
Szabadulása után is folyamatos rendőri megfigyelés alatt állt. Még éveken át rendszeresen előállították március 15-e előtt, így az ünnep napját rendre zárkában kellett töltenie.
Szalay Miklós egész életében megőrizte önazonosságát és tisztességét. Két gyermeke és négy unokája született. Olyan ember, aki bátran cselekszik, amikor a demokráciát védeni kell, még akkor is, ha ezzel egzisztenciáját és személyes biztonságát kockáztatja. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékének tiszteletére megcselekedte azt, amit megkövetelt a haza.
Szalay Miklós beszéde 1972. március 15-én a Batthyány-örökmécsesnél
„Hallgassatok meg: két évvel ezelőtt én már megjártam ezt az utat… Lázadók vagytok, de fiatalok, ez a lázadás jogos és alapjában becsületes. Ti most bűnösnek érzitek magatokat, és mindennel szembeszálltok, mert szembe kerültetek a törvény képviselőivel… Jogotok van keresni azt a lényeget, amin változtatni kell. Ti becsületesek, őszinték és magyarok vagytok, nem kell innen settenkedve, lesütött szemmel, bűnös érzéssel elmenni…” (forrás: Stricker Sándor írása a március 15-i megemlékezésekről)
Részlet Szalay Miklós önvallomásából
„Mondtam (...) Becsületes magyar fiatalok vagyunk, akik tiszteljük és megbecsüljük a múltunkat. (...) Utána arra emlékszem, hogy valaki már egy ideje fogja a jobb kezemet. Megálltam a mondat után, és most már odanéztem. Nem láttam, hogy ki fogja, de lehúztak és közrefogtak a rendőrök. Beültünk a rendőrautóba.” (Kritika, 1995. 4.)
A március 15-i megmozdulások jelentősége:




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!