1972. március 15 - a spontán lázadó fiatalok ünnepe

1972. március 15-én fiatalok egy csoportja spontán megemlékezést tartott az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján.1972. március 15-i szerepvállalása miatt ugyan ebben az évben szeptember 15-én Szalay Miklós fizikushallgatót 1 év nyolc hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélték izgatás miatt, társait pedig 6-12 hónapra.

1972. március 15. rekonstrukció

Szalay Miklós összetartó családban nőtt fel, ahol az életet szilárd erkölcsi értékek határozták meg. Már 1970. március 15-én kokárdát viselve a Kossuth-szobornál megpróbálta elszavalni a Nemzeti dalt, és Galkó Bencével együtt Kossuth-nótákat énekeltek. A fiatalember ellen garázdaság miatt eljárást indítottak a Kádár-rendszer hatóságai, de azt később megszüntették.

1972. március 15. rekonstrukció

 Az 1972. március 15-i spontán tüntetés megrémítette a rendszert

Szalay Miklós március 15-én eredetileg azért indult el, hogy megmutassa szakdolgozatát a témavezetőjének. Amikor azonban meglátta az ünneplő tömeget, úgy érezte, ott a helye még akkor is, ha a két évvel korábbi tapasztalatai alapján tudta, milyen veszélyes lehet a kádári puha diktatúrában nemzeti módon megemlékezni március 15-éről.

A Batthyány-örökmécsesnél a Himnuszt és a Szózatot énekelték, valamint elszavalták a Nemzeti dalt. A résztvevők többsége középiskolás és egyetemista volt. Ekkor Szalay Miklós felállt az emlékmű talapzatára, és beszédet kezdett mondani. Nem sokkal később azonban lerángatták a talapzatról, a gumibotos rendőrök betuszkolták egy autóba, és bevitték a rendőrségre.

A Forradalmi Ifjúsági Napok

Március 15. sok fiatal számára a rendszerrel szembeni szimbolikus tiltakozás lett a Kádár-rendszer ellen. A kommunista vezetés attól félt, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléke a szabadság és a függetlenség gondolatát erősíti. Ez különösen veszélyesnek tűnt a hatalom számára az 1956-os forradalom után. Ezért a rendszer nem tette hivatalos állami ünneppé március 15-ét. Inkább más kommunista ünnepeket hangsúlyozott, így március 21-ét, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját és , április 4-ét, amit Magyarország felszabadításaként ünnepeltek, de ami valójában szovjet megszállás volt.

Március 15-i fiatalok

A cél az volt, hogy a nemzeti ünnepet kommunista történelmi narratívába illesszék, és az iskolákban szervezett programokkal eltereljék a fiatalokat a spontán megemlékezésektől, tehát a diákok maradjanak bent az iskolákban és ne az utcákon „hőzöngjenek”.

Szalay Miklós a börtönben és szabadulása után

A vizsgálati fogság idején megpróbálták beszervezni, ám ő ezt határozottan, írásban is elutasította. Nem hagyta, hogy a félelem uralja. Azok, akikkel egy perben ítélték el, korábban ismeretlenek voltak számára; mindössze annyi kötötte össze őket, hogy a kádári titkosszolgálat a többi fiatallal együtt március 15-i „rendbontónak” tekintette őket. Összesen húsz hónapot töltött börtönben. Cellatársai között 1956-os elítéltek is voltak, köztük Végh István és Várhegyi Imre.

Az ország valamennyi egyeteméről kizárták, így egyetemi tanulmányait nem fejezhette be. Szakmunkásként helyezkedett el: előbb a Bányagépgyárban, majd a Gelkánál dolgozott. Életútja a kádári diktatúrában sok tekintetben hasonlóvá vált az 1956-os forradalmárok sorsához, akik szabadulásuk után szintén nem térhettek vissza korábbi hivatásukhoz.

Forradalmi Ifjúsági Napok- plakátrészlet. forrás: Galéria Savaria

Szabadulása után is folyamatos rendőri megfigyelés alatt állt. Még éveken át rendszeresen előállították március 15-e előtt, így az ünnep napját rendre zárkában kellett töltenie.

Szalay Miklós egész életében megőrizte önazonosságát és tisztességét. Két gyermeke és négy unokája született. Olyan ember, aki bátran cselekszik, amikor a demokráciát védeni kell, még akkor is, ha ezzel egzisztenciáját és személyes biztonságát kockáztatja. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékének tiszteletére megcselekedte azt, amit megkövetelt a haza.

Szalay Miklós beszéde 1972. március 15-én a Batthyany örökmécsesnél

"Hallgassatok meg: két évvel ezelőtt én már megjártam ezt az utat… Lázadók vagytok, de fiatalok, ez a lázadás jogos és alapjában becsületes. Ti most bűnösnek érzitek magatokat, és mindennel szembeszálltok, mert szembe kerültetek a törvény képviselőivel… Jogotok van keresni azt a lényeget, amin változtatni kell. Ti becsületesek, őszinték és magyarok vagytok, nem kell innen settenkedve, lesütött szemmel, bűnös érzéssel elmenni…" (forrás: Stricker Sándor írása a március 15-i megemlékezésekről)

Részlet Szalay Miklós önvallomásából

„Mondtam (...) Becsületes magyar fiatalok vagyunk, akik tiszteljük és megbecsüljük a múl­tunkat. (...) Utána arra emlékszem, hogy valaki már egy ideje fogja a jobb kezemet. Megálltam a mondat után, és most már odanéztem. Nem láttam, hogy ki fogja, de le­húztak és közrefogtak a rendőrök. Beültünk a rendőrautóba.” (Kritika, 1995. 4.)

A március 15-i megmozdulások jelentősége:

1. a nemzeti hagyományok védelme,
2. A diktatúrával szembeni szimbolikus ellenállás,
3. Ezek a megmozdulások hozzájárultak ahhoz, hogy a március 15-i ünnep a rendszerrel szembeni ellenállás egyik jelképe legyen, és a későbbi demokratikus ellenzéki mozgalmak egyik fontos hagyományává váljon a rendszerváltás előtt.