerint – utasok felvétele után tért volna vissza Morabbin repterére ugyanezen az útvonalon. 

A horvát bevándorló családból származó Valentich már kamaszkora óta erősen vonzódott a repüléshez. 

Tizenhat éves korában tanulópilóta kisgépes képesítést szerzett, majd 1977 szeptemberében – az erre előírt vizsgák sikeres letétele után – megszerezte a magán repülőgép-vezetői szakszolgálati engedélyt is. 

Az ifjú Frederick Valentich egy Cessna előtt. Forrás: Wikimedia Commons

A fiatalembernek volt éjszakai repülési képesítése, de az ezzel kapcsolatos engedélye, illetve minősítése szerint csak jó meteorológiai körülmények között vezethetett repülőgépet éjszaka. 

Valentichnek az volt a nagy álma, hogy hivatásosként, kereskedelmi pilótaként dolgozhasson valamelyik nagy légitársaságnál.

A végzetessé vált napig, 1978. október 21-ig már 150 repült órával rendelkezett, amelynek nagy részét az igen megbízható és népszerű kisgépen, az amerikai gyártmányú, egymotoros, négyüléses, felsőszárnyas kialakítású Cessna–182-es típuson szerezte meg. 

Egy Cessna–182-es típusú túragép. Forrás: Wikimedia Commons

Miután leadta az irányításnak a repülési tervét, és elvégezte gépe külső, illetve a felszállás előtti kötelező ellenőrzését, a toronytól megkapta a felszállási engedélyt. A startengedély vétele után felszállóteljesítményre pörgette fel a gép motorját, majd helyi idő szerint 18 óra 19 perckor a magasba emelkedett. Emberi szem ekkor látta utoljára Valentich gyorsan távolodó és a kora esti égbolton egyre kisebb ponttá zsugorodó gépét.

 

Azt jelentette a pilóta, hogy egy rendkívül gyorsan mozgó objektum üldözi  

A repülés eseménytelennek ígérkezett; a meteorológiai viszonyok és a látótávolság is egyaránt kiváló volt aznap este A Cessna a megadott repülési magasság elérése után Victoria állam partvonalát követve érte el a Bass-szoros víztömege feletti légteret, a terv szerinti repülési irányvonalat követve. A szárazföldet az Otway-foknál hagyta el, innen délkeleti irányba fordulva állt rá az ausztrál kontinenst és a Tasmaniát elválasztó víztömeg, a Bass-szoros közepén fekvő King-szigethez vezető irányvonalra. A repülés 47. percében, 19:07-kor Valentich rádión bejelentkezett a melbourne-i körzeti légi irányításnál.

Valentich útvonala az eltűnés helyével. Forrás: Wikimedia Commons

 A rádióforgalmazás adatai szerint ekkor azt kérdezte az ügyeletes légi irányítótól, Steve Robey-től, hogy lát-e a radaron egy másik gépet FL 50-es magasságon. 

A repülési szakzsargonban az FL, azaz a Flight Level, vagyis a repülési szint a repülőgép lábban megadott magassága. Az FL 50 ennek megfelelően ötezer láb, vagyis 1524 méteres magasságot jelent. 

Robey a pilóta rádióhívásának nyugtázása után azt válaszolta, hogy a radarernyő szerint a légtér teljesen üres, és nem látható másik gép a Cessna irányvonalának körzetében. Néhány másodperccel később azonban Valentich ismét hívta az irányítást, és arról tájékoztatta Steve Robey-t, hogy egy azonosíthatatlan, igen nagy repülőeszközt lát, négy fényesen világító fényponttal. 

Robey rámeredt a radar képernyőjére, de azon továbbra is csak a Cessna helyzetét jelző, zöld színű ikon látszott, 

ezért ismételten azt válaszolta, hogy a radaradatok szerint nincs semmilyen más repülőgép Valentich közelében. 

Valentich gépe az Otway-foknál hagyta el a partvidéket és repült ki a nyílt tenger fölé. Fotó: Minbaud

A pilóta erre már jól hallható izgatottsággal azt válaszolta, hogy az ismeretlen repülő tárgy rendkívül nagy sebességgel és csak alig háromszáz méter magasságban húzott el felette. Steve Robey egyre zavarosabbnak ítélte a helyzetet, mert ő továbbra sem látott más repülőeszközt a radaron Valentich gépén kívül. Frederick Valentich rövidesen ismét bejelentkezett, és ekkor már nagyon ideges hangon arról tájékoztatta a szolgálatos légi irányítót, 

hogy a hatalmas repülő objektum kelet felől közeledve ismét roppant sebességgel áthúzott a gépe felett, veszélyes közelségben. 

