Ébresztőóra nélkül: így ébredtek az emberek az ipari forradalom előtt

A mechanikus ébresztőórák előtti időszakban a napfény, az állatok hangja vagy a templomi harangszó ugyanúgy segíthette az ébredést, mint a különféle találékony időmérő eszközök – például a jelölésekkel ellátott gyertyák, a füstölőórák vagy a vízórák – hangjelzései. Az ipari forradalom idején pedig még külön foglalkozás is született erre a feladatra: a brit városok utcáit járó „knocker-upperek” botokkal kopogtatták végig az ablakokat, hogy időben felkeltsék a munkába indulókat.

Ébresztőóra nélkül is pontosan ébredt a múlt embere Fotó: Atlas Obscura

A modern mechanikus ébresztőóra korai változatát 1787-ben készítették el, szabadalmat azonban csak 1876-ban kapott, és a tömeggyártás is ekkor indult meg. Ennek ellenére a XIX. század végéig ezek az órák még drágák és megbízhatatlanok voltak. 

Ébresztőórák helyett „knocker-upperek” 

Az ipari forradalom idején Nagy-Britanniában a gyárak működése egyre szigorúbb időbeosztást követelt: a munkásoknak pontosan kellett kezdeniük a műszakot, hiszen akár ötperc késés is komoly veszteséget jelenthetett a gyártulajdonosoknak. A pontos érkezéshez azonban szükség volt egy megbízható ébresztési módszerre. Bár kezdetleges ébresztőórák már ebben a korai időszakban is léteztek, ezek sajnos megfizethetetlenek voltak a legtöbb munkás számára, így az üzemeltetőknek más megoldást kellett találniuk a problémára. Így született meg egy különös foglalkozás ötlete: a „knocker-upperé”, azaz a hivatásos ébresztőé. 

Egy knocker-upper 1947-ből (Fotó: J.J.M. de Jong / Wikimedia Commons)

A „knocker-upperek” (magyarul: felkopogó ébresztő) éjszakánként végigjárták az utcákat, és különböző rudakkal, illetve botokkal kopogtatták végig a munkások ablakait. Addig nem mentek tovább, amíg biztosan meg nem győződtek arról, hogy a lakó valóban felébredt. Arunima Datta, a University of North Texas történész professzora szerint ezek az „emberi ébresztőórák” sokszor egész utcákat vagy negyedeket jártak végig.

Korai kelésük miatt a hivatásos ébresztők váratlan szerepkörökben is találhatták magukat: 1876-ban például egy „knocker-upper” fedezte fel, hogy egy család háza lángokban áll, 1888-ban pedig Hasfelmetsző Jack első áldozatának, Mary Nicholsnak a holttestét is egy ilyen ébresztőmester találta meg. 

Mit tanulhatunk ma az ébresztőóra előtti világból?

Fatima Yaqoot szerint sokan romantikusabbnak gondolják a régi idők alvási szokásait, de a valóság ennél sokkal összetettebb volt: a zsúfolt lakások, a zaj és a kemény fizikai munka ugyanis mind befolyásolhatták az alvás minőségét. Handley ehhez hozzátette: nagy különbség ugyanakkor, hogy a régebbi korokban sokkal rendszeresebben aludtak az emberek, mint napjainkban. 

További történelmi témájú cikkeket a  Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.