És most, az idei országgyűlési választás előtt néhány héttel pedig, amikor Hann és intézete előállt egy óriási ellenzéki vezetés hírével, szeretném felhívni a figyelmet a fenti nyilatkozatának utolsó mondatára.

„Felelősséget érzek, hogy ha azt mondom, hogy az egyik tábor borzasztó gyatrán áll, akkor elveszem a szavazók kedvét.”

Igen, nem vitás, hogy aki négy éve abban volt bevállalós, hogy öncenzúrát alkalmazzon, mert nem akarta az ellenzéki szavazók kedvét szegni, az most simán meglépi, hogy megpróbálja a kormánypárti szavazókat távol tartani az urnáktól. A természetesen felmerülő kérdés ilyen esetekben, hogy miért tette és teszi ezt a nyolcvanadik életévét taposó szakember? Tényleg elfogadható a számára, ha az marad meg róla az utókor emlékezetében, hogy ő volt a Bevállalós Bandi? Sok válaszlehetőség született már a kérdésre, amelyek például a külföldi érdekeket Magyarországon érvényesítő volt liberális párt, az SZDSZ holdudvarához sorolták őt, így egyfajta ideológiai elkötelezettséget (elvakultságot) feltételeztek róla. És ennek persze anyagi vonzata is van, hiszen ha újra hatalomra jut olyan politikai erő – most éppen Tisza néven –, amelyben meghatározó szerepe van a balliberális elitnek, akkor a hatalommal megrendelések is járnak azoknak, akik a győzelemért sokat tettek, sok mindent bevállaltak.