Valentich, mivel nem tudta megállapítani, hogy milyen repülőeszközről lehet szó, hivatalosan is ufót, vagyis azonosítatlan repülő tárgyat jelentett a körzeti légi irányításnak. Robey azonban továbbra sem látott semmit, ezért megkérdezte Valantichtől, hogy milyen magasan repül. Valentich közölte, hogy a pillanatnyi repülési magassága FL 45 (1354 méter), és úgy tűnik, mintha az ismeretlen objektum üldözné.

                            Frederick Valentich egy archív fotón. Forrás: Australian Department of Transportation

 Azt is hozzátette, hogy nagyon gyors manővereket hajt végre, ami miatt nem lehet pontosan megfigyelni. Ezután hirtelen megszakadt a kapcsolat a földi irányítás és a Cessna között. Robey növekvő idegességgel próbált meg újra kapcsolatba lépni a pilótával, de csak egy-két feszült perc után hallotta meg ismét Valentich hangját a fejhallgatójában. Valentich ekkor részletesebb leírást adott az objektumról, azt állítva, hogy a tárgy fémesen csillog, zöld színű fények világítanak rajta, és a Cessna felett kering, de hirtelen megint félbeszakadt a kommunikáció a pilóta és az irányítás között. Az idegtépő csendet Valentich újabb bejelentkezése szakította félbe. 

A pilóta ekkor már szinte magánkívül volt az idegességtől, és a hangjából komoly félelem hallatszott. 

Közölte, hogy az ismeretlen objektum először eltűnt, majd délnyugati irányból újra felbukkant, nagy sebességgel közeledve a gépéhez. 

Valentich már az alkonyatban repült a tenger felett. Fotó: Headcount Coffee

Helyi idő szerint 19:12:09-kor a pilóta azt közölte, hogy kihagy a gép motorja, ezzel egyidejűleg ismét megszakadt a rádiókapcsolat. A földi irányítás pár másodperccel később hallotta utoljára Frederick Valentich hangját, amint felkiált: 

Ez lebeg, és nem repülőgép!

Rögtön ezután egy 17 másodpercig kitartó, erős, fémes csikorgásra emlékeztető hang hallatszott az ügyeletes irányító fejhallgatójában, aztán minden elnémult, és a Cessna is eltűnt a radar képernyőjéről.

 

Nyomtalanul eltűnt, semmire sem jutott a hivatalos hatósági vizsgálat

A melbourne-i repülésirányító központ vészjelzése alapján még aznap este nagy erők bevetésével elkezdődött a kutató-mentő akció az eltűnt gép és pilótája után. 

A kutatásban repülőgépek és hajók is részt vettek, mintegy ezer négyzetkilométeres területet fésülve át, minden eredmény nélkül. 

Annak ellenére, hogy a Cessna azonosítására szolgáló jeladó adataiból pontosan meghatározható volt a gép akkori tartózkodási helye, amikor megszakadt vele a rádióforgalmazás, a mentőegységek abban a körzetben semmi olyan nyomot, olajfoltot vagy roncsdarabokat sem találtak, ami azt valószínűsíthette volna, hogy a repülőgép a tengerbe zuhant.

Valentich egy hatalmas objektumról beszélt, ami vészesen megközelítette a gépét. Fotó: SoundCould

Mivel nem találtak semmilyen értékelhető nyomot, a keresést 1978. október 25-én leállították. 

Az eltűnés ügyében az Ausztrál Repülésbiztonsági Szervezet végzett vizsgálatot, de a hatóság számára csak a légi irányítás és a Cessna pilótája között lezajlott rádióforgalmazás felvételei álltak rendelkezésre, amiből nem tudták megállapítani a baleset, illetve az eltűnés konkrét okát. Az ausztrál Közlekedési Minisztérium által kiadott közlemény a hivatalos vizsgálat zárójelentése alapján csupán annyit közölt, hogy az eltűnés valószínűleg Valentich halálának eredményeképpen következett be. Öt évvel a rejtélyes eltűnés után egy motorövlapot mosott partra az óceán a Flinders-szigeten. A hatósági vizsgálat az alkatrészről annyit tudott megállapítani, hogy az egy olyan típusú repülőgépről származik, amit Frederick Valentich is repült, de a konkrét azonosság nem volt kétséget kizáró módon meghatározható. 

A Cessna a pilótájával együtt nyomtalanul eltűnt. Forrás: Wikimedia Commons

A szakértők azt is megjegyezték, hogy a motorövlap repülés közbeni leválása önmagában nem lehet oka a gép lezuhanásának. Arra sem találtak magyarázatot, hogy az alkatrész hogyan kerülhetett akkora távolságra – már amennyiben Valentich gépéből származott –, mint a Linders-sziget az eltűnés helyszínétől. 

Az eltűnés okára éppen ezért nem született objektív magyarázat, csak különféle hipotézisek, találgatások próbálták megfejteni a rejtélyt. 

Az egyik ilyen verzió szerint a pilóta öngyilkossági szándékkal vezette gépét a tengernek. Ezt azonban Frederick Valentich családja a leghatározottabban cáfolta, azt hangoztatva, hogy a fiuk kiegyensúlyozott személyiség volt, akinek sem depressziós gondjai, sem pedig magánéleti problémái nem voltak.

Felvetődött az öngyilkosság lehetősége is, de ezt többen is cáfolták. Forrás: Wikimedia Commons

 De más bizonyítékok sem támasztották alá azt a feltételezést, hogy Valentich önszántából tűnt volna el.

 Az ausztrál közlekedési hatóság jelentése arra is kitért, hogy esetleg orientációs zavar vezethetett a katasztrófához, ugyanis szürkületben és a tenger felett egy nem túl rutinos pilóta elveszítheti a tájékozódási képességét, és a saját gépe tükörképét láthatta a vízfelszínen, amit idegen repülőeszköznek vélt. Ezt a hipotézist azonban több neves repülésügyi szakember, köztük Roger Merridew is cáfolta, rámutatva, hogy ennél a típusnál, mivel a szárnyában vannak az üzemanyagtartályok, ha orientációs zavar miatt a pilóta a hátára fordítja a gépet, azonnal akadozni kezd, illetve megszűnik az üzemanyag-ellátás, ami viszont azonnal észlelhető.

 

Ufós konteók egy negyedik típusú találkozásról

A rejtélyes eltűnésre természetesen több „földönkívüli” magyarázat is született. Az ufószakértők Valentich eltűnését egy úgynevezett negyedik típusú találkozásnak vélelmezik, vagyis szerintük a pilótát az ismeretlen objektumon, az ufón repülő idegenek rabolhatták el.

Az egyik konteó szerint idegenek rabolhatták el a pilótát. Forrás: Getty Images

Az idegenekkel találkozások lehetséges típusait először a neves ufókutató, J. Alen Hynek dolgozta ki, amit később tovább bővítettek. A lista jelenleg hét kategóriát tartalmaz az idegenekkel való kapcsolatok különböző szintjeire. Ezekből a harmadik típusú találkozás az első olyan kategória, amikor az emberek közvetlenül észlelik az idegeneket. A negyedik típusú találkozások az idegenek általi emberrablást – az ufológiában ezt eltérítésnek nevezik –, az ötödik típusú találkozás az idegenekkel való kommunikációt, a hatodik pedig olyan (ellenséges) kapcsolatfelvételt jelent, ami emberhalállal végződik.

Az esettel kapcsolatban jelentkezett egy ausztrál vízvezeték-szerelő, Roy Manifold, aki az eltűnés napjának estéjén éppen a naplementét fotózta az Otway-foknál lévő világítótoronynál, ott, ahol Valentich gépe is kirepült a Bass-szoros fölé. Az egyik felvételen egy furcsa elmosódó tárgy látszik, amit néhány ufószakértő azzal a repülő objektummal azonosított, amivel Valentich repülőgépe is találkozhatott.

Roy Manifold elhíresült felvétele. Forrás: ABC News Australia

 Azt azonban, hogy mi a valódi igazság az évszázad legrejtélyesebb eltűnési esetével kapcsolatosan, valószínűleg sohasem fogjuk megtudni.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.